Napozó terasz

Barnulni vágyóknak hatalmas terasz, napozóágyakkal és napernyőkkel, teljes kiszolgálással, kilátással.

& William Tayback

*Valahogy nem volt ínyemre, hogy Jason bezárva tartson mindig. Vagy vállaljon fel, vagy intézze el, hogy én is ide tartozhassam. Ma nem is tudom milyen ügyeket ment elintézni, én pedig kihasználtam az alkalmat, kirepültem a fészekből és az uszoda felé vettem az irányt, ha már ilyen jó idő lett ma. Kifésültem a hajam, összefogtam, kényelmes kismama ruhát kaptam magamra, majd az uszoda felé indultam miután kiléptem a házból. Végre egy kis szabadság. Azért hagytam üzenetet a kedvesemnek, és kislányommal a pocakomban végre elértem a kívánt helyet, ahol kicsit mozoghatok, és úgy ahogy én szeretnék. Persze benne van a pakliban, hogy fertőzés, meg stb, de most nem különösebben foglalkozok ezzel. Az öltözőben fürdőruhára cserélem a ruhácskámat, majd a medence felé lépegetek. Érzem, hogy a kisasszony izgatott, és a sok bámuló szempár sem érdekel, akik a hasamat fixírozzák. Percekkel később már elmerültem a vízben, és szépen tempóztam. Fél óra után úgy éreztem ideje kicsit pihennem, így a napozó terasz felé vettem az irányt, és elfoglalva az egyik ágyat élveztem a D vitamin nyújtotta hatást.*

*Will a napi rutinjának eleget téve, kiszakadva kissé a számok, értékek, árucikkek és szolgáltatások világából, végre valahára az uszoda felé vehette az irányt. Természetesen a mobilja folyamatosan csörög, van pár hívás amit fogadnia is kell, de a legtöbbet lepasszolja a rögzítőnek. Az uszoda épülete előtt parkol le a Mercedessel. Nem rég sikerült rátennie a kezét, bár az igazat megvallva nem teljes mértékben elégedett. Kissé kényelmetlen a vezetőülés, de annyi baj legyen, ez az autó úgyis csak státusszimbólum. Megvakarja a feje búbját, majd a slusszkulcsot egy ott strázsáló, erre a célra fenntartott úriembernek adja, aki majd leparkolja a megfelelő helyre. A dolognak ez a része vajmi kevéssé érdekli Willt. Először is az öltöző felé veszi az irányt, miután bejelentkezett, ott kínosan ügyelve veszi le a méregdrága Armani öltönyt, hogy beakassza a szekrényébe. Mert neki olyanja is van. Külön szekrény, némileg nagyobb biztonsági fokozattal, mint a többi. Vagyis, ha fel akarják törni, a biztonságiaknál felvinnyog egy sziréna, jelezve, hogy valakit a földbe kell taposni.
Kezdésnek leúszik pár hosszt a baromi hosszú medencében, csak hogy bemelegedjen. Ezután jöhet is a jól megérdemelt pihenés, a teraszon. Egy szál fürdőgatyában, tökéletesen kidolgozott testére roppant mód büszkén vonul végig a megszokott nyugágyához, hogy azon ledőlve élvezhesse a Pina Colada elragadó aromáját. Na meg egy remek kubai szivarét. Az, hogy elvileg nem lehet dohányozni most is hidegen hagyja, de amennyi pénzt itt szokott hagyni, ez igen kevéssé érdekli a vezetőséget. Már persze azon túl, hogy tisztában vannak a kilétét illetően.
Szórakozottan forgatja ujján a réges-régi jeggyűrűt. Az egyetlen dolog, amit megtartott a múltból, aminek egyáltalán jelentősége lehet. Bár ennek is csak annyi, hogy emlékezzen rá, mit tett vele a világ. Az a világ, ami szörnyeteggé változtatta. Legalábbis ő így éli meg.
Mindeközben pedig mustrálja a hölgy-felhozatalt. Természetesen ilyetén jellegű igényei neki is vannak, mint bármelyik férfinak. A szeme érdekes módon egy látszólag várandós hölgyön akad meg. Na nem azért, mintha ilyetén aberráltsága lenne, nem a külsejét tartja figyelemre méltónak, hanem a mozdulatait. Will ugyanis igen sokat szentel drága idejéből arra, hogy megfigyeljen embereket. Értékelje őket, a gesztusaikat, a mozdulataikat. A reakcióikat. Nagyon sokmindent meg lehet tudni egy-egy önkéntelen mozdulatból.
Az illető hölgy pedig bekapcsolta az egyik riasztót Will agyában, köszönhetően a paranoiájának. Valahogy az az érzés támadt benne, hogy a nő egyszerűen nem illik a képbe. Nem úgy viselkedik, mint aki természetes módon ide tartozik. Mármint ebbe a közegbe. Most ez lehet, hogy nem tűnik nagy dolognak, de jelen pillanatban a legnagyobb problémát épp a külvárosiak okozzák, Will pedig nem az a fajta ember, aki csak úgy elsétálna egy ilyen mellett.
Fel is pattan, hogy közelebbről vegye szemügyre a nőt. Napszemüvege takarásában mustrálja a vonalait, de most sem férfiként, inkább megfigyelő-elemzőként. Igen, határozottan van a nőben valami idegen.
Odaszambázik a mellette lévő nyugágyhoz.
-Szép napot, hölgyem. Megengedi...?-mutat a nyugágyra, de választ nem várva le is huppan rá, a nőre villantva elragadó mosolyát.
-Remélem kellemesen érzi itt magát.

