Szökőkút

Régen itt romantikáztak a párok, ma már csak azok, akik az izgalmat keresik.

& Jason Tucker

*Semmi kedvem nem volt semmihez, dolgozni sem akartam szóval közöltem Jasonnel, hogy lesz kedves ma szabad napot ad. Gyűlölöm, hogy a csicskája vagyok, nem bírom ahogy rám néz, félek tőle... Nem is kicsit... Mérges voltam amiért nem mérlegeltem akkor, mikor felajánlotta a munka lehetőséget. Ma éjjel egyszerű kis szoknya egy pánt nélküli topp és a kedvenc magassarkúm volt rajtam. Gondoltam, hogy majd a maffia vezér kedvére teszek vele, de mégsem így tettem. Felhívtam, hogy ma nem érek rá, és mivel tudja hol talál éljen a nyomkövetőnek, így el sem kell mondanom, hogy ha mégis rám vágyik, hogy szórakoztassam merre keressen. A főtér felé sétáltam, és nem érdekelt a tilalom, nem mászkálhatnék egyedül, de most ez van sajnálom. Nem akarok se testőrt se más ilyen kigyúrt gorillát... Jason vigyáztassa velük a szórakozó helyeit, aztán le van tudva a gond. Néha bosszantóan zavaró, mikor rá akaszkodik az emberre és elkezd parancsolgatni. Bezzeg mikor hozzáérek... Mosolyogva ülök a szökőkút kávájára, és felpillantok az égre, vajon a szüleim jó helyre kerültek? Mióta "beléptem" a maffiába azóta nem is gondoltam úgy rájuk. Hiányoznak nagyon. Óráknak tűnő ideig ültem egyedül, aztán meghallottam valamit, rögtön arra kaptam a fejem, egy alak közeledett felém, először azt hittem Jason, de az ő járását már messziről felismerem. Ez egy idegen... Nagy sz@rban leszek ha leáll velem beszélgetni. Aztán már a másik irányból is hallottam lépteket. Unottan arra fordultam, aztán fellélegeztem... Jason! Igen... jobb ha az ember ismer valakit, mert éjszaka vicces lehet nőként mászkálni...*

*Nem mindig sikerül, hogy feltűnés mentesen teljen egy-két szabad órám. A szökőkút káváján ülve hamar rájövök, hogy nem igazán jó egyedül éjszaka. Nappal még csak-csak elvagyok, de ilyenkor tudva, hogy nem biztonságos... De hát nekem soha senki sem tudott parancsolni, így most is szabályt szegek ha azt nézzük. Először egy ismeretlen figurát látok meg a félhomályban, aztán a túloldalról is közelednek, de azt az alakot már ismerem. Mosolyra is húzódik a szám, mintha tudná a főnököm, hogy merre vagyok. De legalább tudom, hogy mellette nem eshet bántódásom. Előbb is ér hozzám, mint az a másik és már szól is. Kicsit dühösen fújom ki a levegőt ahogy meghallom, hogy vége a szabadnapnak. Megvillannak a szemeim ahogy a hajamba túr, tudja, hogy erre kegyetlenül hisztis vagyok. A hajam az enyém, és jó lenne ha kiszállna belőle. Még nem szólok, mert minek, ma jó lenne csak csendben ülni, és nem figyelni senkire. Gondolom arra vár, hogy felálljak, gúnyos mosollyal tekintek fel rá, majd nyújtom a kezem, mint egy nagyvilági dáma, hogy lesz kedves segíteni. Végül jobb lábam leemelem a balról, és felállok.*
-Most már tökéletesen érzed magad Mr. Parancsoló?*kérdezek rá dühösen, és ellépek mellőle. Hogy én az ágyába másszak? Na arra várhat. Nem olyan fából faragtak, ezzel pedig tisztában van.*
-Majd szólok ha már egy pasinak sem kellek.*közlöm vele édesen mosolyogva, és beletúrok a hajamba.*
-Mond már el nekem, nincs más nő akit tudsz ugráltatni? Én kezdem unni.*hangom megremeg, nem szeretem, ezt váltja ki belőlem, egyaránt vonz és taszít, megijeszt és ingerel...*
-Amúgy meg... Örülnék neki, ha nem csak arra kellenék, eddig egyszer tudtál az ágyba vinni, ma sem fogsz!*közlöm vele határozottan. Tudom, hogy dühös, mert itt talált rám, de gondolta a fene, hogy Jason ma erre jár.*

