Terasz

Körbe lehet járni a lakást és a legtöbb szobából ki lehet menni a teraszra. Az egész várost lehet látni innen. Ha valaki nem teljesíti a vezér parancsait, könnyen megismerheti a legrövidebb utat lefelé.

Némi kocsikázás után Will és Cattie megérkeznek Jason Tucker házához. Mivel Willt jól ismerik, beengedik az őrök, semmi probléma nem akad. Leparkol a mercedessel, majd kiszáll az autóból. Cattie oldalán magától nyílik ki az ajtó. Éljen a befektetett pénz.
-Menjünk be.-mondja Cattienek, majd felteszi a napszemüvegét, int az őröknek és elindul befelé a házba. Annyiszor látta már, és véleménye szerint be lehetne rendezni stílusosabban is, de ez nem az ő dolga. Tuckernek annyi pénze van, hogy akár aranyból is felrakhatná a csempéket.
-Ha megbocsájt én rágyújtok, amíg Mr. Tucker megérkezik.-azzal ki is megy a teraszra, hogy rágyújtson. Ha van valami, amiért érdemes itt lakni, az a kilátás a városra. Lenézve Will elvigyorodik hányan szemlélhették már meg közelről azt a lenti mélységet. Elővesz egy doboz cigit, kihúz egy szálat és rágyújt. Élvezettel pöfékel, már csak egy pohár whiskey hiányzik az összképhez, de az ráér.

*Nem vagyok a legjobban, a kocsiban halkan sírdogáltam és próbáltam rájönni miért ilyen az apám, de csak nem találtam választ. Ahogy megérkeztünk, egy pillanatra megállt a szívverésem. Végre itthon. A kicsi is mozdult egyet, jobban érzi magát biztos környezetben. Ahogy kiszállunk a liftből azonnal a nappaliba léptem, az otthonos környezet kicsit megnyugtatott, azonnal a pulthoz léptem, míg William kiment rágyújtani, majd összetéptem a kis üzenetet ami egy cetlin volt, és a kukába dobtam. Aztán kiléptem az erkély ajtón, és rápillantottam a pöfékelő férfire.*
-Megkínálhatom valamivel?*mosolyodok el ahogy rám pillant, majd várakozás teljesen nézek rá. Persze kicsit félek, hogy mi lesz ha Jason így talál minket, de mivel bizonyára ismeri a férfit, így nem lesz akkora gond. Ha mégis, akkor igyekszem majd kedélyesebb vizekre eveztetni az én drága uramat és parancsolómat.*

Nagyjából a cigi felénél járhat Will, mikor Cattie kijön és megkínálja valamivel. Már legalábbis megkérdi Willtől kér-e valamit.
-Lekötelezne ha volna egy jéghideg sör számomra.-fordul felé mosolyogva. Beleszív még egyet a cigibe, majd átküldi a korláton. Mint régebben másokat is. Az mókásabb volt. De végül is mindegy.
Bemegy, leveszi a zakót és egy fotel karfájára hajtja.
-Kissé mintha meleg volna nem?-teszi fel a költői kérdést. Nyújtózik egy nagyot, elnyom egy ásítást.
-Nem említette esetleg Mr. Tucker, mikor ér haza?-kérdi Cattie-től. Az órájára pillant. Lassan fel kellene hívnia az asszisztensét, hogy ütemezze át a napirendjét. Meg persze, hogy elhívja vacsorázni. A továbbiakat elképzelve kaján vigyor terül szét az arcán. Ó, igen a drága Dawnie. Vagyis Morgana, de mivel ő vakarta ki a szarból, jogot formál rá, hogy úgy hívja, ahogy akarja.

-Kérem Mr. Tayback, megbeszéltük, hogy örülnék ha tegezne!*mosolygok rá, miközben visszafordulok a házba és megnézem a hűtő tartalmát a konyhában, mert a bár hűtőben bizony tutira nincs sör. Mikor megtalálom a behűtött szénsavas alkohol tartalommal dúsított üveget, addigra a férfi is betalál a nappaliba. Kinyitom a sört, majd kivánszorgok én is az említett helységbe, és átnyújtom az üveget.*
-Váljék egészségére.*mosolygok rá, aztán a férfi kérdésére megrázom a fejem. Isten tudja csak, hogy Jason mikor szándékozik hazaérni. Majd végül megszólalok.*
-Ha gondolja felhívhatom, és megkérdezhetem tőle, illetve szólhatok neki, hogy már nagyon várja. Bizonyára csak felvenné a telefont, ha a kedvese zargatja.*kuncogok kislányosan, és lassan előkaparom a telefonom.*
-Ugyan akkor itt a házban azért elég hűvös van, ha nem bánja én maradnék a teraszon.*biccentek, és a kis készülékkel a kezemben már indulok is ki, a napsütéses teraszra. Persze egyből megtalálom kedvenc helyem, a napozó ágyam, és ennek fejében kicsit ki is fekszem még a napra. Hogy én miért nem tegezem William-et? Egy mert nem kért meg rá, kettő, mert belém verték az illemet, és három, mert azért valljuk be, mégis csak egy belvárosival van dolgom.*

-Igen, elnézést, tudja a megszokás.-vonja meg Will a vállát, majd átveszi az üveget. Az a hideg sör most nagyon is jól fog esni.
-Köszönöm.-mondja, majd belehúz egy jó nagyot és elégedetten sóhajt.
-Nem, semmiképpen se zavarjuk, Mr. Tucker nem szereti ha üzlet közben telefonálnak. Az én napirendem, ellentétben az övével, átszabható.-mondja mosolyogva. Ki nem állhatja ha megváratják, de sajnálatos módon Jason Tucker megteheti. Tulajdonképpen mindegy is, szerencsére Willnek kitűnő asszisztense van, aki képes megoldani ilyen problémákat.
-Ha nem bánja, csatlakoznék önhöz, Cattie, csak hogy ne unatkozzak itt bent.-bólint vigyorogva, majd a sörrel a kezében a nő után megy az erkélyre, ahol le is ül egy asztalhoz, majd rágyújt. Elég messze a nőtől ahhoz, hogy a füst ne zavarhassa.
-Elnézést, egy pillanat, de el kell intézzek egy telefont.-mondja, majd előveszi a mobilját, pötyög egy sort és a füléhez emeli. Egészen pontosan kettőt csöng ki, mire beleszól:
-Üdv Miss Sommers, kérem ütemezze át a napirendem, mondjon le minden megbeszélést és ügyfelet, hivatkozhat rá, hogy közbejött egy fontos tárgyalás amit nem áll módomban lemondani. Köszönöm. Ja, és még valami Dawnie, amint végzett pillanatnyi teendőjével, megkérném, hogy fáradjon Mr. Tucker házához, egy fontos megbeszélést kell megejtenünk. Köszönöm.-azzal leteszi.
-Nos... hol is tartottunk?-kérdi Cattie-től.