*Teljesen nyugodt voltam, egyszerűen kikapcsoltam az agyam, és semmire nem figyeltem. Csak nyugalomra és pihenésre vágytam, miután bekentem magam naptejjel, lehunyt szemmel élveztem a nap melegét. Kis picurkám pedig olyan békés volt, annyira megnyugodtam én is. Viszont volt egy csepp hiányérzetem, mióta visszajöttem Franciaországból azóta nem voltam Jason nélkül sehol, most mégis, megszegtem a szabályait, és valószínűleg veszélybe sodortam magam. Nem is telt bele pár perc, már éreztem, hogy tényszerűen figyelnek, a kis pihék felálltak a karomon, de kényszerítettem magam, hogy ne nyissam ki a szemem. Kezem mégis védelmezőn kulcsolódott a hasamra. Még pár perc eltelik, és már meg is szólítottak. Kénytelen, kelletlen de kinyitottam szemem.*
-Legyen benne része Uram. Foglaljon helyet.*vettem fel a kedélyes, tanult lány álcát. A poharamért nyúltam, amiben limonádé volt, sajnos most már se alkohol, se egészségtelen kaja. Felültem a napozó ágyon és pillantásom a férfire vetült.*
-Elragadó, hogy érdeklődik, köszönöm remekül vagyok. Ha szabad megkérdeznem, Ön? Békés délutánját tölti, vagy esetleg itt dolgozik?*ha már ne menekülhetek, akkor vágjak vissza, jobb félni, mint megijedni. Hol lehet ilyenkor Jason...?*

Will vidáman felkacag a feltételezésre.
-Enchantée... nem, drága hölgyem, nem itt dolgozom. Hosszasan untathatnám, hogy mivel is foglalkozom, de kár volna elrontani egy ilyen csodás napot.-mosolyog továbbra is, miközben leveszi a napszemüvegét. A csillogó szempár és az elragadó mosoly általában beválik, a nők ösztöneire hatva.
-Én csupán... mondjuk úgy, éppen a munka elől menekültem ide. S lám, máris van, ami ezt a remek napot még szebbé varázsolja.-pillantása sokat mondón megtelepszik pár pillanatra a nő pocakján, majd visszakúszik az arcára.
-Öröm látni egy ilyen egészségtudatos kismamát, ha megengedi.-pillant a pohárra.
-Ha jól sejtem, az ötödik, hatodik hónap körül lehet?-kérdi csevegő hangon mosolyogva. Ezenközben folyamatosan fixírozza a nő reakcióit, hátha le tud szűrni belőle valami érdemi információt.
-És, ha szabad ilyet kérdezni, mikor érkezett a városba?-Mosoly. A mosoly örökös vendég az arcán, egész lénye udvarias érdeklődést sugall.

*Kicsit feszélyez az a folytonos mosoly a férfi arcán. Tudom faragatlanság, de semmi esetre sem fogok bemutatkozni önként. Figyelem a mozdulatait, és igyekszem kitalálni, hogy milyen szándékkal akar a közelembe férkőzni. Mintha már láttam volna valahol ez az arcot. Kis idő múlva be is ugrik. Igen, a tegnapi újság címlapján.*
-Szóval akkor nem tudom meg mivel is foglalkozik. Kár.*sóhajtok lemondóan, persze ez mind csak álca, de igazán elsajátítottam már, tehát talán észre sem veszi, hogy játszom vele. De aztán ki tudja, elvégre tisztában vagyok vele, hogy milyen világban élünk.*
-Szóval az, hogy egy kismamát lát szinte semmi ruhában az szebbé varázsolja a napját?*kérdezek rá kedvesen, és végig simítok a pocakomon, hogy utána egy korty limonádét ihassak. A következő kérdésére csak bólintok, és anyai mosoly suhan át az arcomon. Az utolsó kérdésre is megvan a válaszom, de egy pillanatra megvillannak a szemeim. Miért akarja ezt tudni?*
-Úgy egy hónapja tértem vissza a külföldi munkáról. Úgy gondoltam, hogy a család együtt sokkal jobb, mint távol és egyedül.*válaszolok frappánsan, végül is igazat mondva, hiszen tényleg külföldön voltam, és dolgoztam. Majd úgy éreztem nem bírom tovább Jason nélkül és hazajövök.*
-Ön William Tayback ha jól sejtem... A tegnapi lap címlapján, mintha ön lett volna. Tényleg nem kíván a munkájáról mesélni? Nagyon érdekelne.*váltok finoman témát, majd hogy ne legyek annyira feltűnő felé nyújtom a kezem.*
-Elnézést a faragatlanságomért, bizonyára ön is tudja milyen világot élünk. Kendra Scott vagyok.*még szép, hogy nem árulom el a nevem, abból azonnal kiderülne, hogy hová is vagyok sorolható, főleg miután Jason olyan könnyen megszerzett rólam szinte minden információt.*

