Parkoló

Tárgy: Parkoló Szer. Okt. 31, 2012 10:08 am

Parkoló a vendégeknek, Jasonnek külön hely van fenntartva a bejárathoz közel.

Tárgy: Re: Parkoló Szer. Júl. 31, 2013 7:56 am

Újabb hosszú nap telt el, sóhajtok fel, ahogy kilépek az étterem ajtaján, ahol dolgozom az iskola mellett jelenleg, mivel nyár van, de nem sokára kezdődik majd ismét a tanárok hada, meg a tanulás. Nem akarom, de muszáj valami szakmát csinálnom, hogy aztán abból tudjak megélni a csúfos kis hajtűkanyarom után. Fázósan rezzenek össze, mikor feltámad a szél, pedig szeretem a hideget, a melegben meg tudnék halni. Fekete farmerben vagyok, és egy egyszerű fekete ingben, hogy menjek az itteni elvárásokhoz, és elsőre látszódjon, hogy pincér vagyok. Hosszú szőke hajam össze van fogva, szemeim kihúzva, mint mindig, de már fel sem veszik az itt dolgozók, megszokták. Kis féloldalas táskába pakoltam be ami nekem kell, amolyan fekete szimatszatyor féle, de annál azért jóval elegánsabb darab, és természetesen fekete, piros mintákkal. A mai nap hosszú volt, majdnem tizenegy óra a nyolc helyett, de vigasztal hogy legalább túlóra pótlékot is kapok majd, a már meglévő fejfájásom mellé. Mára már semmit nem tervezek, így lassan elindulok kifelé, miután elköszönök szűkszavúan a biztonságiaktól. Alig haladok el az első lámpaoszlopig, felcsipog a telefonom és a Nightwishtől a Moondance szólal meg, ami csak egy valakit jelent. Ryant. Felveszem egy pillanatnyi hezitálás után, nagy a késztetés hogy kinyomjam, de valahogy vonz magához az a férfi minden perverzsége ellen, és a karjaiban, vagy éppen a teste alá szorulva ki tudok kapcsolni a mindennapokból. Rövid társalgás után megbeszéljük, hogy értem jön negyed órán belül, mert itt jár a közelben, én pedig letelepedek az egyik kis padra, és fejemet hátradöntve pihenek. Úgy hiszem az elkövetkező pár órában levegőt venni sem lesz időm...

Tárgy: Re: Parkoló Szer. Júl. 31, 2013 9:11 am

Kissé dühösen csapom az asztalra a papírokat. Nem hiszem el, hogy semmit nem lehet rábízni senkire, idiótákkal vagyok körülvéve. Magamban eldöntöm, ki fog repülni és azt is tudom, kit veszek fel helyette. Egy világméretű vállalatot irányítani nem éppen egyszerű, de élvezem. Főleg, hogy a fő irány mellett több kisebb üzletben is van érdekeltségem, csak azért, hog véletlen se unatkozzak. Nem éppen átlagos életmód, de a magánéletem sem az. Gondolom manapság az már viszonylag elfogadott, hogy pasi létemre nem a nők érdekelnek, hanem a nőies pasik, de az, hogy a szexnek egy nem éppen megszokott formáját űzöm, hát az sokakat meglepne. Gondosan titkolom éppen ezért a magánéletem, hiába vagyok gyakran az újságok címlapján, semmit nem tudnak arról, kivel osztom meg az életem. Voltaképpen senkivel. Pasik jönnek és mennek, csak újabban... Hát igen, újabban van valaki, aki a megszokottnál többször fordult meg az ágyamban, sőt nem csak ott. Matt. Nekem is meglepő, hogy nem csak szexelünk, akad más program is, még ha kevés is. A hétköznapokon is egyre többször csábulok el, pedig akkor a munkáé a főszerep. Hát most nem. Úgy döntök mára elég is, felkapom a zakóm és már lépek is ki az irodámból, be a liftbe a mélygarázs felé. Nem kell messzire mennem, hogy beüljek a sportautómba. Szórakozottan dobolom a zene ritmusát a kormányon, próbálom elnyomni a vágyat, hogy felhívjam az én kedvencemet, de egy meggondolatlan pillanatban már meg is nyomom a megfelelő gombot, hogy aztán Matt fáradt hangját hallgam a hangszórókból. Elárulja, hol van, én meg felvetem, hogy arra veszem az irányt, így a rövid beszélgetést követően már lépek is a gázra, a szokásosnál jobban, hajt a vágy. Kis idő múlva a megbeszélt helyen állok meg az út szélén, pillantásom a fiúra téved. Bírnám, ha a tulajdonom lenne. Ki sem szállok, csak nézem, ahogy feláll és közelebb jön, majd beszáll mellém. Nagyjából eddig tart a türelmem. Egyik kezemmel a haja felé nyúlok, hozzám képest finoman megszabadítom a hajgumitól és beletúrok a puha tincsekbe, ezzel közelebb is húzom egy kemény, követelőző csókra.
- Látom fáradt vagy. Pedig nem mostanában lesz lehetőséged aludni – jegyzem meg, amikor elhúzódok tőle és visszasorolok a nem éppen nagy forgalomba.
- Először is eszünk valamit. Éhes vagyok, főleg rád, de a desszert még várat magára – pillantok rá, aztán ismét az útra terelődik a figyelmem. Ujjaim felkúsznak a combján.

Tárgy: Re: Parkoló Szer. Júl. 31, 2013 9:36 am

Fáradt vagyok, de valahogy izgatott is leszek, ahogy meghallom a csengőhangom, amit Ryanhez rendeltem, hogy biztosan tudjam hogy ő hív, és nem más. Őt felveszem, van akit nem mindig, amikor éppen rosszabb a hangulatom, akkor egyszerűen kinyomok mindenkit. Tőle persze meg is kapnám a magamét ha meg merném tenni, és rám törné az ajtót. Erőszakos egy dög, mindig midnent kell kapnia, különben szerintem aludni sem tudna rendesen.... Ahogy várok rá elnézem az éjszakai égboltot, sötéten borong meg is borzongok, semmi nem lehet sötétebb mint a kedvem, ami éppen a béke segge alatt van. Hát hiába, még mindig hajlamos vagyok depresszióba süllyedni, és egy egészen perverz, furcsa gyógyszerem van rá. Ryannak hívják, de erről ő persze mit sem tud. Hiába a sok vad éjszaka, és kósza találkozó, nem nagyon tudunk egymás életéről, vagyis én valamennyit tudok róla, mert elég gyakori jelenség a médiában, de ő rólam, nem tudom mennyit tudhat. Valószínűleg semennyit. Éles fény hasít a csukott szemeimen át a retinámban, és elfintorodom, innen tudom, hogy megérkezett a szeretőm vagy mim. Nem kéretem magam, nem száll ki, sosem tenné meg, így hát odasétálok, és beszállok az anyós ülésre mellé. Első dolgom hogy becsatolom magam, aztán máris érzem az ujjait ahogy a hajammal babrál, valamiért nem szereti ha összefogom a hajam, de nem szólok, inkább visszacsókolok, az sokkal jobb.
- Ezt valahogy sejtettem. Meddig leszek nálad? - kérdezem, mert ő diktálja a szabályokat, mindig mást, de mindig kérdeznem kell, mert a végén még belefutok valami olyasmibe, amivel megdühíthetem. Eddig egyszer történt meg, két napig ki sem bírtam borulni az ágyból. Hm.
- Nem ellenkezem, én sem ettem valami sokat ami azt illeti - lelkesedek kivételesen kis mosollyal az ajánlat iránt, mivel így is elég gebe vagyok, és ma nem volt időm rendesen enni, csak csipegettem ezt-azt. Ryan erről is gondoskodik, hogy rendesen egyek, nem is értem amúgy miért. Neki vékonyan tetszem.
- Jó hosszú napod lehetett ha csak most végeztél - jegyzem meg, és megborzongok a kósza érintéstől a combomon.