*Hitetlenkedve rázom a fejem, ahogy továbbra is magáz Will, de már nem tudok mit kezdeni vele, csak elvigyorodok és a szemem forgatom. Átnyújtom a sörét, majd rákérdezek, hogy esetleg kívánja-e, hogy megsürgessem az én egyetlenem. Nemleges választ kapok, ami annyit tesz, hogy ülünk és várunk, de én a napon szándékozom ezt megtenni. Így az erkély felé indulok, Will természetesen csatlakozik hozzám, aminek felettébb örülök így legalább én sem leszek egyedül.*
-Én sem élvezném ha unatkoznom kellene, mikor ilyen remek ember társaságban is tölthetem az időmet.*öltöm ki a nyelvem, úgy érzem megtehetem már, tehát miért ne. Mikor elnézést kér és indít egy telefont, addig én sem bírom ki, hogy legalább egy sms-t ne küldjek Jasonnek.*

"Jó lenne ha lassan haza találnál.
Unatkozom!
Csók C."

*Semmit nem közöltem vele, inkább csak meggyorsítottam, hogy hazaérjen. Legalább is reméltem, hogy meg fog történni hamarosan. Ha nem, akkor pedig felhívom, csináljon bármit is. Szükségem van rá, és utálom ha elhanyagol, tehát lesz kedves végre velem is törődni. Különben nagyon mérges leszek, és azt ő nem éli túl. Mikor Will befejezi a telefonálást pilláimat felé asszociálom és a kérdésre is felelek.*
-Úgy hiszem édesapámról kívánt még beszélni velem az étteremben. Mit szeretne megtudni róla?*kérdezek is vissza kedvesen, miközben a férfi arcát fürkészem.*

//váltás E/1-re//

-Nos, mint említettem, nem vagyok kíváncsi az apja üzleti ügyeire, vagy bármire a cégével kapcsolatban. Arra megvannak a saját embereim, hogy kiderítsék amit tudni akarok. Amit viszont nem tudnak, és ezzel talán nem is árul el olyat, ami siettetné az édesapja végét, az az, hogy valójában milyen ember. Mint mondtam, nem ismerem személyesen, csak az érdekel milyen értékrend szerint működik, milyen a jelleme.-válaszolom kitérve mindenre. Tisztában vagyok vele, hogy a nő nem árulna el az apjáról semmit, ami a gyengéit sejtetné, de nem is várok el ilyesmit. Egyszerű a célom: megismerni az ellenfelet, még azelőtt, hogy szembe találnám magam vele.
-Nyilván tudja, hogy ha mást nem, legalábbis térbeli elhelyezkedés szempontjából az édesapja jelenleg az ellenfeleim egyike. Na már most, én tisztelni szoktam az ellenfeleimet, általában akkor is, ha erre nem szolgálnak rá. Sosem becsülöm alá őket. Ezért is érdekelne, valójában milyen ember az apja. Ugyanis minden valószínűség szerint előbb-utóbb találkozni fogok vele, s ebben az esetben szeretném ezt felkészülten megtenni, amennyire lehet.-mondom nyíltan, és többé-kevésbé őszintén. A nő nem tudhatja mennyi mindent le tudok szűrni egy emberről az alapján, amit egy közeli hozzátartozó mond róla. Még akkor is, ha azok csak jelentéktelen tények.

-Az üzleti ügyeiről egyébként sem tudnék mit mondani.*sóhajtok lemondóan, apám mindig úgy kezelt, hogy semmiről ne tudjak, ezért kicsit utáltam, azt hiszem. De már nem tudom. Igazából a mai telefon hívás egy váratlan esemény volt. Talán foglalkozik velem? Nem tudom, csak azt érzem, hogy ennek nem lesz jó vége. Csendesen hallgattam William-et, majd végül én kerültem sorra.*
-Mióta édesanyám meghallt apám teljesen magába zárkózott, szinte semmit nem osztott meg velem. Őt is a gyűlölet hajtja, akár csak engem 5 hónappal ez előttig, most pedig a legnagyobb félelmei egyike vált valóra, én is eltűntem a számára, bár nem önnön hibámból. Azelőtt apu kedves volt, beszédes, és a család volt számára minden. De most... magam sem tudnám meghatározni, hogy milyen jellemet képvisel. Az sem kizárt, hogy egy rossz pillanatában engem is megölne hidegvérrel, szemrebbenés nélkül.*motyogom a végét, de jelzek, hogy még nincs vége.*
-Ő tanított meg lőni, tökéletesen céloz, és nagyon gyors, de persze mikor a tanítvány legyőzi a mesterét az az igazi büszkeség számára. Jobb lettem mint ő, de sosem tudnék rá fegyvert fogni. Ő most... gondolom utálkozásba adta a fejét. Míg az öltözőből kisétáltam felhívott, egy találkozót kértem tőle a hétre, fogalmam sincs mire számítsak, pedig ő az apám.*magyarázom nyugodtan, de képtelen vagyok könnyek nélkül megállni.*
-Titokban tartották a létezésem, az első ember aki látott, és végre megtudta, hogy létezem az Jason.*húzom el a számat újra, és megtörlöm a szemem.*