Will széttárja kezeit.
-Lebuktam. Valóban én vagyok.-bólint mosolyogva, figyelmét nem kerüli el a villanás a nő szemében. Elégedetten dől hátra. Tudja, hogy nem az igazat mondja. Jó, persze bizonyítani nem tudja, de ez semmit nem jelent. Neki nem kell bizonyítania semmit, senkinek. Elég a megérzés.
-Örvendek... Kendra. Milyen szokatlan név...-billenti félre a fejét. -Ugyanakkor kellemes a csengése.
-Valóban érdekelné az, hogy mivel is foglalkozom? Nos... Egyszerűsítve a dolgot, tegyük fel, hogy Mr. Onora, Japánban, a National Bank-ben, reggel hatkor átutal mondjuk tízmillió yent, egy amerikai banknak, mondjuk az ANB-nek, ami dollárban hétszáz-hetvenötezernégyszázhúsz . Ezután átutalják egy európai bankba délután kettőkor, ahol euróban ötszáznegyvenezer-hatszáztizenkettőt kóstál. Ezután este fél nyolc környékén, az európai bank, teszem azt a Welt Bank, visszautalja a pénzt a National Bankba, Japánba, ahol yenbe forgatva Mr. Onora pénze már tízmillió-kettőszázezret ér. Vagyis, Mr. Onora pénze egyetlen nap alatt tizennyolcezer dollárral ér többet, mint reggel. Nos, Mrs. Scott, nagyjából ezzel foglalkozom. Pénzzel. Nagyon sok pénzzel.-magyarázza magabiztos mosollyal az arcán.
-Szabad megkérdeznem, Ön mivel foglalkozik? Ha már ennyi mindent tud rólam...

-Édesanyám után.*vonok vállat kissé beletörődöm mosollyal, amolyan "vedd észre, hogy a gyász is bennem él" stílusban. Hamar sikerült témát váltani, még akkor is, ha a lebukás kockázata elég nagy lett számomra. Szóba sem kellett volna vele elegyednem, de hát mit ad isten megtettem. Végül "gyors" összefoglalót kapok William munkájáról, melyet egy apró mosollyal nyugtázok. Nem igazán érdekel, hogy valójában ebben megy a biznisz vagy épp mélyebb alagutakban ás, és azért kérdezősködik, de benne vagyok a játékban. Nem szállhatok ki.*
-Akkor maga elég befolyásos ember lehet, ha jól sejtem.*mosolygok rá továbbra is, majd ahogy felpattan a visszakérdés szemrebbenés nélkül válaszolok.*
-Gyilkolással.*még a hangom se halkítom le, szerintem itt mindenkinél virul egy, vagy még egy fegyver, jó persze nálam elvből nappal nincs, éjszaka viszont... Eszembe jut az a kellemes emlék, mikor Jason nézett farkasszemet a kedvencemmel.*
-Túl jól lövök.*vonom meg a vállam, aztán lehajolok a naptejért és a férfi felé nyújtom.*
-Megtenné, hogy bekeni a hátam, ha csak nem ijesztettem el.*mosolyom lágy, szinte már aggódó lesz, nagyon kíváncsi vagyok a reakciójára.*

-Mondhatjuk, hogy igen. Ez a munkámmal jár. Minél több pénzzel foglalkozik az ember, annál többen érdekeltek a munkájában. -vonja meg a vállát, majd érdeklődve figyeli mit válaszol a nő. Szóval gyilkolással foglalkozik. Will nem tudja megállni, hangosan felnevet.
-Elragadó, még humora is van.-jegyzi meg, majd elveszi a naptejet.
-Ó, ellenkezőleg, felkeltette az érdeklődésem. Volna kedves hasra fordulni?-kérdi, és ha a nő megteszi, először is egy gyakorlott, nagyon gyors mozdulattal oldja ki a melltartóját.
-Nem kell megijednie, nem fogom letámadni.-mondja nyugodt, kedves hangon, majd elkezdi bekenni a nő hátát a naptejjel.
-Na és mondja csak, a munkája nem jár túl sok stresszel? A stressz nem tesz jót a várandós anyukáknak.-mondja némi cinikus felhanggal.
-Kész. -jelenti ki, majd egy kéznél lévő törölközőben megtörli a kezét, végül visszaül a saját nyugágyára.