Tárgy: Re: Parkoló Szer. Júl. 31, 2013 10:43 am

Nem tudom mennyi idő alatt érek oda, szerintem nem sok, Matt meg látszólag nyugodtan ül, de hát mit is tenne. Tudja, hogy nem nagyon szeretem az ellenszegülést. Azt is tudja, mit teszek olyankor, ha valaki nem azt teszi, amit akarok. Hát tanulékony mindenesetre, mert ahogy megállok, már jön is, helyes, úgysem szállnék ki. Ezt is nagyon jól tudja. Beszáll, én meg nem hagyok neki időt még levegőt sem venni, kibontom a haját, szám meg az övére tapad. Birtoklóan, hogy tudja, mi a felállás. Mondjuk ezzel eddig nem volt gond, de nem árt néha felfrissíteni az emlékezetét. Jól néz ki, mint mindig, bár látom rajta, hogy fáradt, de különösebben nem érdekel. Kívánom, meg is kapom, ennyi. Aludni ráér utána is.
- És talán gond, hogy ma már nem kerülsz ágyba? Vagyis kerülsz, csak nem alvásról lesz szó – villantok meg egy mosolyt, de nem az igazi. Nem éppen kedves mosoly, de megszokhatta ezt is. Tőlem ritkán lát igazi nevetést. Felvetem, hogy kezdjük evéssel a mai találkozónkat, részben azért, mert éhes vagyok, részben pedig ő maga árulja el a másik okot.
- Igen azt gondoltam. Nem szokásod túl sokat enni, pedig szükséged van erőre ahhoz, amit veled akarok tenni. Nem díjaznám, ha egy menet után kifeküdnél – húzom el a számat, nem hiszem, hogy ma beérem egy menettel, általában nem is szoktam, de ma főleg nem.
- Az éttermembe megyünk – jegyzem meg, nem mintha fontos lenne, gondolom tudja, hogy sokféle dologban vagyok benne. Ujjaim elszórakoznak a combján, nem kerüli el a figyelmem, ahogy megborzong, ez tetszik, hogy kimutatja, milyen hatással vagyok rá.
- Hosszú volt, ahogy nézem neked is – válaszolok röviden, nagyjából ennyibe avatom be a munkámmal kapcsolatban. Az ágyamat osztom meg vele, azt is akkor, ha akarom, nem az egész életemet. Kezem egyre feljebb csúszik, merészebben érintem, de a cél előtt megállok. Szószerint, mivel megérkeztünk. Mielőtt kiszállnánk, mégegyszer birtokba veszem. Összekoccannak a fogaink egy pillanatra, olyan keményen birtoklom, kicsit rá is harapok az alsó ajkára, az enyém és ezt éreztetem is vele.

Tárgy: Re: Parkoló Csüt. Aug. 01, 2013 2:58 am

Hamar ideér, persze ismerem már annyira hogy tudjam milyen a vezetési stílusa. Vad, mint ő maga. Lába többet van a gázon, mint a féken, nem is értem eddig hogy az életbe úszta meg hogy megbüntessék. Bár mivel elég ismert személy és pénze mint a pelyva... valahogy ebbe inkább nem akarok belegondolni. Különben sem a pénze miatt megyek el vele mindig, felőlem az arab sejk is lehetne ha nem lenne olyan, amire szükségem van néha. Figyelmes a maga módján, de elsősorban kemény irányításhoz szokott, és ez vonz benne. Na nem mondom, néha megbánom az együtt töltött időt, de meglepetésemre múlt hónapban volt két szexmentes találkozásunk is. Vagyis csak a vége fulladt abba, de előtte már majdnem normális program volt, nem is értem honnan jutott eszébe, de örültem neki. A kocsiba mellé helyezkedek, mást nem is hagyna, és már jelzi is hogy birtoklásmániája van, mire csak egy kis mosolyra húzom a szám. Ezt mindig eljátsza, mintha lenne kire féltékenynek lennie.
- Nem, az nem gond, csak kíváncsi voltam, ezúttal mennyi időre tartassz rám igényt. Mára vagy több napra is - jegyzem meg, ahogy elenged és visszasorol a gyér forgalomba. Gyönyörű kocsija van, egy élmény benne ülni is, de valahogy akkor is az lenne ha nem lenne ennyire cifra cucc.
- Eszek én ha van időm, de ma annyian voltak hogy egyszerűen nem bírtam leülni ebédelni... - sóhajtok fel, nem kifogás nála tudom, de nem az én hibám hogy ma mindenki ide akart jönni, és még maffiások is megjelentek egy időre. Szerencsére csak ebédelni. Csak bólintok, persze hová is máshová mennénk, csoda hogy szállodája nincs, ahová felvihetne bár az rossz fényt vethetne rá. Egy pillanatra kibámulok az ablakon, a város jobb részén száguldunk át, ahol sosem éltem igazán, csak mikor elragadt az éjszaka, akkor gyakran bandáztam erre is.
- Az volt, bár ez téged semmitől nem tart vissza, tudom - vágok vissza, enyhén szemtelenül, de igazam van. Őt csak saját maga érdekli, hogy játszhasson egy jót. Velem. Mivel olyan "lassan" vezet, nem sokára már meg is állunk az étterem előtt, és mielőtt kiszállnánk megindul a keze a combomon felfelé, és pont ott áll meg, ahol már érzékeny rész jönne. Kicsit felszusszanok, játszik, mondom én, de aztán újra megcsókol, keményen ahogy mindig is csinálja, és felszisszenek egy pillanatra ahogy az ajkamra harap, de végül is még egész gyengéd volt.
- Vacsizni indultunk nem? A desszert éhes.... - közlöm vele finoman, és kicsatolom magam, hogy kiszálljak. Ahogy becsapom magam mögött finoman a kocsi ajtót, ujjaimmal végigszántok a hajamon, ami már ki van engedve, hogy ne kócolódjon még jobban össze.