-Értem.-mondom a monológ végén és végiggondolom a hallottakat. Sokkal jobb, mint amire számítottam. Ezt meg kell majd beszéljem Tuckerrel ha hazaér. A lányt valószínűleg remekül fel lehetne használni, hogy gyilkos csapást mérjünk a kintiekre, ha egyszer úgy hozza a sors. Egy gyűlöletbe merült zárkózott ember nyilván paranoid is. Ezt pedig ki lehet használni. A düh és a gyűlölet a legrosszabb tanácsadó, bár olykor hasznosnak bizonyul.
-Nos köszönöm, hogy mindezt elmondta Cattie. Bár nem tartom szerencsésnek, hogy találkozni óhajt az apjával és ha Mr. Tucker valahogy megtudná, bizonyos vagyok benne, hogy nem lenne elragadtatva.-gondolkozom hangosan. Nem lenne rossz a nőt az oldalamra állítani, bár kizárt dolog, hogy felhasználjam Tucker ellen. A jelenlegi felállás nekem tökéletesen megfelel. Én képviselem a céget a nyilvánosság előtt, hogy úgy mondjam, az összes legális és nem legális üzlet a kezemben van, az összes hatóság a zsebemben, és egyedül Tucker adhat nekem utasítást. Ennyit még elviselek a hatalomért, még akkor is ha a gyeplő névlegesen az ő kezében van. Hadd utálja csak őt a közvélemény ha bármi balul sül el. Ami azt illeti maximálisan lojális vagyok hozzá, nem óhajtok maffiavezér lenni. Így is gazdagabb vagyok, mint amennyit egy egyszerű halandó be merne vallani. Ha van Isten, nagy szarban leszek az utolsó ítéletnél.
-Igen, mint említettem, meg is lepett, hogy Mr. Tucker nem beszélt nekem önről. Tudja elég közeli a kapcsolatunk. Mindazonáltal szerencsés véletlennek mondanám a mai találkozónkat, és kevéssé hiszem, hogy Mr. Tucker megharagudna érte. Előbb-utóbb úgyis sor került volna rá, és ha van ebben a városban valaki, akiben Mr. Tucker megbízhat, az én vagyok.-mosolygok rá megnyugtatólag.

*Fogalmam sem volt arról, hogy mi mást mondhatnék el Willnek még az apámról, én igazán próbáltam a lehető legtöbbet, de még így is valami nem volt tökéletes, nekem sem volt tiszta minden részlet.*
-Nem tudom, hogy miért nem árulkodott rólam, de szerény véleményem szerint jobb is volt így. Gondolom egyből kiszúrta, hogy nem idevalósi vagyok. Nagyon céltudatosan jött oda hozzám az uszodában.*villantok őszinte mosolyt, majd felállok a napozó ágyról, és a korlát felé sétálok, hátha meglátom Jasont, igazán jöhetne már haza, mert nem igazán van már szókincsem Willhez úgy érzem. Sajnos hiába kémlelem a láthatárt, egyáltalán nem látom Őt, hogy hazafelé evickélne, bármelyik kocsijával is, vagy épp gyalog. Nyomasztó, hogy mindig csak így hagy itt. Persze végre rászánhatnám magam arra, hogy kitaláljam hogy nézzen ki a gyerek szoba, de arra sincs energiám, mikor ennyire féltem Őt.*
-William, mondja csak, maga szerint hogy nézne ki jól egy kislány szobája?*éles téma váltás, de úgy érzem kell egy hangyányi segítség. Hátha kicsit langyosabb vizekre evezhetünk, az apám téma túl rideg most nekem. Valami kellemesebb kell, ami kicsit elvonja a figyelmem.*
-Amit biztosra tudok, hogy a rózsaszínt el felejthetjük.*mondom határozottan, persze a csöppség hercegnő lesz, de nem habos babos világban fog felnőni sajnos, és nem tipikus anyuci kislányát szeretnék belőle csinálni.*

Na ez egy igen meglepő kérdés, még nekem is. Mi az, hogy hogy nézne ki egy kislány szobája? Honnan a fenéből kéne nekem azt tudni?
-Őszintén szólva igen kevéssé van érzékem az ilyesmihez.-mondom őszintén és beleszívok a cigimbe.
-Hát, gondolom talán valami halványlila szín esetleg?-kérdem, csak hogy ne tűnjek teljesen tanácstalannak, miközben valójában az vagyok, ami igen ritkán esik meg velem. Egyébként sem értem, miért pont tőlem kérdez hasonlót.
-Visszatérve kicsit, igen, őszintén szólva nem volt nehéz kiszúrni az uszodában. Szakavatott szemem nem kerülheti el semmi furcsaság.-kacsintok rá, majd újra a ciginek és a sörnek szentelem kitüntető figyelmem pár pillanat erejéig.
-Inkább attól tartok, hogy ugyanez másnak is szemet szúrhatott, ami nem lenne szerencsés.-folytatom a gondolatmenetet.
-Nem hinném, hogy Mr. Tuckernek az lenne a célja, hogy bezárja ide Cattie, de én sem nézném szívesen, hogy egyedül járkál mindenfelé. Esetleg ha jelezné felé, hogy igénye lenne néha egy kis kiruccanásra...-vetem fel a dolgot. Persze sejtem abból mi lenne. Jason senki másban nem bízna meg annyira, hogy a gyerekével terhes nőt rábízza, mint bennem, én viszont nem szívesen játszanék gardedámot. Legfeljebb egy-két alkalommal, amikor időm és kedvem engedi.

-Neeem! Jézus, még csak az hiányzik... Lila rózsaszín egyre megy.*kuncogok, nincs az a pénz amiért ilyet tennék. Majd ha a kicsinek egyszer bejön akkor, de én addig látni sem szeretném a lilát semmilyen formában.*
-Mondjuk a szoba színét valami melegnek képzelném el, vagy akár almazöldnek, a barack szín is megfogant a kobakomban, de igazából nem tudom, hogy mi lenne az ideális.*morfondírozom, miközben Will még visszakanyarodik egy kicsit.*
-Szóval önként buktattam le magam.*mosolygok, és kicsit nyújtózkodok, már tényleg hiányzik az én házsártos Uram, csak tudnám merre járhat.*
-Ha szemet szúrt így járt, nem akarok madár lenni az aranykalickában, sosem fogadtam szót, és meg tudom védeni magam. Egyenlőre nem érzem magam veszélyben.*vonok vállat, és lassan végighúzom kezem az erkély szélén. Milyen otthonos már.*
-Az a baj William, hogy most tényleg kedvem van nem itthon maradni, minden nap mennék valamerre de Jason nem lehet mindig a sarkamban, én pedig... amikor kémkedtem Jason után elég jól kiismertem a várost.*újabb váll vonás, majd visszasétálok a napozóágyhoz, és leülök rá, hogy kívül essek a cigaretta füst hatásköréből.*
-Mindamellett, nagyon úgy érzem, hogy már nem igazán tartozok a külvárosiakhoz. Bár a hírnevem oda köt.*mosolygok, és pár apró eseményre vissza is emlékszem hirtelen.*