-Nem szeretem ha semmibe vesznek Uram. Ön mulat rajtam.*rázom meg a fejem, de a halvány mosoly még mindig ott van az arcomon. Mikor azt kéri forduljak hasra megteszem, elvégre csak nem fog egy tömeg szeme láttára megölni. Mikor megérzem, hogy kioldja a bikini felsőmet, először ijedten kapnám fel a fejem, de aztán végül semmit nem teszek. A maga módján megnyugtató a hangja, csak Jason meg ne lássa, reméljük nem figyeltet, bár képes rá... Teljesen mindegy, nem fog senki bántani. Meg tudom magam védeni. Míg Will a hátammal van elfoglalva, addig én kicsit elgondolkozom. Persze mikor a férfi hozzám szól visszaszállok a földre, és kuncogni kezdek.*
-De, kicsit stresszes, ám az elmúlt hónapokban csak terveket szövögetek. Bár minél tovább halasztom annál hosszabb lesz a listám. Viszont van egy szerető kedvesem, aki nagyobb fejtörést okoz nekem, mint a saját szakmám.*nem tudom abbahagyni a nevetést, Jason tényleg sokkal többet tesz a stressz helyzetemre, mint meghúzni a ravaszt bármikor is. Mikor a férfi végez és visszaül a saját ágyára, felé fordítom a fejem, miközben úgy helyezkedek, hogy a melltartó még takarjon, de a hasamat ne nyomjam meg.*
-Mondja csak, kinézné egyáltalán belőlem, hogy alig 19 évesen bárkit is megölnék egy szemrebbenés nélkül?*kérdezek rá bizalmasan, tényleg érdekel a válasza. Erre a kérdésre még az apám sem tud választ adni.*

-Milyen jó is, ha nem egyedül kell szembenézzünk a démonainkkal...-csúszik ki Will száján, kissé még maga is meglepődik ezen. Végül is nem tulajdonít ennek nagyobb jelentőséget.
-Érdekes kérdés.-vonja fel a szemöldökét.
-Mivel alapvetően a legrosszabbat feltételezem mindenkiről, nem lepne meg ha a külvárosban gyilkolászás tenné ki a napi rutinjának egy részét.-mondja végül rezzenéstelen arccal, figyelve, mit is fog a nő reagálni. Félig-meddig blöff volt a külvárosi célzás, de szándékai szerint abból, amit a nő erre reagálni fog, le tudja szűrni majd a megfelelő következtetést.
-Senki nem tudja megmondani, mi is lakozik bennünk. Ki tudja? Talán egy perverz, szadista vadállat vagyok, a megnyerő, és szabadjon megjegyeznem, igen jóképű külső alatt.-újra elmosolyodik.
-Persze szerencsére ez nem így van, az én státuszomban az ilyesmi hamar kiderül. Csupán arra akartam halványan utalni, hogy kegyed csinos külseje alatt akár egy többszörös gyilkos is lapulhat. Semmiről nem tudok, ami ezt kizárná. Ugyanakkor igen nehéz manapság az élet a falon túl, úgy hallottam. Ön mit gondol erről?-kérdi újra az udvarias mosollyal.

-Néha jobb egyedül. Ha magunk lépünk a "megértés" útjára, akkor már elértünk valamit. Azok a démonok előbb is elveszhetnek.*reagálok a férfi kijelentésére, majd felteszek egy apró kérdést, amire nagyon is érdekel a válasza. Félig lehunyt szemmel hallgatom a hosszabbra sikeredett választ, emésztek és mérlegelek mielőtt válaszolnék, ha most lebukok nem egyedül halok meg, oké Jason talán megtorolná, de nem várhatom el tőle...*
-Tehát akkor ön nem negatívan ítéli meg az embereket, inkább csak elővigyázatos. Esetleg önmagából indul ki?*reagálok lassan a mondandója elejére, de nem feltűnően a csalóka feltételezést én is utoljára hagyom.*
-Néha muszáj megtennünk, amit meg kell. A béke érdekében.*húzom el a számat, és vállat vonok. Persze még mindig ott lebeg köztünk az utolsó kérdés az okfejtés mögött. De erre van egy frappáns válaszom. Hunyorogva nyitom ki kicsit jobban a szemem a nap miatt és a férfi tekintetét keresem.*
-Sosem foglalkoztam azzal, hogy valójában mi van a fal túloldalán, valahogy annyira nem is az érdekem.*és íme ezzel sem hazudtam semmit, hiszen azzal sem voltam tisztában, hogy a falon belül mi van, és az sem érdekelt őszintén, hogy milyen a falon kívül, miben élek én magam. Most sem változott semmit. Viszont még hátra van a fekete leves... Apámmal beszélni...*
-Esetleg ön tudja, hogy miért lett ez a helyzet, amiért ennyire kiélesedett, elmérgesedett a dolog?*nézek rá melegen, és a poharam után nyúlok újra.*