Ez egy szerencsés véletlen. Pedig nem hiszek benne, szeretek irányítani, a kezemben tartani mindent, amit csak akarok és közben el is hiszem, hogy tényleg én határozom meg a dolgok menetét. Talán tényleg így is van. Kivételesen nem követtem Nessát, pedig megtehettem volna, a nyomkövető egészen pontos, elég lett volna egy kattintás és máris ugráló kis pont jelezte volna a kijelzőmön, merre tartózkodik a kislány. Már előre mosolyra húzódik a szám, ha elképzelem az arckifejezését. Még mindig nem jött rá, minél hisztisebb és minél jobban ellenkezik, annál jobban vonz. Ha megadná magát, talán nem lenne érdekes, legalábbis nem sokáig, de a viselkedésével pont azt éri el, hogy meg akarjam szerezni és be akarjam törni. Illetve nem csak akarom. Meg is fogom tenni, ő meg örömmel fog alám feküdni. Mindig így megy. Kinyújtja a kezét, én meg belemegyek a játékba, ha ezen múlik, én felhúzom a szökőkút széléről. Nem mintha nagyon megerőltető lenne.
- Eddig is jól éreztem magam, kedves tőled, hogy érdekel a hogylétem – válaszolok hasonló gúnnyal, de nem háborodok fel, hiszen igaza van. Szeretek parancsolni.
- Nem kell szólnod, már most sem kellesz senkinek. Nincs olyan bátor férfi, aki vállalná a kockázatot, hogy szembeszáll velem... Ha mégis, akkor az őrült – nevetek fel hasonlóan őrült módon, mint ahogy leírom a helyzetet. Tudom mennyire kényes a hajára, ezért is túrok bele, jelezve, hogy még mindig az én akaratom érvényesül.
- Úgy érzed, hogy ugráltatlak? Pedig csak elvárom, hogy megcsináld azt, ami a dolgod, nem kérek többet, egy szavad sem lehet – úgy teszek, mint aki tényleg nem érti, hogy miről beszél.
- A munka már csak ilyen unalmas. Pedig feldobhatnád, neked is jobb lenne – egészen ártatlan arckifejezéssel célozgatok arra, amit korábban ennél pontosabban is megfogalmaztam. Az ágyamba akarom cipelni, ezt ő is tudja. Meg azt is, hogy addig húzhatja ezt a dolgot, amit csak tudja, a végén úgyis én nyerek.
- Ne vedd magadra, mindenkit arra használok, amire a legalkalmasabb. Bizonyíts vagy egyszerűen csak találj ki valamit, mert unatkozom. A szex a legjobb unaloműzés, főleg egy olyan lánnyal, aki így néz ki – pofátlanul nézek végig rajta, ismerem a testét, ennek ellenére szeretem zavarba hozni. Akkor is, ha ez elég nehéz vállalkozás.
- Gyere, ott áll az autóm, induljunk végre. Nem itt a téren akarom töltetni az éjszakát, a lakásom ennél sokkal jobb hely – megfogom a kezét és válaszra sem várva húzom magammal. Vele ellentétben nekem nincs mitől félnem, szabadon közlekedek, meg tudom védeni magam és a testőrök is ugrásra készen állnak, akkor is, ha úgy tűnik, jelenleg egy sincs a közelben. Mindig van. A lakásomba lehetetlen bejutni, Nessa sem sokszor járt még ott, de ma megismeri minden apró részét. Legalábbis ez a terv. Nem érdekel mit akar, a mai éjszakát velem tölti, ezt nem ő dönti el.
- Kényelmes az ágyam, jól fogsz aludni – teszem még hozzá vigyorogva.