-Érthető, én magam sem viselem a monotóniát, ha otthon kéne ülnöma végén még... beleőrülnék...-mondom vigyorogva, majd elnyomom a cigit és lehajtom a söröm maradékát. Elegánsan böffentek egyet, majd leteszem az üres üveget az asztalra. Az órámra pillantok és elnyomok egy ásítást.
-Úgy vélem Miss Sommers nemsokára megérkezik. Remélhetőleg Mr. Tucker is befut hamarosan, aztán nekiállhatunk a munkának. Ha megbocsájtja...-jegyzem meg kissé rezignáltan. Meglehetősen sok dolgot kell megbeszélnünk Jasonnel, és jó lenne hamar letudni, hogy aztán hazavitessem magam Dawnie-val. Nem mintha nem tudnék ittasan vezetni, vagy a rendőrök megállítanának, egyszerűen csak nincs kedvem hozzá, hogy hazavezessek. Meg persze, ha Dawnie visz haza, akkor akár ott is tölthetné az éjszakát.
-Nos, mivel a belváros egyik legbefolyásosabb emberének a gyermekét hordja a szíve alatt... akár mondhatnánk is, hogy jegyet váltott egy csak ide útra.-bólintok rá. Tényleg nem bánnám, ha Tucker végre felbukkanna...

Nem bírom, ha valami nem úgy alakul, ahogy akarom. Azt sem, ha valaki meglepetést akar okozni, hát pedig most pont ez történt. Végül nyélbe ütöttem az üzletet, de megizzasztott, ami nem jellemző. Amíg csak erre összpontosítottam, minden simán ment, most meg homokszemet érzek a gépezetben. És annak a homokszemnek neve is van. Cattie. Nem vagyok berendezkedve a ... párkapcsolatra. Annak ellenére, hogy nagyon... hm... kedvelem, vagy na... aki akarja, érti. Ráadásul most itt a gyerek is. A terepjárómmal érkezek vissza a lakásomhoz, türelmetlenül várom, amíg a mélygarázs kinyílik, ujjaimmal a kormányon dobolok. Fene se tudja miért, de nyugtalan vagyok és ez nem jelent jót, a környezetemnek semmiképpen. Nagy sebességgel tűnök el a garázsban, majd ugyanolyan türelmetlenül várom a liftet, a személyzetre ügyet sem vetve. Úgy csörtetek be a lakásba, mint egy vaddisznó és közben nem éppen szép szavak hagyják el a számat.
- Annyira utálom, ha ilyen kib@szott h.lyékkel kell szórakoznom, hogy az nem igaz – egyből a bárpult felé megyek, nem izgatom magam, ugyan Cattie hova menne és amúgy is látok mozgolódást a teraszon, szóval felkapok egy whiskeys üveget és azzal a kezemben indulok a terasz felé, pont amikor kilépek, akkor húzok rá... és majdnem ki is köpöm, de helyette csak a szemöldököm vonom fel.
- Nahát, Tayback... Mi ez az idilli nihil? – pillantok a nőmmel cseverésző férfire, aki végülis a jobbkezem, éppen ezért tudnia kéne, mennyire utálom a meglepetéseket. Mára elég is volt.
- Szóval? Nem érek rá... – sürgetem meg a választ, miközben Cattie-hez sétálok és lehajolva nyomok ajkaira egy whiskeys csókot.

Épp egy kellemes habfürdőt veszek, a kád sokféleképp funkcionáló széles párkányán egy jókora bödön fagyival, amit közben az olvasáshoz eszek, mikor megcsörren a telefonom - ami meg a piperepolcon pihent eddig. Tehettem volna közelebb is... Vagy egyszerűen fürödhetnék headsettel is persze, mert most kapkodhatok a törölközéssel. Valahogy Will mindig ráérez, mikor gondolom úgy, hogy lesz fél óra nyugalmam.
Sietek, ahogy tudok, éppcsak a lábam törlöm meg, hogy el ne essek a fürdő kövén, aztán a kezem, nehogy elejtsem a telefont. Nagyjából kétszer csönghet ki, mire felkapom. Köszönni sincs időm, máris elhadarja, mit akar, aztán éppcsak megvárja, hogy feleljek egy "igen"-t.
Sóhajtok, aztán vágyakozó pillantással veszek búcsút a még meleg, illatos viztől, mielőtt leeresztem. Amint kihúzom a dugót, máris fellapozom a Palmtop virtuális határidőnaplóját. Még úgy, ahogy vagyok, törölközőbe csavarva. Jópár telefont kell elintéznem, minél rövidebb idő alatt, emberivé varázsolni a külsőm, hogy záros határidőn belül megérkezzek az úticélhoz, szóval tárcsázás előtt előkapom a headsetet, aztán míg kicsöng, fel is tárom a mesésebbnél mesésebb kincseket rejtő gardróbot. Egyszerre telefonálok és válogatok ruhát, aztán még sminkelek is közben. Még hamarabb is csinosítom ki magam annál, hogy végeznék az akadékos üzlettársak diplomatikus leszerelésével. Az utolsót már fel-alá sétálgatva a lakásban világosítom fel, hogy mi lenne a lehető legkorábbi időpont az elmaradt találkozó pótlására.
Aztán slusszkulcs, egy csigalassú liftút - de legalább meggyőződhetek róla a benti tükörben még egyszer, hogy a királykék mini tökéletes választás volt - és végre felbőg a meggyszín BMW motorja.
Kicsit gyorsan hajtok, de nem izgat. Vagyok annyira figyelmes, hogy ne csattanjak neki valaminek, és elég feladattudatos is, hogy tudjam, nem szabad soká késlekednem.
Még így is beletelik egy bő órába, mire megérkezem. Az őrök már láttak párszor, tudják, kihez tartozom, így nem is tartanak fel, utat engednek egyenest az épületbe. A nappaliba lépve megállok egy pillanatra, végigrimítok ruhámon és a hajam is megigazítom kicsit. Elvégre az alapján, hogy én hogy festek, nemcsak engem, de Willt is megítélik. Nem hozhatok rá szégyent egyetlen egyszer sem, mert akkor lőttek a tuti pozíciómnak.
Látom Willt a teraszon. Egyelőre nem tűnik úgy, hogy sok mindenről lemaradtam, de azért igyekszem most már csatlakozni a köreikhez.
Közéjük lépve, megszokott határozottságommal üdvözlöm az összegyűlteket... Vagyis tenném, ha nem érezném úgy, hogy alkalmatlan időben zavarunk. Kérdőn nézek Willre. Nem jellemző rá, hogy ilyen hibát vét.