-Mint mondtam, hasonló hobbykra hamar fény derül az én pozíciómban, és a társadalom nem is tűrné el az ilyesmit. Így, ha lennének is ilyetén vágyaim, kénytelen lennék más módon kiélni őket. Mondjuk kínozhatnék kutyakölyköket.-válaszolja Will vidáman, majd rendel magának egy újabb Pina Coladát.
-Meghívhatom esetleg egy szigorúan alkoholmentes italra?-néz a nőre, s ha igen, abban az esetben azt rendel neki, amit kér.
-Az ember soha nem lehet elég elővigyázatos.-válaszolja egy vállrándítás mellett. Érdekli a nő, egészen bizonyos abban, hogy valami nem stimmel vele, bár kétli, hogy valóban veszélyes lehetne. Azonban az idejéből jelenleg kitelik, hogy kikapcsolódjon egy kicsit. Hogy is ne telne, ő szabja meg az időbeosztását. A magas pozíció egyik rendkívül nagy előnye.
-Én csak a piaccal foglalkozom, bár ennek okán arra tippelnék, hogy azért, mert a falon belül van a gazdaság és a tőke, odakint pedig... hát... a nyomoron túl csak pitiáner bűnözők. De ha jól sejtem mindez ahogy az lenni szokott, a pénz miatt van. Meg amiatt, hogy a bentiek nem akarnak vegyülni a kintiekkel.-sommázza véleményét, ami persze nem fedi az igazságot. Ellenben nagyon meggyőzően adja elő.
-Na és, ha szabad megkérdeznem, mivel foglalkozik a kedves papa?-megnyerő mosollyal az arcán biccent az éppen némileg takarásban lévő pocak felé.

*Igyekszem óvatosan terelni a témát magamról, mert nem akarok lebukni, ki tudja, hogy mit tennének velem itt még nyílt terepen is. Ezért inkább nagyon megválogatom a szavaimat William felé. Mikor kedvesen felajánlja, hogy meghívna egy italra, csak elmosolyodom, merjem-e elfogadni, vagy ez is egy csapda? Ki tudja kinek dolgozik valójában, megbízhatok egyáltalán benne?*
-Egy pohár limonádét szívesen elfogadnék még.*mosolygok végül rá barátian, és tovább süttetem magam, miközben hallgatom a férfi okfejtését. Megértően hümmögök, de közben tudom a valódi igazságot. Az édesanyám megölésével kezdődött minden, amit Jason olyan szépen el is szúrt. Egy fintor kúszik ajkamra, majd mélyet sóhajtok az emlék hatására. Mikor William újabb kérdést intéz felém kinyitom a szemem és még épp elkapom a pocakomra vetett pillantását.*
-Öl, butít és nyomorba dönt.*válaszolok kuncogva, majd legyintek egyet.*
-Szerintem biztosan volt már dolga Jason Tucker-rel.*somolygok gonoszkásan, és nem kívánok többet szólni a dologról.*
-Ön nőtlen William?*pillantok Will szemeibe, és láthatja, hogy se bántás, se gonoszkodás nincs a kérdés mögött, egyszerűen csak érdekel.*

A kérdésre Will nem várt választ kap. Jason Tucker?! Hirtelen nem tudja eldönteni, hogy a nő szórakozik-e vele.
-Szóval Jason Tucker.-mondja kimérten. Leteszi a Pina Coladát.
-Ön is a mi ügyünket szolgálja?-teszi fel a kulcskérdést, és ezzel szándékozik megfogni a nőt. Amennyiben elbukik a teszten, nem fogja élve megúszni a dolgot. Ellenben... Most komolyan, ki merné azt hazudni, hogy a belváros maffiavezérének a nője? Mégsem szabadna elhamarkodottan cselekedni. A nő kérdését figyelmen kívül hagyja.
-Remélem tisztában van vele, hogy amennyiben előzőleg nem mondott igazat, meglehetősen kínos helyzetbe kerül?-kérdi hűvösen. Árgus szemekkel figyeli a nő minden apró rezdülését. Miért akarna Jason egy kívülállóval kavarni? Miért csinálná fel? És egyáltalán, hogy a fenébe nem tudott eddig a nőről?
Efféle kérdések cikáznak Will fejében.