Tárgy: Re: Parkoló Csüt. Aug. 01, 2013 7:40 am

Igazából nem terveztem mára semmit. Matt is hirtelen ötlet volt, de a legjobb. Magam sem értem miért akarom én ezt a fárasztó napot egy étteremben folytatni. Jó persze, éhes vagyok, de valamiért nem hagy nyugodni a gondolat, hogy nem ez az egyetlen ok. De mit érdekel engem, hogy evett ma vagy nem? Inkább a forgalomra figyelek, mást nem tervezek, nem mindig kell, majd csináljuk, ami jön. Ágy, asztal... teljesen mindegy, csak az enyém legyen. Birtokoljam és kész.
- Reggelig mindenképpen, nekem holnap van egy fontos tárgyalásom, azt nem hagyhatom ki. Te meg azt csinálsz, amit akarsz. Akár meg is várhatsz, elég nagy a lakás, minden kényelemmel felszerelve, csak feltalálod magad. Persze, ha nem kell dolgoznod – válaszolok végül a kérdésére és le merném fogadni, hogy ledöbbent. Nem baj, én is. Egyszer sem ajánlottam még fel neki, hogy maradjon nálam, amíg dolgozok. Hát végülis egyedül nem lesz a személyzet miatt, de attól még nagy előrelépés. Meg elég szoktalan is tőlem. Hát, legalább nem vagyok kiszámítható, ez egy jó tulajdonság.
- Ha éhes vagy, egyél. Ennyire kizsákmányol a főnököd? Egy szavadba kerül és... nos azt hiszem tisztában vagy a hatalmammal – sokatmondó vigyor erejéig fordulok felé. Nem tart sokáig az út, de azért kihasználom arra, hogy a kezemmel némi felfedezést tegyek a már ismerős területen. Pont ott állok meg, ahol inkább folytatni kéne, de megérkezünk, úgyhogy követem Matt példáját, én is kipattanok és mire végez hajának macerálásával, már mellette is vagyok. Talán túl közel és nem is hagyom ki a lehetőséget, hogy zavarba hozzam.
- És hogy vagy? – vonom fel a szemöldököm, ennél részletesebben nem is kell feltennem a kérdést, biztos vagyok benne, hogy tudja, mire gondolok. Legutóbb nem bántam vele éppen finoman, de néha nekem is ki kell eresztenem a gőzt. Majd talán ma visszafogom magam. Bár ki tudja. Belépünk az étterembe, ilyenkor már amúgy sincsenek sokan, de nekem mindig tartanak fenn asztalt. Szép is lenne, ha nem lenne helyünk a saját éttermemben.
- Akarsz választani vagy megbízol az ízlésemben, éhes desszert? – pillantok rá hűvös tekintettel, ahogy leülünk egy félreeső asztalhoz az elegáns étteremben. Bírom az itteni vezetőt, nagyon jól tudja, hogy nem akarok a kirakatban ülni. Megtartom. Értékelem, ha valaki jól csinálja a dolgát. Matt mellett ülök, véletlen sem távol tőle. Zakóm a széken pihen, lazulok, az ingem felső gombját is kigombolom. Elvégre most kezdődik a szórakozás.

Tárgy: Re: Parkoló Csüt. Aug. 01, 2013 8:07 am

Nem volt tervem a ma estét illetően, maximum annyi hogy eszek valami könnyűt, és bedőlök filmezni amíg el nem alszom, egy egész szolid kis lakásom van, amit ugye a fizetésemből fenn tudok tartani, bár sok időt nem töltök ott, csak ha épp szabadnapom van Ryan meg nem ér rá az üzlet miatt. Olyankor szívesen lazulok, és rajzolok. Meglep, hogy először vacsizni akar, de nem teszem szóvá.
- Oké, akkor lehet hogy megvárlak majd ha nem baj, a holnapom szabad, holnapután kell mennem délutánra - válaszolok, de egy pillanatra elkerekedik a szemem. Oké kötöttünk már ki a lakásán párszor, de általában együtt távoztunk, reggel, vagy este attól függ, egyedül még nem hagyott benne. Nem is értem miért mentem én ebbe bele, bár kinézem belőle hogy bezárja az ajtót amikor elmegy és nem tudok majd kimenni sem. Bár azért... érdekelne miért mondta, eddig sosem tett ilyen felajánlást, de ha egyszer megtette, élek vele. Mert miért ne?
- Nem zsákmányol ki.... annyira. Ma tényleg sokan voltak, senki nem kajált rendesen, ez nem akkora tragédia azért - mosolyodok el, mert ritkán jön azzal, hogy megteheti, de azt is tudhatja hogy nem az én stílusom hogy éljek is ezzel. Nem akarom, hogy ő intézzen nekem kényelmes életet, annyira talán még nem vagyunk jóban, és ha megun akkor meg bukhatom az egészet. Óvatos vagyok, de mondjuk jogosan szerintem mivel elég kiszámíthatatlan a fickó. Felsóhajtok, ahogy a szél megborzolja a hajam, de addigra már Ryan is mellém lép, és egymás mellett indulunk el befelé, kifejezetten kicsinek érzem magam mellette. A kérdésére is csak félgőzzel válaszolok.
- Jól vagyok, már kutya bajom - de nem sokáig, ha ma is vadulni akar, lehet hogy nem is fogok tudni felkelni reggel, mint legutóbb is, amire gondol. Eléggé elbánt velem, de végül nem lett olyan bajom, ami most is fájna vagy akadályozna. A kék zöld foltok nem számítanak ebbe bele. Az étteremben, már-már a szokott asztal felé megyünk, hiszen neki mindig van itt asztala, és már engem is megismernek, hiszen a legtöbbször velem jön ide. A félreeső asztal amúgy is hangulatos, de persze még véletlen sem velem szembe ül le, hanem mellém. Hm, kedvem lenne csak egyszerűen hozzá bújni és elaludni, de ez édes álom marad csupán.
- Megbízom, csak gomba ne legyen benne és chili - bólintok, tudom hogy ezekre ő is kényes, mivel láttam már egész étlapokat végigkóstolni hogy mi jó és mi nem. Ahogy kigombolkozik, én is kigombolom a felső két gombot, melegem is kezd lenni, meg nem szeretem ha így van, de a munka miatt kénytelen vagyok. Ez már a szórakozás része a dolognak, itt már nem kell úgy lennie.
- Te mit eszel majd? - kíváncsiskodok bele az étlapjába közelebb hajolva, hogy lássam miket nézeget éppen.

Tárgy: Re: Parkoló Csüt. Aug. 01, 2013 9:12 am

Miután kettesben hagy minket a pincér, amíg választunk, gond nélkül és persze kíváncsi tekintetek nélkül tudjuk folytatni a társalgást. Nem annyira jellemző ez sem, újabban pár alkalommal elvittem néhány helyre, de egészen eddig a kommunikáció a szex közbeni sóhajokra korlátozódott. Most meg az érdekel, milyen vele a főnöke. Magamat is meglepem.
- Nálam senki nem szeret basáskodni, mégis hagyom enni az alkalmazottaimat. Szóval utána fogok nézni – jelentem ki ellentmondást nem tűrően, úgyi tudja, hogy nem állíthat meg. Persze megvannak a módszereim, Mattnek ebből nem fog semmilyen kára származni. Annál elegánsabb vagyok. Az azért megnyugtató, hogy nem esett komolyabb baja az én kedvencemnek, legalább nem kell ma sem finomkodnom vele. Nem mintha pár kék folt visszatartana, de jobb így.
- Szóval akkor nálam maradsz – jegyzem meg sokat sejtető mosollyal. Kimondottan jól jön, hogy csak másnap kell dolgoznia, lesz időnk élvezni egymás társaságát. Már ha tényleg megvár, de miért ne tenné. Valamilyen rejtélyes okból szeret velem lenni, különben nem ugrana minden hívásomra, de fogalmam sincs, mi tartja mellettem. Épeszű ember nem szereti, ha a sz.rt is kiverik belőle. Épeszű ember meg nem is tesz ilyet. Azt hiszem pont összeillünk. Amíg ezen gondolkodok, megszokásból átfutom az étlapot, pedig nagyon is jól tudom, hogy mit lehet itt enni. Mindent, amit szeretek.
- Tudom mit nem eszel meg. Azt én is utálom – húzom el a számat és intek a pincérnek, aki mintha csak erre várt volna, már meg is jelenik.
- Azt eszem, amit te. Egyformát - le is adom a rendelést, egy egész üveggel a kedvenc boromból, előételnek osztriga, aztán steak. Rendes adag lesz.
- Tudtad, hogy az osztriga vágyfokozó? Mit gondolsz, szükséged van rá? – fordulok Matt felé, amikor ismét kettesben vagyunk. Aztán lépek egy szintet. Ismét a combján találja a kezem, de most nem állok meg, egészen a férfiasságára húzom és lassú mozdulatokkal kezdem a nadrágon keresztül ingerelni.