*Kezd egyre semmissé vállni a téma Will és köztem, már nem tudok mivel előrukkolni és így kicsit nyűgös vagyok, Jason még sehol és egy életjel se tőle, utálom ezt. Miért nem tud végre egyszer időben itt lenni. Jó nem mintha mondta volna, hogy mikorra érkezik, de egyszerűen nem bírom ha nincs velem.*
-Ezek szerint én nem tudhatok arról amit Jasonnel szeretne megbeszélni?*pillantok rá savanyú képpel, apa is ezért távolodott el tőlem, mert semmit nem osztott meg velem.*
-Az biztos, hogy jegyet váltottam, és örülnék ha senki nem venné el tőlem.*motyogom, és pocakomra helyezem a kezem. Szinte a mondat végére sem értem, már hallom nyílni a lift ajtót, a szívem nagyot dobban, és előbb érzem, mint hallom, hogy Jason megérkezett. Boldog mosoly terül szét z arcomon, ahogy meghallom morgó hangját, és már épp felállnék, de ő már kinn is van az erkélyen, mint mi William-el. Már szór is nyitja a száját, amiben az előbb tűnt el a whiskey, végül felém lépked felsőbbrendű büszkeséggel. Lehajolva egy csókot lehel ajkaimra, melyet gyorsan visszonzok, de elhúzom a szám az alkohol miatt.*
-Faragatlan vagy!*korholom, és szemet forgatva állok fel a napozó ágyról, hogy átölelhessem. Percekkel később új arc fut be... Jé, őt ismerem, vagyis... Jesszus Jason nem tudhatja meg, hogy kinn jártam. Bizalmas pillantást vetek Morganara, ha rám néz, és hangtalanul jelzem, hogy egy mukkot se szóljon. Sz@r helyzetben vagyok úgy érzem. Tetten érés mind örökké.*
-William még egy italt?*váltok inkább háziasszonyra, majd a nő felé fordulok és felé sétálok.*
-Örvendek Cattie-bri Clayton, parancsol egy hűsítőt?*nyújtom felé a kezem, majd idegesen szívom be a levegőt, miből fognak ezek kihagyni?*

Remek, végre befut Tucker is. Nem tűnik boldognak, hogy itt lát, ezek szerint nehézségek akadtak az üzletnél. Nem mondanám, hogy örülök ennek, tekintve, hogy ismét rajtam csattan az ostor, de szerencsére idővel megtanultam kezelni Tucker különcségét. Ami a megjelenésével kezdődik. Inkább nézné az ember egy olyan manapság divatos dark banda frontemberének, mint egy város urának, de már túltettem magam ezen. Eleinte kissé fura volt megadni neki a kötelező tiszteletet, de mára megszokottá vált a dolog.
-Önnek is szép napot, Mr. Tucker.-állok fel és igazítom meg a nyakkendőmet.
-Bátorkodom emlékeztetni, hogy ma délutánra beszéltünk meg egy találkozót, amiben személyesen adhatom le a jelentésem, valamint meg kellene beszélnünk pár...-itt Cattie-re pillantok. -...egyéb dolgot is. Persze csak amennyiben Önnek megfelel, bár egy fél tucat igen komoly üzletembert küldtem el a francba emiatt.-jelenik meg egy udvarias mosoly az arcomon egy biccentés keretében. Eközben fut be Dawnie is, aki félreérthetetlen pillantást lövell felém. Természetesen ő nem ismeri annyira Tuckert, mint én, így csak egy mosollyal jelzem felé, hogy minden rendben van.
-Nem tudom, emlékszik-e, Mr. Tucker, ő az asszisztensem, Miss Sommers.-mutatom be újra a nőt. Egy biccentéssel jelzek a nő felé, hogy nyugodtan bemehet Cattie-vel, sőt ajánlatos is lenne.
-Nos, Mr. Tucker, megfelelő az időpont, vagy térjünk vissza rá egy más alkalommal?-billentem oldalra a fejem.