-Igen Ő.*válaszolok lágyan Willnek, majd mosolyom még szélesebb lesz ahogy meghallom a következő kérdését.*
-Úgy érzem, hogy egyedül Jason ügyeit kell szolgálnom, azon kívül a sajátomét, és születendő kislányunkét. Senki másnak nem tartozok elszámolással Uram.*válaszolok neki hidegen, majd felvonom szépen ívelt szemöldököm és leesik a tantusz. Ez a fazon nem csak a pénz miatt ismerheti az én kedvesem. Remek, újabb ballépés tőlem. Még a végén kiderül, hogy bizalmas embere Jasonnek, és árulkodik, hogy ki mertem jönni egyedül a házból. A francban.*
-Miben nem mondtam volna igazat?*felelek kérdéssel a kérdésére, és lassan felülök, miközben kezemmel hátrafogom a melltartóm majd megfordulok jelezve Willnek, hogy ha már volt olyan kedves és kibogozta, akkor vissza is fogja. Ha elkészül vele lassan felállok és lenézek rá.*
-Jöjjön velem, sétáljunk egyet.*bizakodón nézek rá, és kezem nyújtom felé, nem akarok se jelenetet, se semmit, de úgy érzem ezt már nem itt kell megbeszélnünk, hanem egy kicsit nyugodtabb helyen.*

Persze. Nyilvánvalóan nem is értette Will kérdését, ez nem vitás. Azonban előző elhatározása ellenére sem biztos benne, hogy a nőt el kéne tenni láb alól, addig nem, amíg Jason magyarázattal nem szolgál erre az egészre.
Bekapcsolja a nő melltartóját, bár lényegesen tovább tart, mint a kikapcsolás.
-Elnézést, tudja általában levenni szoktam ezeket, nem feladni...-kuncog fel, de végül sikerrel jár. Feláll a székről és követi a nőt. KÍváncsivá tette ez az egész história, elvégre mennyi lehetett az esély rá, hogy épp a főnök nőjét szúrja ki egy uszodában? A számok alapján igen igen kevés.
-Tudja, elég súlyos dolog kijelenteni olyasmit, hogy Jason Tucker gyermekét hordja a szíve alatt, s amennyiben ez valóban így van, nem is biztos, hogy jó ötlet csak úgy egyedül kóricálnia. -mondja a nőnek fojtott hangon. Paranoiájára hallgatva lopva körül is néz, nem figyelik-e őket.

*Jót mosolyogtam a férfi "ügyetlenkedésén", majd mikor sikerült végre bekapcsolnia a melltartómat azonnal fel is álltam. Egy sétát indítványoztam felé, majd vártam, hogy csatlakozik-e vagy sem. Végül csak csatlakozott, így szép lassan a karjára tettem a kezem, majd elindultunk. A fojtott hangú mondatra csak elvigyorodok, mikor a pasas körbenéz csak a szememet forgatom.*
-Egy, most valójában nem vagyok egyedül, kettő mi az amit Ön hallgat el előlem, és három most mozdultam ki először egyedül a lakásból, nem bírom az arany kalicka létet. Jason pedig egyébként sincs otthon...*húzom az egyik sarokba Willt és szikrázó tekintettel nézek a szemeibe.*
-Halljam mit nem tudok Önről!*kérem számon, de igazából kedvesen, egyszerűen csak érdekel, hogy mibe keverhetem magam, és most itt az ideje, hogy kicsit én is tegyek valamit a saját ügyemért.*
-William kérem, valamit elhallgat előlem, és ez nekem nem tetszik. Amióta kimondtam Jason nevét minden megváltozott. Nem befektetésből ismeri a kislányom apját igazam van?*hangom lágy, de információra éhes, és ha ez az ember semmit nem mond el, akkor kihúzom Jasonből, ő nem tud nekem ellenállni.*

Will arcán szelíd mosoly terül szét a nő kérdéseit hallva.
-Valójában meglep, hogy Jason nem szólt magáról, valamint, hogy engem nem mutatott be Önnek. Bár ha ilyen kincsem lenne én is ládába zárnám, nehogy ellopják.-válaszolja kimérten. Egyelőre nem áll szándékában megosztani olyan információt a nővel, amiből kára származna, vagy ami miatt bajba kerülhetne. Nem egy szívbajos ember, de nem óhajt tengelyt akasztani Jason Tuckerrel, pláne most nem. Pláne nem egy nő miatt.
-Legyen. Elmondom, ha előtte Ön is őszinte lesz velem.-ajánlja fel az alkut.
-Elmondja nekem ki maga, honnan jött és mi ez az egész maga és Jason között. Utána elmondom amit akar. Nos, áll az alku?-kérdi kedvesen, végig a nő szemébe nézve.
Feltett szándéka minél többet kiszedni a nőből, mielőtt még bármit is megosztana vele.