Tárgy: Re: Parkoló Csüt. Aug. 01, 2013 9:31 am

Annyira értékelem hogy nem a kirakatban van ez az asztal, azt nem szeretném, ha mindenki minket nézne, mivel azért valljuk be Ryan nem egy feltűnésmentes alak, mindenkinek feltűnik mennyire is jó pasi. Furcsa ahogy másról beszélgetünk nem a szexről, hanem a főnökömről pl, aki nem olyan vészes alak, bár tény kell hozzá egy idegrendszer. Viszont megértő és időben fizet mindig, így én sem kerülök semmivel késésbe.
- Az nálad van, te azért nem egy kis étterembe dolgozol hanem egy hatalmas cégnél, azért más a helyzet. Tényleg nem kell ezzel foglalkoznod, biztos van jobb dolgod is... - mosolyodom el, mert bár meglepő az ajánlata, kicsit félek tőle, mit tehetne a főnökömmel, úgy hogy az észre sem veszi. Persze ha megvenné a helyet, akkor szó se lehetne róla hogy ne az történjen amit ő akar. Bár nem hinném hogy az a lepukkant étterem kellene neki, másra meg nem tudok gondolni éppen, hogy mit tehetne. Na nem baj, nem akarok most ezen gondolkozni.
- Hát ha neked tényleg nem baj, még nem voltam nálad egyedül szóval... - vonom meg a vállam, ha viszakozik az sem baj, legalább pihennék otthon, de ha áll az ajánlata akkor ott fogok maradni, legalább körbejárom a házat ahol él. Bár az minumum egy villának felel meg kb. És nem is kell melóznom, szóval bármit csinálhatunk házon, azaz ágyon belül.
- Akkor jó, csoda hogy emlékszel rá de jó - vigyorodom el picit szemtelenül, és csak biccentek. Nekem jó az amit ő is kér, bár a steakre kicsit meglepődök.
- Nem lesz az egy kicsit nehéz kaja így estére? Oké hogy kell majd az energia de... - érdeklődök felé fordulva, de meg is dermedek egy picit, amikor végigsimít rajtam de ezúttal az asztal takarásában nem áll meg, és a nadrágon keresztül simogat meg ott, ahol még nem kellene. Ciki lenne így kimenni innen, így csak elfojtok egy sóhajt.
- Nem lesz rá szükségem, de miért bort kértél? - kérdezek, próbálom szóval tartani, hogy tudjak magamon uralkodni. Mellette a végén még profi szintre fejlesztem magam ebben a művészetben.

Tárgy: Re: Parkoló Csüt. Aug. 01, 2013 9:57 am

Elég későre jár, egyre kevesebben vannak, ami nekem igazán jól jön, nem szeretem a feltűnést, mégis mindig belefutok pár kellemetlenkedő alakba vagy éppen fotósba. Nem lenne jó, ha most felbukkanna egy. Bár Matt nagyon is szemrevaló és átlagemberként biztosan nem bánnám, ha mindenki tudná, hogy az enyém, de jelenleg ezt nem engedhetem meg magamnak, hogy másnap egy újság címlapjáról nézzünk vissza. Azért a közös program, még nem tilos, de az érintést csak az asztal takarásában engedem meg magamnak. Igaz, az elég merészre sikerül. A kis mentegetőzésére mosoly kúszik ajkaimra.
- Felajánlottam nem? Te is tudod, hogy amit mondok, az úgy is van. Nem gondoltam meg magam, különben minek mondtam volna? Jobb is lesz, ha kipihened az éjszaka fáradalmait, hogy készen állj a folytatásra, mire hazaérek - válaszolok. A kis megjegyzésére csak felvonom a szemöldököm, szerintem eléggé meglepődne, ha tudná, mennyi mindent tudok róla. Mondhatni olyan dolgokat is, amiket szinte csak ő tud. Minden partnerem előéletének utánajárok, talán elővigyázatosságból, talán már kicsit kóros ez a dolog nálam, de nem állok szóba akárkivel, akkor sem, ha tetszik.
- Estére? Milyen estére? Megmondtam, nem lesz mostanában alvás. Akkor meg nem mindegy, mit eszünk? – vonom meg a vállam, nálam ez nincs időhöz kötve, egyszerűen szeretem és kész. Ki mondja meg, hogy mikor mit lehet enni? Hát engem az ilyesmi nem érdekel. Keményen megdolgozok a kockákért a hasamon ahhoz, hogy ennyi beleférjen. Mire Matt felteszi a kérdést az italról, már meg is érkezik a pincér az üveggel. Unott arccal csinálom végig a szokásos kóstolást, más helyen felháborodnék, ha kihagynák ezt a műveletet, de a saját éttermemben a kedvenc boromat nem értem minek kell kóstolgatni.
- Valami gond van a borral? Ma ihat a kiskorú is – villantok rá egy kissé perverz vigyort. A hangulatom elég változó. Egy valami viszont nem változik. Bár abbahagyom a simogatást, de nem húzom el a kezem Matt ágyékáról, miközben mellettünk áll a pincér. Intek, hogy jó lesz és már el is tűnik, hogy aztán elénk tegye az osztrigát. Rányomok egy kis citromot és felkínálom neki. Minden mozdulatomból süt, hogy mennyire beindultam rá.
- Ha nem sietünk, előfordulhat, hogy te leszel a főfogás itt, az asztalon. Egyél – szólok rá, de ez még tűrhető hangnem tőlem. A kezem csak nem szakad el tőle, hol megmarkolom, hol simogatom és élvezettel nézem, ahogy próbálja visszafogni magát, de hiába. A kezem alatt keményedik meg. Ezt a pillanatot választom arra, hogy elégedett vigyorral elhúzzam a kezem és enni kezdjek.