Kissé elragadtattam magam, de úgy tűnik senki nem veszi rossz néven, hiszen ismernek. Ahhoz képest, milyen viharosan alakult a kapcsolatunk Cattie-vel, jobban ismer, mint bárki más. William meg... az lenne a fura, ha nem tudná kezelni a hangulatingadozásomat. Cattie elhúzza a száját, hát igen, a whiskey, de most mit csináljak, nekem kellett.
- Jó na, ennyi neked sem fog megártani – válaszolok a kedves kijelentésére, de aztán ahogy felkel és megölel, én is a karjaimba zárom, a magam módján néha ki tudom fejezni, mit is érzek iránta, még ha nem is megy könnyen, mert eddig az ilyen emberi kapcsolatok az ágyban kezdődtek és ki is merültek annyiban és vagyok annyira önző ezen a területen is, hogy a saját örömöm mindenkiénél előbbre való. Hát ez változni látszik, de még magamnak sem vallanám be. Egy nő jelenik meg, mi ez, bulit szerveztek a teraszomra? Biccentek a nő felé, ahogy William kimondja, hogy kicsoda, egyből be is ugrik, de a jobbkezemnek számító férfi mondandója annyira leköt, hogy képtelen vagyok most másra figyelni. Beugrik a megbeszélt találkozó is.
- Nem felejtettem el, csak talán késtem egy kicsit – pillantok az órámra, a fene sem tudja, hányra beszéltük meg, ma nem volt energiám az időzónával foglalkozni.
- Mr. Tayback, láthatja mennyire nem megfelelő az időpont, de ha már kénytelen volt lemondani azt a sok fontos üzletembert, vágjunk bele – túrok bele a hajamba, azt is csak akkor csinálom, ha átmenetileg úgy érzem, elfáradtam és nincs kedvem irányítani, inkább csak egy kis nyugalom kéne, de nem lehet, vár rám egy igen kellemetlen beszélgetés. Nem mintha elszámolással tartoznék William-nek, elvégre ő van értem és nem fordítva, de talán meg kellett volna említenem neki Cattie-t. Na igen, az én egyetlenemmel is beszédem lesz utána, tényleg elfelejtettem, hogy Mr. Tayback ma itt megjelenik és akkor belefut az egyetlen nőbe, akivel megosztom a lakásom.
- Cica, szerintem menjetek be Miss... Miss Sommers-el és igyatok valami bűnösen édeset – finoman rácsapok a formás fenekére, mintegy jelzésként, hogy foglalja el magát és a másik nőneműt, amíg mi férfiak olyan dolgokról beszélünk, ami nem nekik való. Mondhatni, ha a felét tudnák, akkor is sikítva menekülnének. Hanyagul a korlátnak dőlök.
- Mr. Tayback, hallgatom a jelentését... meg amit meg kéne még beszélnünk – pillantok rá és belekortyolok az üvegbe.

Helyes, úgy néz ki Tucker észrevette magát. Ennek kifejezetten örülök, hogy talán normális hangnemben lehet beszélni vele. Mosolygok a két nőre, ahogy bemegy, szerencsére Dawnie tudja a dolgát, ez volt az egyik ok, amiért idehívtam. Lefoglalja Cattie-t amíg én megbeszélek bizonyos dolgokat Tuckerrel. Mikor bementek előveszem a doboz cigit és a korláthoz sétálok Jason mellé. Rágyújtok, aztán őt is megkínálom. Most, hogy csak ketten vagyunk, közvetlenebb hangnemre váltok.
-Először is örömmel tudatom veled, hogy nyélbeütöttük az üzletet McKinnonékkal. Mostantól nekünk dolgoznak, a nyereségük negyvenöt százaléka a mienk. Ez félévente huszonöt milliót jelent, persze dollárban. Meg persze azt is jelenti, hogy az ATOMIC Ammunition lőszergyártó cég mostantól gyakorlatilag a mi kezünkben van. Ez nem egy utolsó dolog véleményem szerint.-mondom és nagyot szívok a cigiből.
-Másodszor pedig, szeretnék egy kis átcsoportosítást végezni a cégen belül. A nő, aki velem jött igen értékes tagja kis családunknak. Szeretném a kezébe adni a biztosítási részleget. Az a tervem, ha velem történne valami, ő venné át a helyem a cégnél. Persze csak ha beleegyezel.-mondom egykedvűen, de nem látom be miért ne tenné.
-Ne nézz így rám, tudom miről beszélek. Ebben a szakmában nem állja meg a helyét mindenki, és ha valaki, én meg tudom mondani ki az, aki alkalmas rá. Miss Sommers-nél alkalmasabb jelölt pedig nincs erre a célra, ezt elhiheted nekem. Egyelőre persze még rengeteget kell tanulnia, de a végletekig lojális hozzánk, ha felmetszenék a hasát sem árulna el minket. Lényeg a lényeg, ha kinevezhetném a biztosítási részleg élére, azzal sok terhet venne le a vállamról, bár ugyanúgy az alkalmazottam lenne, csupán egy kicsivel több felelősséget kapna. Egyelőre csak annyit várnék el tőle, hogy ellenőrizze a munkájukat. Ez neki hetente párral több munkaórát jelent, ugyanannyival kevesebbet nekem, amit más területen kamatoztathatnék. Mindenki jól jár.-fejezem be, és várom mit reagál rá Tucker.
-Végül pedig... nos igen, a Clayton lány. Nézd Jason, tudom, hogy nem tartozol nekem elszámolással, nem is erről van szó. Bár éppenséggel említhetted volna. Na mindegy.-vonom meg a vállam és újra beleszívok a cigibe.
-Most nem mint üzlettársad, hanem mint barátod kérdem: biztos vagy benne, hogy jó ötlet Clayton lányával kezdeni? Úgy értem... megbízhatunk benne?-teszem fel a kérdést és Jason-re nézek.
-Nekem elég a te szavad.

//Cattie-vel félrevonulva//

Megnyugtatott Will mosolya, aztán az is, hogy képes volt nyugodtan reagálni Tucker kifakadására. Igazi profi, az tény. Bár kissé tartottam tőle, hogy a "Mistert" nem lesz ilyen egyszerű jobb belátásra téríteni. Abban az esetben persze megpróbáltam volna magam orvosolni a helyzetet, Tucker reakciójától függően. Megvannak nekem is a bevált módszereim, időm is volt tanulni, és remek volt a példa is előttem.
Ugyanígy figyelek Cattie bizalmas pillantására is, és bemutatkozom neki, mintha még sosem találkoztunk volna. Aztán olyasmi történik, amit nem vártam: Will kishíján elzavar, holott eddig mindig szinte kötelező jelleggel részt kellett vennem a fontosabb megbeszélésein. Nem igazán értem, de ha így akarja, akkor legyen így.
-Ne fáradjon, Miss. Azt hiszem, az úriemberek boldogulnak ketten is, így Önnel tartok, ha nem zavarom a jelenlétemmel. - mivel nem gondolom úgy, hogy visszautasít, meg is indulok utána, vissza a ház belterébe, egyetlen "Uraim..." kifejezéssel elköszönve a tárgyalni készülőktől, magunk után becsukva a teraszra vezető ajtót.
-Férfiak... Szinte azonnali hatállyal iderendel, aztán kiderül, hogy szüksége sincs rám... - sóhajtok, megingatom a fejem, aztán hagyom a francba inkább még a gondolatát is annak, hogy ha nem ráncigál ide, épp egy mozifilmet élvezhetnék a kényelmes ágyamon, az elsötétített szobámban.
-Igen paprikás hangulatban van a te kedvesed is. Gyanítom, ezért is pislogtál rám olyan figyelmeztetően. Vagy... Elnézésed kérem, ha netán félreértettelek.