-Jason-ön kívül ön az egyetlen aki tudja, hogy én most itt vagyok.*egy "lesz kedves nem hangoztatni a dolgot" hangsúllyal adom tudtára a mondatot, a sarok részben védve vagyunk a kíváncsi fülek elől, de még mindig fusztrál Will viselkedése. Nem értem, és ez megzavar, mi van akkor ha egy biztonsági emberrel nézek most épp farkasszemet, akit a kedvesem állított a nyakamra. Lemondóan sóhajtok mikor "alkut" ajánl fel a férfi, miért ilyen nehéz? Csak arra voltam kíváncsi, hogy honnan ismeri William Jasont. Erre olyan megterhelő válaszolni?*
-Honnan tudjam, hogy nem csap be? Nyilván tisztában van vele, hogy mi az ábra a mai világban, honnan tudjam, hogy nem fog átverni? Hogy nem csak információkat keres?*nézek őszintén a szemeibe, nagyon érdekel, hogy mire számítsak a közeljövőben. Ki tudja, ő még a kivégző osztag is lehet Jason oldalán. Mi van akkor ha az én kedvesem csak úgy átnéz rajtam és azt mondja, hogy nem ismer, akkor ez a fazon egy az egyben kinyírna? Jason egyáltalán tenne ilyet? A francba ezekkel a túlfeszített hormonokkal. Már megint a képzelgések, és a bizalmatlanság, lehet hogy tényleg otthon kellett volna maradnom, és a tetőtéri medencét használni.*
-A nevem Cattie-bri Clayton, külvárosi maffia, 5 hónappal ez előtt egy éjjel megpróbáltam megölni Jasont, amiért megölte az édesanyám 10 éves koromban, aztán mégsem tettem meg, az okát ne kérdezze. Megígértem neki, hogy épségben visszajuttatom a belvárosba, ha utána elfelejti azt is, hogy látott engem, de beleköptek a levesünkbe és együtt "menekültünk". Azt az estét együtt töltöttük, éljen a pia, itt a kis ajándék mellé...*mutatok szeretve a pocakomra.*
-Másnap reggel apám hívott, feldúlták a szobámat, én hazamentem, jó kislányhoz méltón beszámoltam az estémről, azonnal dokihoz vitt, és mikor kiderült, hogy a kis Jason-ök fürgék voltak nem voltam hajlandó lemondani a piciről így apám mondjuk azt száműzött, és francia honban éltem négy hónapig, aztán már nem bírtam tovább, beleszeretettem Jasonben egy éjszaka alatt, és vele akartam lenni, így hazajöttem. Apám persze vissza akart küldeni, de összevesztem vele és elküldtem, egy hónapja nem láttam. Most pedig Jason-nel lakom.*fejeztem be szinte egy szuszra a gyors mesét. Nem vártam, hogy ő is elmondjon bármit, így arra készültem, hogy sarkon fordulok és ott hagyom, most már mindent tud.*

-Szép.-az egyetlen dolog amit Will a hatalmas információáradatra hirtelenjében reagálni tud. Arcán nem fedezhető fel semmiféle érzelem, de valójában ez a sok információ még őt is meglepte. Jason egy büdös szót sem szólt minderről. Bár lehet hibáztatni? Az ellenség kislányát döngeti, ezt biztosan nem néznék szó nélkül. Arra, hogy a nő indulni készül, Will megragadja a karját. Nem durván, de határozottan.
-Ha jól emlékszem, az alkunak van egy rám eső része is.-biccent a nőre. Ha megáll, Will is nekiáll megmagyarázni a dolgokat.
-Mondjuk úgy, hogy Jasonnek és nekem vannak bizonyos... közös üzleteink. Ezekről részletesen nem számolnék be, ha megbocsájtja, elég annyit tudnia, hogy üzlettársak vagyunk. Jelen pillanatban talán épp mellettem lenne a legnagyobb biztonságban. Erős a gyanúm, azok alapján amiket mondott, hogy meglehetősen sokan kívánják Önt holtan látni.-elengedi a nő karját.
-Persze Ön szabad ember, azt tesz amit akar. Ellenben, nem szívesen venném, ha kapnék egy telefont Jasontől, hogy egyedül hagytam Önt és ezen közben valami baja esett. Még azt hinné az ember, hogy az én hibám.

*Fogalmam sincs, hogy jól tettem-e, hogy elmondtam amit elmondtam William-nek, de lényegében véve az én lelkem kicsit könnyebb lett tőle. Nem számoltam fair alkuval, így lelépni készültem, a lehető leghamarabb, de mikor megfordulni készültem a tengelyem körül Will elkapta a karom, és ezzel megakadályozta a mozdulatomat. Szememben azonnal megvillant a riadalom, Jason tisztában van vele, hogy utálom ha idegenek érnek így hozzám. Már a sikítás határán álltam, mikor a férfi újra megszólalt. Ó! Szóval mégis csak fair play játszunk. Vannak még jól nevelt belvárosiak is, mily meglepő. Rezzenéstelen arccal hallgatom végig amit mond, a mondandója végén csendesen állok mellette, felmerültek bennem kérdések, de sajnos vagyok olyan tapintatos, mint ő, nem teszek fel többet.*
-Köszönöm.*csak ennyit mondok, majd újra a férfiba karolok és a büfé felé igyekszem. Sajnos nem csak én vagyok éhes.*
-Úgy gondolom kijár nekünk egy ebéd William, velünk tart? Igazán örülnék neki, ha már ilyen szépen elcsevegtünk, akkor továbbra is partner lenne ebben a kis "játékban". Mit szeretne enni? Ez a kör az enyém.*jelentem ki határozottan, és egy kuncogást sem tudok elfojtani. Gyermeki pillantással nézek fel rá, az apám lehetne, de hát ez van.*