Tárgy: Re: Parkoló Csüt. Aug. 01, 2013 10:19 am

Hm, mindenki lassan hazafelé igyekszik innen, mi meg csak most érkezünk, de nem igazán bánom, mivel jó így, meg hát Ryan nem hiszem hogy örülne pár paparazzinak, vagy kéretlen üzlettársnak, amikor így kettesben vagyunk ágyon kívül. Ritka eset, bár mostanában párszor azért előferdült a dolog, mondjuk nem bánom, mert így is jó vele, nem csak máshogy. Szokatlan. Összevonom a szemöldököm hogy min nevet, de hát ő is meggondolhatja magát nem?
- Jó hát oké, csak megkérdeztem azért hogy biztos-e, mivel ilyen még nem volt, és nem akarok alkalmatlankodni ha úgy van hogy más dolgod van tárgyalás után - mentegetőzöm megint, de majdnem zavarba jövök arra, hogy lesz időm pihenni. Hát igen, kis sóhajjal mondok búcsút az éjszakai alvásnak, valamikor hajnalban fogok beájulni szerintem Ryan karjaiba ahogy ismerem. Még alvás közben sem igazán enged el. Nem is igen gondolkozom azon, hogy mit tud rólam, nem hinném hogy sokat, így nem is rágódom tovább a kérdésen, hogy mit akar csinálni, ha eldöntött valamit, még az arkangyalok sem tudnék lebeszélni róla.
- Hát így estére, a későbbi program előtt. Azért egy steak nem olyan könnyű kaja még akkor sem ha később ledolgozzuk a kalóriákat - jegyzem meg, de ez csak olyan érdeklődés, szerintem meg fogom tudni enni, éhes vagyok, de már nem csak ettől, hanem attól is hogy ugye nagyjából holnap ebédig nem fogok kajálni. Szex után meg csak alvás van, élet nem lesz bennem addigra. Figyelem ahogy a bort kóstolgatják, nincs vele bajom, de most jobban örülnék valami nem alkoholosnak.
- Nincs csak ez nem igazán oltja a szomjúságot ami azt illeti - jegyzem meg, kólát jobban innék most, aztán már jön is vissza a pincér az osztrigával. Hát kagyló. Picike citromot csavarok csak rá, de egy falat jelenik meg előttem, én meg feléfordulok, és mikor elmosolyodik, elfogadom. Van valami szörnyen perverz abban amit csinálunk, de nem érdekel, jó hogy egy picit figyel rám, később úgysem fog majd.
- Hát azért itt nem kellene... - jegyzem meg, és még két falatot eszek meg, de nem bírom, ahogy kényeztet és meg is merevedek minden akaratom ellenére, és csak dühödten rásziszegek, mikor enni kezd, de én is próbálok enni, bár sok nem megy le a torkomon, és kb a felét meg is hagyom.

Tárgy: Re: Parkoló Csüt. Aug. 01, 2013 10:48 am

Ahogy mentegetőzik, nagyon édes. Ezekszerint még nem ismer eléggé, hát majd ezen is változtatunk.
- Értettem az előbb is Matt, nem kell mindent részletezni – emelem fel a kezem, jelezve, hogy ezt a témát hagyhajtuk is. Ha azt mondtam, hogy maradhat nálam, akkor nyilván így is gondolom. Nem fogom meggondolni magam, a munkámban sem engedhetnék meg magamnak ilyesmit.
- Annyit eszel, amennyi jólesik, csak hús, nem tudom mi lenne benne annyira nehéz. Hagyd ki a köretet – vetem fel, két adagot is meg tudnék enni. Annak ellenére, hogy finoman a tudtára hoztam, hogy kirúgatom a főnökét, amiért nem hagyta enni, hát én sem vagyok jobb. Igaz, nekem senki nem mondja mit mit csináljak, egyszerűen csak annyira elmerültem a dolgomban, hogy elfelejtettem enni. Ilyen is van. Meglepődök, amikor elárulja, mi a gond a borral. Nem is gondoltam arra, hogy esetleg neki ez nem jön be. Mindent mégsem tudok.
- Akkor mit kérsz? - ezen nem múlik, csak intek és máris lesik a kívánságom, jelen esetben Matt kívánságát. Ha neki valami cukros, gyerekeknek való ital kell, hát nem fogok az útjába állni.
- Végülis alkohol nélkül is elég laza tudsz lenni – jegyzem meg és eszek tovább. Nem volt szép dolog tőlem, hogy felhúztam, de nem tudtam megállni, hogy hozzáérjek, meg hát ez is a játék része. Szeretem húzni. Ettől engem is elönt a vágy.
- Tény, nem itt kellene, de te tehetsz róla, hogy nem lehet ellenállni neked – jegyzem meg, tudok én uralkodni magamon, ha akarok, csak jelenleg nem akarok. Nincs értelme, amint jóllakunk, szabad utat engedünk a vágynak.
- Csak nem elment az étvágyad? – kérdezek rá és fél szemmel pillantok csak oda, én éhes vagyok és ezen nem változtat az sem, hogy legszívesebben már Matt formás fenekében merülnék el.
- Minél tovább húzzuk, annál nagyobbat szól. Lazíts és egyél, mert később nem foglak hagyni – nem szólok rá, inkább kérés, nem utasítás, ha nem kell neki, hát nem.
- Persze meg is hagyhatod, de akkor később egy szót sem akarok hallani. Ha végeztél, akkor a főétel előtt menj ki a mosdóba. Nem kell rád boxer. Éppen elég lesz a nadrágból kibontani – pillantok rá, ujjamat ajkaim közé csúsztatom és lenyalom a citromot. Persze a célom egészen más.

Tárgy: Re: Parkoló Csüt. Aug. 01, 2013 12:40 pm

Szinte látom, hogy magában vigyorog, de nekem rossz szokásom, pár dolgot többször is megkérdezni, ami túl jónak hangzik elsőre ahhoz, hogy igaz legyen. Ezzel is így vagyok, de aztán megnyugtat.
- Jó oké, értettem - mosolyodok el, talán először igazán ezen az estén. Fura mert amennyire fájdalmat tud okozni, annyira képes megmosolyogtatni is, ha éppen olyanja van. Nála sosem lehet tudni, milyen kedvében találja az ember, egy-egy hosszabb nap után, mint amilyen a mai is.
- A fűszeres kajákat nehéznek titulálják nem? Nem tudom milyen köret lesz hozzá, ha finom akkor nem hagyom ki - jelentem ki, talán kissé gyerekesen is, és rápillantok. Nem lehet ennyire jóképű egy pasi sem, nem csoda hogy bomlanak érte a nők, meg a pasik is egyaránt. Én is odavagyok a magam módján. Kíváncsi leszek, mit akar művelni az étteremmel, de valahogy tartok is tőle, hogy mit tudna tenni, elég nagy hatalma van, sokáig ér a keze. Megtehetné hogy zsebre vágja a helyet, vagy éppen engem. Néha egy kicsit, talán akarom is. Látom, hogy sikerül meglepnem, és végül kérek is magamnak egy kólát, hogy ne legyek olyan szomjas, de később a borba is beleiszom, szeretem a fehéret, kicsit savanykás de jól esik belőle egy pohárral.
- Nem hiszem hogy kellene alkohol a lazasághoz - kuncogok fel, de akkor már nem, amikor a simogatására, és csesztetésére merev leszek. Nem értem, hogy tud erre ráizgulni hogy nekem feláll, de végül is nem is érdekel annyira. Csak a folytatás a vacsi után.
- Ez nem is igaz, nem vagyok szupermodell vagy ilyesmi - na itt jövök zavarba, ilyet se mondott még nekem, hogy nem lehet nekem ellenállni. Már már majdnem udvarlós duma, de.... jól esik valahol mélyen. Bár tény akkor sem az étterem közepén kellene egymásnak esnünk.
- Nem ment el, csak a steaket nem fogom tudni megenni ha ezt itt mind befalom - jegyzem meg, hogy miért nem ettem meg, és finoman átpakolom a kagylóimat hozzá. Neki szemmel láthatóan nagyobb étvágya van mint nekem. Csak biccentek, majd eszek a steakből rendesen.
- Jó majd eszek a steakből, a kagylókkal végeztem - jelentem ki, és ahogy megszólal felvonom a szemöldököm. Máris vetkőzzek? Végül nem szólok semmit csak felkelek, de ahogy elhaladok mögötte, ujjaimmal teljesen véletlen simítok végig a nyakán, ahol érzékeny, de mielőtt elkaphatná a kezem, tovább surranok, és eltűnök a mosdó ajtó mögött. Az egyik fülkébe zárkózom, és leügyeskedem magamról az alsót, amit jobb ötlet híján a zsebembe gyömöszölök, majd ha visszaérek a táskámba rakom. Sikerül is a manőver, minden feltűnés nélkül.
- Mikor jön a főfogás? Csak mert még így sem a legkényelmesebb a nadrágom, nem is tudom ki miatt.... - érdeklődök, és felpillantok rá, azokkal a szürkés szemeimmel.