//El Morganaval//

*Nem értem, hogy miért ne lehetnék jelen, miért kell a pasiknak mindig titkolózniuk, jó hogy nem azt vitatják meg, hogy mikor szüljek pontosan... Ezer meg egy kép jelent meg a fejemben, és már most elképzeltem, hogy Jason ezért hogy fog megfizetni, mert hogy jön még kutyára teher autó, abban biztos vagyok. Az én egyetlenem jóformán elküldött, ahogy keze a fenekemhez ér, el is hessintem onnan, majd duzzogó képpel öltök rá nyelvet és inkább a ház biztonságos menedékébe bújok Morgana kíséretében.*
-Nem igazán szeretem ha bármiből is kihagynak. Apám is ezt csinálta, jól megutáltam érte.*halkítom le a hangom ahogy beérünk, mert tudom, hogy az erkélyajtó nem hangszigetelt.*
-Szerintem mindig abban van, de most konkrétan nem tudom hogy miért. Kedvesem is? Úgy érted te meg William...*nyílik hatalmasra a szemem, majd a kanapé felé intek, hogy foglaljon csak helyet. Én a hűtőt célzom meg és előveszem az általam készített banán és eperturmixot.*
-Tudod, azért pislogtam rád, mert nem tudhatja meg, hogy én a házon kívül jártam... Sajnos William előtt lebuktam, de remélem ő egy szót sem szól. Banán vagy eper turmix?*kérdezek rá, majd ahogy meghallom a válaszát egy szép hosszú pohárba öntöm, és úgy viszem ki a nappaliba az enyémmel együtt.*
-Gondolom nem sejted, hogy miről beszélhetnek igaz?*kérdezek rá bizonytalanul.*

//Cattel//

-Az eper megfelel, köszönöm. - mosolygok rá-Biztos ne segítsek? - kérdezem még, bár sejtem a válaszát. Nem tűnik elveszettnek még gömbölyödő pocakkal sem.
Ha valóban nemleges választ kapok, helyet foglalok a nappaliban, a kanapén. Bár Cat társasága egész jónak bizonyult már korábban is, azért kicsivel másra számítottam, ami a ma délutánt illeti. Igazán pontosan nem is tudom, mire. De nem arra, hogy kirekesztenek egy beszélgetésből, ami akár engem is érinthet, még ha csak Wgjl napirendjének megtervezését illetően is, és eperturmixot kell iszogatnom egy láthatólag nem túl nagyra becsült lánnyal.
Ha visszaér mellém, válaszolok is a kérdéseire, szép sorban.
-Nem, nincs köztünk több munkakapcsolatnál. Az, ha esetleg kedvesnek szólítom, inkább csak olyan megszokott piszkálódó értelmű. Még ha lenne is szükségem férfira magam mellé, akkor sem lenne rá időm. - vállat vonok -Így, hogy ha gondol egyet az én sokra tartott főnököm gondol egyet, és odarendel bárhova, csak hogy sofőrködjek... - nem szaporítom tovább a szót. Kis híján elárultam magam, de helyre teszem a gondolataim és előadok valami diplomatikus magyarázatot.
-Szóval fogalmam sincs, miről lehet szó. Csak azt osztja meg velem, amit tényleg muszáj. Többnyire csak a telefonjait bonyolítom. Viszont... Hogyhogy nem tudhatja meg, hogy kint jártál? Ennyire félt a baba miatt, hogy ilyen rövid pórázon tart? - kérdezek vissza, ha már egyszer beszélhetünk.