-Nincs mit.-Willnek esze ágában sem volt kapásból kicseszni Tucker nőjével, amint megismerte. PLáne azután, hogy Tucker még csak be sem mutatta neki, de meg sem említette. A nő ajánlatára, mintha csak gondolatolvasó lenne, hatalmasat kordul a gyomra.
-Remek időzítés.-mosolyodik el, majd Cattie oldalán elindul az uszodához tartozó étterem felé.
-Örömmel tartok önökkel, de csak abban az esetben, ha én állhatom az ebédet.-mielőtt a nő válaszolhatna, Will felemeli a kezét.
-Kérem. Tudja, törzsvendég vagyok, kedvezményt kapok, meg bónuszpontokat, amikből aztán apró ajándéktárgyakat vehetek az ajándékboltban.-mondja nagy ártatlanul, majd elneveti magát.
-Szóval örömömre szolgálna, ha vendégül láthatnám egy ebédre.-mondja végül, majd az étterembe érve kihúzza a széket, hogy leülhessen, aztán ő is leül. Megérkezika pincér, hipphopp segítőkész módon.
-Nos, én egy Prime Black Angus steaket kérek, átsütve, ne véresen, mellé pedig egy diétás kólát. A hölgy pedig...-néz mosolyogva Cattie-re.

*Örülök annak, hogy Williamnek bejön az ebéd ötlet, de hogy ő fizessen? Nekem? Azt már nem. De nagyon úgy tűnik, hogy bele kell nyugodnom abba, hogy a pasim valószínűleg alkalmazottja nagyon jó fényben szeretne maradni. Ezen ne múljon, végül biccentek, hogy rendben állja ő az ebédemet, aztán belépek Will oldalán az étterembe, mikor kihúzza nekem a széket kedvesen biccentek neki mielőtt letenném formás hátsómat. Ahogy partnerem leül egy "pingvin" azonnal ott terem. Már veszi is fel Will rendelését, aztán asztal partnerem rám pillant, én pedig szinte azonnal kinyögöm.*
-Narancsos gyömbéres csirke csíkokat tavaszi salátával és tzatziki öntettel, illetve egy pohár hideg limonádét.*pislogok a pincérre, majd vállat vonok. Legszívesebben valami édeset kértem volna, de csak heti egyszer lehet, és ez szemétség. Átható pillantást vetek Williamre, majd egy apró kérdés mégis kicsúszik a számon.*
-Még mindig nem tudom, hogy valójában "mi" is Ön?*a kérdést csak ő hallhatja, hiszen egészen az asztal fölé hajolok, és úgy suttogom. Komolyan érdekel, miért nem tudja kibökni? Eközben a kisasszony szépen belerúg a hasfalamba amitől egy pillanatra eláll a lélegzetem is.*
-Sssz, tudom, hogy éhes vagy...*kuncogok, és a pocakomra teszem a kezem.*

A pincér azonnal el is siet, hogy a rendelést teljesítse. Így mennek ezek a dolgok. Ha pénzed van, meg hatalmad, körbeugrálnak, lesik minden kívánságod. Will véleménye szerint nincs is ennél áldásosabb állapot. Mindenesetre az italt szinte azonnal kihozzák.
-Ez egy igen érdekes kérdés hölgyem... Mint mondtam, egy remek befektető vagyok. Jól értek a számokhoz, az értékekhez és az üzlethez. Mindamellett...-belekortyol az üdítőbe.
-Én felelek azért, hogy az üzlet adminisztratív része zökkenőmentesen menjen. Ha valakivel probléma akad, Mr. Tucker engem hív fel. Ha egy fontos emberrel kell tárgyalni, szintén az én telefonom csörög. Ha valaki rossz fát tesz a tűzre... kettőt találhat. Én kezelem Mr. Tucker üzleteit. Nagyjából... az összeset.-mondja mosolyogva. Épp intene a pincérnek, mikor is eszébe jut, hoyg egy várandós nő mellett, nem lenne tanácsos rágyújtania, úgyhogy egyelőre erről a tervéről letesz.
-Hát ez vagyok én, Ms. Clayton.-tárja szét a kezeit.