Tárgy: Re: Parkoló Pént. Aug. 02, 2013 7:26 am

Végre elhiszi, hogy komolyan gondolom a dolgot, nem értem, miért kell egy témát ennyiszer átbeszélni, aztán csak felsóhajtok, amikor végre rámondja, hogy felfogta. Még jó.
- Krumpli, mi más. Ha már éjszaka eszünk, adjuk meg a módját. A kalóriákat elégetjük, részemről meg szintén nem ettem egész nap. Valamikor azért kell - teszem hozzá és elkerekedik a szemem, amikor kólát kér. Hát jó. Nem szoktam belegondolni, hogy végülis gyerek. Ennyi idősen én sem voltam oda a borért, az valahogy olyan felnőttesebb ital. Még szerencse, hogy fehérbor, azt nem szokás kólával inni, mert, ha összeöntené a kettőt, biztosan leesnék a székről. Főleg, hogy nem éppen olcsó nedű. A következő megjegyzésére sokatmondó mosolyra húzom a számat.
- Szerintem sem kell neked alkohol ahhoz, hogy kellően ellazulj. Tudom, hol kell hozzádérnem, hogy megőrülj - hangomból süt a vágy, néha úgy érzem, ki sem bírom hazáig. Nagy önuralom kell mellette.
- Ki mondta, hogy nekem tetszenek a szupermodellek? Te vagy az esetem, ha nem így lenne, valószínűleg egy alkalomra sem jöttünk volna össze, de főleg nem ülnénk most itt - térek egyből a lényegre, nem biztos, hogy annyira jól hangzik, de végülis akár még bóknak is tekinthető. Ennél többet úgysem várhat tőlem, még ez is meglepő. Másnak még nem mondtam ilyet és szerintem, ha nem is tudja, de sejti, hogy ez nálam ritka alkalom. Abbahagyja az evést, én meg kis mosollyal díjazom, ahogy átpakolja nekem az osztrigákat.
- Hogy fogsz így bírni velem, ha a te vágyfokozó adagodat is megeszem? - közelebb hajolva, halkan teszem fel a kérdést, de egy kis kucogást nem tudok megállni. A lényeg, hogy mások nem tudják, miről beszélünk. Perverz ötletem támad és ezt meg is osztom vele. Ismer, hiszen fenn sem akad rajta, csak teszi a dolgát, ezt szeretem. Annyira ismer, hogy amint elhalad mögöttem, végigsimítja a nyakam, tudja, mennyire szeretem, felmorranok és a keze után kapok, de most ő volt az ügyesebb, meglógott. Amikor visszatér, figyelem, ahogy elrakja a boxert a táskájába.
- Ha ez megnyugtat, nekem sem a legkényelmesebb - jegyzem meg. Le sem tudom venni róla a szemem. Elgondolkodva nézem, ajkaimat a mutatóujjammal simítom végig.
- Már itt is a főétel - messziről kiszúrom, hogy mit hoz a pincér és mivel felénk tart, nem is tévedek, megérkezik a steak és nagyon jó az illata. Nekem viszont illetlen gondolataim vannak megint. Az asztal takarásában vagyunk, de azért egészen véletlen Matt ölébe ejtem a nagyméretű textilszalvétát, hogy még jobban takarjon, én meg támadásba lendülök. Fél kézzel beleszúrom a villát a krumpliba és bekapom a falatot, másik kezemmel pedig könnyedén bontom ki Matt övét és hamarosan a nadrágjába csúszik a kezem. Nincs más akadály. Ütemesen mozgatni kezdem a kezem, lassan izgatom férfiasságát és eszem ágában sincs megállni addig, amíg el nem élvez. Kíváncsi vagyok, mennyire megy neki csendben. Amúgy mindig arra utasítom, hogy hangos legyen.

Tárgy: Re: Parkoló Pént. Aug. 02, 2013 8:12 am

Néha nehezebben hiszek el dolgokat neki, de szeretek biztosra menni, és persze egészséges óvatosság és gyanakvás is van bennem, amit néha nagyon tudok szeretni. Néha még mindig nem tudom hányadán állunk egymással. Csak biccentek.
- Oké, hát azt szeretem, nem hiszem hogy ott hagyom, de majd kiderül ha kihozzák és megkóstoltam. Bár bízom a jó ízlésedben - mosolyodok el, és szürke szemeim összevonom, ahogy látom a meglepődést az arcán, ahogy beleiszok a kólámba. Nyilván nem gondol arra, hogy hivatalosan még gyerek vagyok, ahogy abban sem, hogy a bor nem jó nagy mennyiségben, én pedig szomjas vagyok. Utána persze egy pohárral meg fogok inni a steakhez hiszen az összeillő, de máskülönben nem vagyok nagy boros. Akkor már inkább a tömény. Azt jobban is szeretem, annak legalább van íze, a borhoz én még fiatal vagyok. Nem mintha Ryant öregnek mondanám.
- Én anélkül is jó tudok lenni, és néha nagyon is jól tudod mi az amit nem bírok ki - sóhajtok fel, és egyetértek a kijelentéssel, néha olyan helyeken tud megérinteni, hogy nem is tudom hogy bírom ki ép ésszel. Vagy lehet hogy nem bírom ki? Néha azt is kétségbe vonom, hogy teljesen normális vagyok, hiszen ki élvezné egy ilyen emberrel a szexet?
- Hát ki tudja mi tetszik neked, de nem hittem volna hogy több éjszaka is lesz, az első után. Szép kalandnak tűntél - jegyzem megm osolyogva, hiszen a fene se gondolta, és épp öngyilkos akartam lenni, amikor berobbant az életembe, és többet akart mint egy menet. Nem is értem mit láthat bennem, de jó hogy így alakult most már nem bánom. Halvány pír jelenik meg az arcomon a majdnem udvarlására, annyira már ismerem hogy tudjam, mit jelentenek a szavai, és hogy a száz fiúból akivel volt, egy sem hallotta ezt tőle. Átrakom az kagylóimat hozzá, amin csak elnézően mosolyog, és néha van egy olyan érzésem hogy az egész helyzeten röhög, ahogy néha zavarba jövök mellette.
- Nem kell a vágyfokozó, és ez a kaja jobban illik hozzád, mint hozzám - kuncogok fel, és teljesítem a kívánságát, és látom ahogy utánam kap, de nem ér csak mikor visszatérek, immár az alsóm nélkül, és visszaülök a székemre. Akaratlanul is vetek egy pillantást a nadrágja elejére, és sokak szerint cuki mosolyt villantok rá, legalább nem csak nekem szar.
- Hm, nem is baj már - értek egyet vele, és csak odébb húzom az asztalkendőt, tökéletesen értem, miért dobta az ölembe, és nincs is ellene kifogásom, nem akarom hogy a pincér meglássa amit nem kellene. Persze miért is lenne ez egyszerű vacsora? Keze máris illetlen helyen kalandozik, ahogy elmegy a fiú, én pedig megfeszülök, és gyorsan bekapok egy falat krumplit hogy ne nyögjek fel ahogy keze ütemesen mozogni kezd. Hogy én ezt hogy utálom hogy ilyen helyeken, ilyen helyzetekbe kényszerít... Megfeszülve, nehézkesen lélegzek, és megremegő kézzel próbálok vágni egy szeletet a steakből, mivel ha elütném a kezét, azért később nagyon csúnyán kapnék, nem dirigálhatok neki. Kétszeri próbálkozásra sikerül is, és amikor nem bírom tovább, hátradőlök a széken, és felsóhajtok, annak álcázom a nyögésem, amivel elmegyek, hogy istenien finom a kaja, de... Lever a víz. Ez meredek volt.
- Ez szemét volt, még tőled is... - szólalok meg halkan, és kicsit szemrehányóan nézek rá, persze mintha érdekelné is őt.