Azt látom, hogy Cattie-nek különösebben nem tetszik, hogy elküldöm, de ez van, az üzleti ügyeket különválasztom a magánélettől, akkor is, ha eddig is ilyen közegben élt. Talán pont ezért, nem tudom, de vannak férfias dolgok, amik csak William-re és rám tartoznak, a csajok meg beszélgessenek bent a lakásban divatról vagy babaszobákról, nekem mindegy. Ahogy a nők eltűnnek a teraszajtó mögött, William már közelebb is lép és cigivel kínál. Ez tetszik, mindig tudja, mire van szükségem. El is fogadom, egy biccentéssel megköszönöm és várom a beszámolót.
- Nyélbe ütöttük? – kapom fel a fejem az első jó hírre. Még az állam is leesne, ha nem figyelnék, ez a pasi nagyon tud valamit.
- Úgy érted nyélbe ütötted... Ez a te érdemed – javítom ki és nem igazán ül ki az arcomra érzelem, pedig elég vegyes érzelmeim vannak. Nagy dolog, sőt nagyon nagy dolog egy ilyen üzletet megcsípni, de tény, hogy túl sok közöm nem volt hozzá, alig pár tárgyaláson vettem részt.
- Szép munka, igazán szép... Nem véletlen lettél a jobbkezem – jelentem ki elismerően. Tudja, hogy a dicséret és a lelkesedés távol áll tőlem, néha magam sem tudom, hogy csak nem tudom kimutatni az érzelmeimet vagy nincsenek is. Rejtély, de Tayback úgy ismer, mint senki más, neki nem okoz gondot kitalálni, éppen milyen kedvem van és mi az adott dologról a véleményem.
- Félévente huszonöt millió... – ismétlem meg, közben beleszívok a cigibe. Behunyom a szemem egy pillanatra és az ég felé fújom a füstöt. Szószerint emésztem a hallottakat, bármennyire sok pénzem van, ezt azért még mindig tudom értékelni.
- Tíz százalék – jelentem ki, minden felesleges körmondat nélkül. Ez olyan köztes megoldás. Egyáltalán nem kevés ekkora összeg tíz százaléka, de pont elég ahhoz, hogy tovább ösztönözzem és újabb feladatokba vesse bele magát.
- Minden félévi bevétel tíz százaléka a tied – beleszívok a cigibe és a tájat szemlélem, nem figyelem a reakcióit, úgyis elmondja a véleményét. A következő témát is csendben hallgatom végig, lassan az indulat is kezd csillapodni bennem, hiába, a megbeszélésen felidegesítettek, de vannak, akik tudják, hogyan kell kezelni. Közbe sem vágok, végighallgatom az ötletet.
- Miss Sommers... – szólalok meg végül, ízlelgetve a nevét és időt nyerni, hogy végiggondoljam. Nem szoktam kétségbe vonni Tayback ötleteit, de azért végigveszem magamban a lehetőségeket, mielőtt megszólalnék.
- Ha vállalod érte a felelősséget, semmi akadálya. Próbáljuk ki, hogyan teljesít a még mélyebb vízben – megyek bele, ha ő bízik benne, az nekem elég. Végső soron, ha nem váltja be a hozzá fűzötteket, még mindig ki lehet venni az irányítást a kezéből.
- Különben is, neked nem árt pár szabad óra. Mármint nem szabadságra gondoltam – nevetek fel, nem vagyok hajcsár, de a munka az első.
- Mondjuk úgy, van éppen elég dolgod... olyan jó üzleteket lebonyolítani, mint ez a dolog a lőszergyártó céggel – fejtem ki bővebben, aztán várom a további jelentést, nem mintha nem lennék elégedett. Persze nem azt kapom, amit várok. Előkerül a kényes téma, én meg elhúzom a számat.
- Na igen, Cattie... Hidd el, néha még én sem vagyok benne biztos, hogy ezt felfogtam. Elég gyorsan történt minden – vonom meg a vállam. Mit tudnék tenni, így alakult és még élvezem is, persze ezt nem vallanám be.
- Látod ezért vagy te az üzlettársam és a barátom is... Mindig tudod, melyik kérdést kell feltenni. A lényegre tapintottál – elgondolkodva bámulok a semmibe, aztán William felé fordulok.
- Mit mesélt? – kérdezek rá, eszembe sem jut arra kitérni, hogy hol futottak össze, hiszen biztos vagyok benne, hogy Cattie nem hagyta el a lakást, a megbeszélést meg majdnem mindig itt tartjuk, így aztán könnyen összefuthattak.
- Megbízhatunk benne. Túl sokmindent dobott el értem és túl sokat... hogy is mondjam... sokat kaptam tőle. Ha mindezt érdekből tette, akkor velejéig romlott... még nálam is romlottabb, ami lássuk be, elég nagy teljesítmény lenne. Egy nőtől mindenképpen – a teraszajtó felé fordulok enyhe célzással, bár nem látok be. Rátapintott egy nagy dilemmára, az biztos.
- Nem kell folyton ellenőrizni, de ismered az elveimet, néha azért nézz rá, ha van időd – szívok még egyet a cigiből, aztán elpöckölöm valamerre, mondhatni megmutatom neki a rövidebb utat lefelé.
- Na és más nem érdekel? Azt hiszem az a kifejezés, hogy Clayton lánnyal kezdtem, nem egészen pontos... Talán túl enyhe. Felteszem nem kerülte el a figyelmed, hogy határozottan gömbölyödik a csaj – megyek bele a témába, amit a leginkább nem tudok hova tenni magamban. Ilyet sem mondtam eddig még senkinek, hogy bármit kérdezhet. Kizárólag csak előnye van az életmódomnak, kivéve, ha nagy ritkán meg akarok beszélni valakivel valamit. Eddig nem fordult gyakran elő, úgy néz ki Cattie erre is hatással van. Felforgatta az életem. Eddig úgy tűnik, jó értelemben.

-Nos igen, bár a jelenléted nagyban hozzájárult, hogy McKinnon végül megfontolja a dolgot.-bólintok rá, majd beleszívok a cigibe. A dicséretre elvigyorodom, valóban nem erőssége Tuckernek az ilyesmi, de azért jó tudni, hogy elégedett a munkámmal. Ilyen remek pozícióm soha nem lenne máshol, úgyhogy igyekszem is kitenni magamért.
-Köszönöm.-válaszolok egyszerűen a felajánlott összegre. Durva becslés szerint is 2.5-3 millió plusz bevételt jelent ez személyesen nekem, ami nem rossz, bár töredéke a keresetemnek. Mindenesetre sosem árt egy kis plusz tartalék.
-Nos igen, tudod Miss Sommers...-elgondolkozom pár pillanatra, hogyan is fogalmazzak.
-Tudod, ő nem tudja mit tervezek vele, és ez így van jól. Nem akarom megzavarni a képzését. Természetesen személyesen felelek érte.-zárom rövidre a dolgot, mindenféle mellébeszélés nélkül.
-Valóban, így is rengeteg terhet levesz a vállamról. Az eddigi legjobb befektetésem.-mondom vigyorogva és Jason-re kacsintok. Valószínűleg veszi a célzást.
Végiggondolom amit a Clayton lányról mondott.
-Hmm.-ez a tömör első véleményem a dologról.
-Valóban feltűnt a gömbölyödő pocak, na meg ő is egyértelművé tette mi a helyzet ezzel kapcsolatban.-bólintok.
-Hadd gratuláljak... apuka.-nyújtok kezet vigyorogva és egy kicsit megpaskolom Tucker vállát.
-Alkalomadtán majd megünnepeljük, vagy ilyesmi. Hát mit ne mondjak, furcsa téged elképzelni az apaszerepben...-teszem hozzá. Ami azt illeti valóban, Tuckernél talán csak én lehetnék kevésbé rátermett szülő, de hát ez nem az én dolgom, majd ők lerendezik.
-Természetesen, ha ez a vágyad, alkalomadtán a hölgy körmére nézek.-egyezek bele. Nem mintha lenne más választásom.
-Visszatérve egyébként csak azt mesélte el, hogyan is futottatok össze, kicsit mesélt az apjáról, de leginkább arról értekeztünk, milyen is számára ez az egész helyzet.-vonom meg a vállam. Ezzel nem is hazudok túl nagyot, de elég jó vagyok benne egyébként is, hogy ne tűnjön fel még Jasonnek se ha egy kicsit csúsztatok. Elvégre egész életemben ezt csináltam.
-Figyelj, ha te azt mondod rendben van, én hiszek neked. Ez nem az én dolgom. Ugyanakkor azt hiszem nem ártana rálesni a kintiekre néha ezzel kapcsolatban. Gondolom apuci ezt nem fogja szó nélkül hagyni. Én se tenném.-mondom nyíltan.