Tárgy: Re: Parkoló Pént. Aug. 02, 2013 8:34 am

Felpillantok rá, amikor meg hallom azokat a bizonyos szavakat a szájából. Bízik az ízlésemben. Ezt nem tudom szó nélkül hagyni.
- Abban tényleg bízhatsz, mi sem bizonyítja jobban a jó ízlésem, mint az, hogy veled ülök egy asztalnál - nem árul el sokat az arcom, nem igazán van rajta érzelem, csak eszegetek közben, de ismét egy újabb határt léptem át. Azt hiszem ezekkel a megszólalásokkal akarom elmondani neki, hogy többre tartok igényt, mint egy kis szex. Erre még vissza kell térnünk, de nem ma. Ahhoz túlságosan ki vagyok éhezve és nem csak a kajára.
- És bánod, hogy végül többéjszakás kaland lettem? - látszólag könnyed társalgás, de valójában érdekel a válasza. Kicsit tartok is tőle, de mit érdekel engem, ha le akarna lépni, már megtette volna. Nem nekem valók az érzelmek. Az ő hibája, amiért valami furán különleges dolog van kialakulóban köztünk. Nem terveztem sem azt, hogy ráveszem, vetkőzzün kicsit, sem azt, hogy amint megkapjuk a főételt, egyből a nadrágja felé veszem az irányt, egyszerűen csak így alakult. Sejtettem, hogy messzire megyek vele, de ez nem szokott érdekelni. Kis óvintézkedés után neki is látok az izgatásnak. Nem sietem el, élvezettel nézem, ahogy kéjesen szenved és próbál csendben maradni. Jó ötlet az evés, de hiába van tele a szája, pár sóhaj így is elhagyja.
- Díjaznám, ha más lenne a szádban, nem a krumpli - suttogom közelebb hajolva. Nem tart sokáig, amíg a csúcsra jut, ezt is jól megoldja, én meg leplezetlenül bámulom közben.
- Izgató vagy - közlöm egyszerűen, majd kihúzom a nadrágjából a kezem. Ujjaimat a számhoz emelem és becsúsztatom ajkaim közé, lenyalom az élvezetét róla. Tuti azért is ki fog akadni, hogy a boxer helyett most a nadrágját kente össze, de hát van mosógép.
- Keményen megfoglak ma b.szni - közlöm, de hangom mélyebb a vágytól. Nem jön be az sem, hogy evéssel próbálom elterelni a figyelmem erről, egyre sürgetőbb a dolog, érzem a nadrágomon. Ehettünk volna nálam is.
- Egyél - intek a kaja felé, gondolatban már a nadrágja alatt vagyok.

Tárgy: Re: Parkoló Pént. Aug. 02, 2013 8:58 am

Komolyan kezdek megijedni, ez nem vall rá, de rám sem. Ennyit nem beszélgettünk összesen, mint ma este, bár tény és való kellemesnek találom ezt is vele, de szerintem kevés minden zavarna. Úgy tűnik ez a meglepetések éjszakája lesz, mivel én is mondtam olyanokat amiket nem is gondoltam volna hogy valaha is kifogok mondani.
- Ugyan már, a végén még tényleg zavarba jövök miattad - kuncogok fel, de azért mosolygok, jól esnek a szavai, és megerősítenek abban, hogy több vagyik neki egy újabb kalandnál akit utána nem lát többet. Még akkor is, ha a mozgásterünk is javarészt az ágy.
- Kicsit sem, csak meglepődtem rajta amikor utána másnap este felhívtál. Azt hittem kapásból ki fogod dobni a számom - jegyzem meg, és akármilyen furcsa is a kapcsolatunk, nem akarok lelépni mellőle, amíg szándékosan el nem küld, bár... nem tudom hogy viselném. Nagyon is megszoktam már őt is, meg a stílusát és biztos nagyon hiányozna, és neki legalább kellek, ha már a világban másnak nem.... Nem mondom hogy szeretem, mert attól messze állunk, de kötődök hozzá. Ch, magam sem értem, de jó nekem így. Igyekszem nem hangoskodni, és leplezni hogy mi folyik a sztalkendő alatt, és reményeim szerint sikerül is szolidan megoldanom a dolgot, de ez akkor is gonosz volt tőle, és kifújom magam ahogy végez.
- Lesz majd, evés után. Ki nem hagynád hogy bevessem a szájmunkámat - kuncogok fel, mivel észrevettem hogy szereti amit úgy művelek vele, finoman szinte játékosan kényeztetem. Na meg kényeztettetni is szereti magát ilyen téren.
- Izgató lennék? - nyalom végig az alsó ajkam, válaszul arra, hogy ahogy ő lenylaja az élvezetem jelét az ujjairól. Kicsit lehet pimaszkodni, feszegetem határokat így is, de nem úgy tűnik mint aki bánja.
- Micsoda szerencse hogy nálad alszom, és neked reggel fel kell kelned a tárgyalásra - mosolyodom el kicsit megint szemtelenül, de ennyi belefér, és bekapok egy husit. Felnyögök, egy tényleg nagyon jó, étel terén kiváló az ízlése. Élvezettel kapok be egy újabb falatot, krumplival.

Tárgy: Re: Parkoló Pént. Aug. 02, 2013 9:24 am

Azt hiszem ez ma a meglepetések estéje. Elég nyíltan beszélünk az érzelmeinkről, illetve nem is annyira arról, mert arra csak célzásokat teszünk, de mégis közelebb vagyunk egymáshoz, mint eddig. Mire jó a beszélgetés. Persze ez nem szerelem, de valami kötődés. Abból is valami jó erős. Nem vagyok ellene most az egyszer, eddig messziről elkerültem az ilyet, most meg élvezem. Persze elsősorban még mindig a szex érdekel vele kapcsolatban, de egyre inkább érdekel ő maga is. Annak ellenére, hogy sokmindent tudok róla, tőle akarom tudni a többit. Na és a szex. Mióta vele végzem ezt az élvezetes tevékenységet, nem kellett más. Nem kerestem mást, nem is akartam. Hát, amíg ez így elég, kiélvezem.
- Ezt jól gondolod, alapból minden számot kidobok. Nem gyakran fordult meg valaki kétszer az ágyamban, de ha annyira akarom, bárkinek a számát kiderítem, így aztán nem kell megtartanom őket. Kivéve a tiedet, megúszta... és milyen jó, hogy megúszta - iszok egy korty bort, már a szám is kezd kiszáradni, úgy érzem soha nem érünk már a házamba, hogy végre megmutassam neki, mennyire is izgatott fel. Jól megoldja a dolgot, szerintem senkinek nem jutna eszébe, hogy éppen most juttatom a csúcsra.
- Az a szájmunka a kedvencem - sokat sejtető pillantással közlöm vele, hogy nagyon is jól tudja használni a száját. Sok élvezetes dologban volt már részem, de ennyire ritkán élveztem azt, amit az aktuális partnerem a szájával művelt.
- Igen Matt, izgató vagy, de ezt te pontosan tudod. Különben nem lenne ez - elhúzódok kicsit az asztaltól, hogy jól lássa a türelmetlenségem jeleit a nadrágomon.
- Nincs szükségem sok alvásra, megszoktam, hogy sokat dolgozok, pihenni máskor is lehet. Viszont, ha így folytatod a szemtelenkedést, te fel sem fogsz tudni kelni, úgy megkapod a magadét - jegyzem meg. Nem fenyegetni akarom, tudja, hogy nagy sérülést úgysem okoznék, de attól még nem leszek finom vele. Még jó, hogy közben megettük a kaját is, így már semmi akadálya nincs annak, hogy megtegyem, amivel játékosan megfenyegettem. Fizetni úgysem kell a saját éttermemben, így Matt-et a kijárat, majd az autóm felé terelem gyorsan.

Tárgy: Re: Parkoló Pént. Aug. 02, 2013 9:46 am

Nem bánom hogy így alakult, sosem volt még ilyesmi kapcsolatom másokkal, egy egy éjszaka nekem is belefért, több ritkán, és az is vegyesen, csajokkal is voltam, de a pasik jobban bejöttek, így inkább arra felé tekintgetek, és eléggé formásnak tartanak mások, ahhoz, hogy még bizonyos pasiknak is tetszem. Elmosolyodom.
- Na igen sejtettem én, hogy a legtöbbnek ez a sorsa nálad, de miért lenne meglepő? Te megteheted hogy minden éjjelre mást vigyél haza, nem igaz, vezérigazgató úr? - kuncogok fel, és most, hogy nem fenyeget veszély, és nem macerál az asztalkendő alatt, meg is eszem a steakemet, mivel nagyon finom, és ez jobban ízlik mint az osztriga. Legalább hagy kajálni, ha már az előbb a csúcsra juttatott így sunyiban. Nem mintha nem lett volna jó de... tekintve hogy hol vagyunk, nem volt veszélytelen, mi lett volna ha felnyögök hangosak?
- Igen, ezt valahogy észrevettem hogy szereted ha úgy kényeztetlek - jegyzem meg, és leteszem lassan a kést villát, ahogyan akkor szokás amikor befejezik az étkezést, és beleiszok a kólámba, megiszom mindent, és utána egy picike bort is, csak az íze miatt. Örülök, hogy tudok néha olyasmit mutatni neki, amiben még nem volt része, de valamiért csak meg kell tartania, hát ha mást nem ezért.
- Óh, hát... - kuncogok fel, ahogy elhúzódik, és megmutatja, hogy ő is olyan türelmetlen, és hogy kényelmetlen a nadrágja, legalábbis így első ránézésre annak tűnik. Bár a kijelentése fenyegetőnek tűnik mégsem veszem annak, mivel tudom hogy maradandó nyomokat nem okozna, a többi meg elmúlik.
- Így sem fogok tudni felkelni, de legalább meglógni sem fogok, amíg te dolgozol - mosolyodom el, mivel eszemben sincs, de akár le is léphetnék ha olyan lennék. Bár szerintem jobban örülne ha várnék rá a házában. Ahogy ő is befejezi, már kel is fel, és húz magával, így felkapom a táskámat, és megyek is mellette szépen kifelé a kocsihoz, hogy elvigyen magához. Menet közben néha közelebb kerülök hozzá, teljesen véletlenül egymáshoz ér a karunk. Ahogy beszállunk a kocsibe és megint bekötöm magam, kivételesen én kezdeményezek és kinyújtózom egy csókra, az most kell.

Tárgy: Re: Parkoló Pént. Aug. 02, 2013 10:44 am

Azt hiszem egyre érdekesebb téma felé terelődik a beszélgetés. Kár, hogy messzire nem fogunk jutni, mert akad ennél fontosabb dolgunk is ma, mindenesetre nem gondoltam, hogy ez a kisfiú ágyon kívül is szórakoztató.
- Nem tudom, ezt neked kell megmondani. Valószínűleg a legtöbb embernek szimpatikus bennem, hogy vezérigazgató vagyok - vonom meg a vállam, nem különösebben tetszik a dolog, de ilyen világban élünk. Az egy dolog, hogy jó pasi vagyok, sokat dob rajtam a pénztárcám is. Mivel ismert vagyok, nem is tudom titkolni, szóval nem kerestem tartós kapcsolatot eddig, pont ezért. Matt viszont másnak tűnik. Őt nem a pénz érdekli és ez jó pont.
- Nem akarom tudni mitől ilyen jó a technikád, de rajtam bármikor gyakorolhatsz - ajnálom fel az utolsó falat előtt és felsóhajtok, mintha valami olyan dolgot engedtem volna meg neki, amit amúgy én nem élveznék.
- Meglógnál? Szerintem ne próbáld ki - kicsit fenyegető a hangom, de pont ezért engedtem meg, hogy nálam maradjon, mert azt akarom, hogy várjon rám. Ha lelép, úgyis utána megyek és annak nem fog örülni. Ahogy befejezzük, már húzom is magam után, véletlen hozzámér menet közben, persze el tudom képzelni, mennyire véletlen, de nem teszem szóvá, sürgős dolgunk van otthon, ez meg amúgy sem tartozik másra. Meglepetten szalad fel a szemöldököm, amikor az autóban ő kezdeményez, hiszen ritkán szokott, nem is nagyon szoktam neki lehetőséget hagyni, de most élvezem, kell a változatosság. Indítok és viszonylag lágy zene tölti meg az autót, ma különösebben nem vágyom keményre, majd az ágyban, de máshol nem. Viszonylag közel lakok az étteremhez, ez már amúgy is elegáns környék. Nincs messze innen a villa, ahol élek. Talán túl nagy ahhoz, hogy állandó jelleggel csak a személyzettel osztom meg. Persze Matt már járt itt, ismerős errefelé, de nem minden alkalommal itt estünk egymásnak, újabban viszont igen, ha már beengedtem egyszer a házamba, nem kérdés, hogy innentől ide járunk. Izgalmas lenne kint csinálni valahol, házon kívül, csak elég veszélyes rám nézve és úgysem próbáltuk még ki a ház minden részét, pedig ez a tervem. Meg is osztom vele.
- Sok dolgunk van. A ház minden részében csinálni akarom veled és hát bárhogy is nézzük, nem kicsi a házam - jegyzem meg és rápillantok, de aztán az útra figyelek, főleg, hogy megérkeztünk. Amíg kinyílik a mélygarázs ajtaja, áthajolok hozzá és megcsókolom. Egyszerű, gyors csóknak szántam, de annyira belemerülünk, hogy szinte faljuk egymást. A hajába túrok, úgy tartom, magamhoz húzva, miközben ajkait birtoklom. Magam sem tudom, hogyan tudok arra figyelni, hogy beálljak a mélygarázsba, mert amint leállítom az autót, már pattonok is ki, hogy megkerüljem és szinte kirángassam Matt-et és kézenfogva beszálljunk a liftbe végre.

» Parkoló
» Parkoló
» Parkoló
» Parkoló
» Parkoló