Aalera Laroux

ﭳﭳﭳAALERA ﭳﭳﭳLAROUX ﭳﭳﭳ

ﭳﭳ KARAKTER ADATOK ﭳﭳ

Kor: 22

Születési hely, idő: 1991. Szeptember 16. Hollandia Amsterdam

Csoport: Belvárosi maffia

Titulus: The Killer



ﭳﭳ JELLEM ﭳﭳ


A látszat:
Itt vagyok én, egy kedves, aranyos, kötelességtudó lány aki, mindig segít másokon, ha tud. Mindenki ilyennek ismer, és így szeret! De mi van, ha ezekből csak néhány igaz, és a többi álca? Mindig szófogadó lenni, annak ellenére, hogy jól tudod, hogy a feletted állóknak gyakran nincs igazuk, egy kicsit furcsa. Alapjába véve, én tényleg szeretek segíteni másokon, és szeretem a társaságot, nem vagyok „magányos farkas” típus. A körülöttem lévők 95%, hogyan is fogalmazzak.. Gazdag! De valahogyan, amióta az eszemet tudom, én mindig különböztem tőlük. Engem nem érdekel a pénz, a hírnév, engem valami más fog meg. Megtanultam az évek során, hogy nem szabad megölnöm magamban azt, amit a többiek már rég kiöltek, mert ez tesz engem mássá. Hogy a látszatot megtartsam szüleimbe, és másokba is, elsajátítottam az engedelmességet. Persze, ettől függetlenül szeretem a szüleimet, csak tudom, hogy ők nem értenének meg engem...

A valóság:
Határozott, magabiztos, töretlenül állja a sarat. Barátságtalan, és néha veszélyes lett önmagára nézve is. Néha nem sok hiányzik ahhoz, hogy eltörjön a mécses, de Aalera Laroux-ot még senki nem látta sírni. Ha rajta múlik nem is fogják. A nő maga a jégpáncél, a testét csaliként használja, aztán elsül a ravasz és vége. Betörhetetlen és mindenkinek megmondja a frankót, utálja ha megmondják mit csináljon, inkább a saját útját járja. Ritkán áll meg ha elkezd valamit, élete során ez eddig kétszer fordult elő. Kiismerhetetlen és a főnökének sem hagyja, hogy uralkodjon rajta. Most pedig ismét egy nagy fába vágta a fejszéjét.


ﭳﭳ KINÉZET / KÜLSŐ ﭳﭳ

Mit látsz? Gondolom egy lányt, aki nem túl magas, de nem is túl alacsony! Ezzel most sokat mondtam, úgy 170 cm körüli vagyok, de ez persze nem pontos. Milyen a hajam? Szerintem fekete, de van, aki kötegszik és a nagyon sötét barnát mond, szóval mind a kettőt elfogadom. A szemem? Ha gesztenyebarnát mondasz, akkor jóban leszünk! De azt biztosan nem tudod, hogy miként szoktam hordani a hajam! Még magam is nehezen tudnám elmondani, mert mindig kedvem szerint. A leggyakoribb a kibontott, lófarok, és még előfordul a két copf is. Szerinted milyen a stílusom? Persze, lehet, hogy most feketében látsz, ez nem azt jelenti, hogy temetésre megyek, csak szimplán szeretem a színt. De, ha holnap nézel, meg már lehet lesz rajtam fehér is! Hogy van a tetkóm? Hát persze, hogy van, nézd, itt a kezemen is van például, és szeretnék még egy-kettőt. Szoktam-e sminkelni magam? Jó kérdés, de azt hiszem igen. A szemem ki van húzva, és a rúzs is a helyén van, de nem szoktam túlzásba vinni.


ﭳﭳﭳ MÚLT & JELEN ﭳﭳﭳ

A hazugság és az álnév, a történet amit mindenki tud, Stephanie Laroux:

Az én kis történetem 1992. január 19-én kezdődött, amikor is megszülettem. Egyesek szerint esett a hó mások szerint csak eső volt, de az igazság már úgy is mindegy. Apám üzleti úton volt, mint általában mindig… Anyám pedig egy ultra gazdag, magán klinikában feküdt. A gyerekkorom hasonlóan magányosan telt, én meg a dadám. Anyám szereti a közösséget, ezért állandóan elit barátnőivel teázgatni ment vagy ilyesmi. Persze apám sokat dolgozott, hogy mindenem meg legyen, aztán valami furcsaság miatt, mikor már fürdeni tudtunk a pénzbe valahogy rám terelődtek a szemek. Én lettem apám egyetlen kicsi lánya, de a vadabb külső mögött tényleg nem vagyok rossz lány. Amit apa mond, azt be kell tartani, ilyes fajta elvvel kezdtem el élni további életem, és ez már beivódott. Szeretem a szüleimet, de attól független tényleg nem vagyok, olyan amilyennek most hisznek. A körülöttem lévő „öltönyösök” vagy éppen „gazdaglibák” elvárják, hogy te is olyan legyél, mint ők. Ha valakinek nincs pénze, vagy Gucci öltönye, az már csak az „alja nép” szokták mondani. Azt persze senki nem kérdezi meg, hogy én milyen akarok lenni, hiszen van egy elvárás, és ha azt nem teljesíted, akkor lekerülsz az elitek listájáról. Én egyáltalán nem akarok az elitek rangsorán helyet foglalni, de ha én nem vagyok rajta, az azt jelenti, hogy a szüleim se, és ilyen lehetőség nincs. De az élet furcsa fintora, hogy találtam valakit, aki pont az ellentétem... Igazából még a nevünk is ugyan az: Stéphane Laroux, csak annyi a különbség, hogy ő fiú. Még a megismerkedésünk is furcsa volt. Apám bankettjén láttam meg először, persze ő kitűnt a tömegből, és ez nagyon tetszett. Bevallom mikor elmondta a mondandóját kicsit meglepődtem, de teljes mértékben hittem neki. Sok időt töltöttünk együtt, és egyre jobban kezdtem hinni, hogy ismerem. Hát ennek az lett a vége, hogy ágyra mentünk… Reggel mire felébredtem, már se híre se hamva nem volt. Egy percre azt hittem, hogy az egészet csak álmodtam, de rá kellett jönnöm, hogy lelépett… Elég szarul éreztem magam utána, és elgondolkodtam, hogy mit is csinálhattam rosszul… Egy ideig kerestem, de mivel tudtam, ha nem akarja, hogy megtaláljam, akkor nem is fogom. Azóta nem történt sok minden, az életem ugyan olyan, mint Stéphan előtt, csak egy kicsit üresebb. Minden napjaimat önkéntes munkákkal töltöm, hogy lefoglaljam magam, és mert szeretem csinálni. Jó, bevallom, még mindig keresem… Gyakran járok sötét helyekre, és eldugott sikátorokba, hát, ha meglátom valahol, bár tudom, hogy erre nincsen nagy esély… Az se biztos, hogy még Párizsban van!


Amit csak a maffiavezér fog tudni:

Születtem: 1991. Szeptember 16.án Hollandia Amsterdam
Szüleim: Mára halottak, végeztem velük.
Testvérek: Nincsenek
Hozzátartozók: Emberileg? Senki! Tárgyilag birtokomban van egy pár pisztoly, egy katana és egy tőr.

A MÚLT
Azt tudják csak, hogy egy villanást láttak, aztán a testem minden négyzetcentiméterén egy-egy vércsepp volt. A következő pillanatra már csak én emlékszem, a szüleim halottak. Küldetés volt, végleges és visszavonhatatlan. Katanámról két vércsepp hullott alá, ezennel beavattak. A ház végül a tűz martalékává lett, én pedig elhagytam Hollandiát. Soha többet nem tudtak rólam, se a "barátok", se az ismerősök, sem pedig az ellenségeim. A magam útjára léptem tizenhét és fél éves fejjel, senkitől nem kértem semmit, csak a fegyvereim voltak velem, egyedül jártam a világot. Hol hozzám szegődtek, hol elhagytak, hol pedig megpróbáltak hűvösre tenni, egyik sem érintett meg annyira, mint kellett volna. Mióta megöltem a szüleimet a gránit hozzám képest olvadt meleg fém. Senki sem tudja az esetet, a megfelelő emberre várok, hogy elmondhassam, és végre olyan "bandába" kerüljek, ahonnan nem kell elmennem, mert keményen nem bírom ha rám telepszenek. Eddig egyedül dolgoztam, a csapatmunka nem az én világom. Persze szedtem én össze kisebb nagyobb munkákat, de az sosem olyan volt, kaptam érte pénzt, dicséretet, viszont semmi hasznom nem volt belőle. A behajtás nem az én világom, cselekedni akarok, és ölni. Csendes gyilkos néven emlegetnek sok államban, ennek meg is van a története. Hiszen hangtalanul, az éj leple alatt, de mégiscsak szemtől szemben ölök, a pisztolyomat ritkán használom, inkább csak önvédelemre és nem gyilkolásra, arra ott van a tőröm és a katanám, azok csendben végzik a dolgukat, nem szólnak vissza, egyből cselekednek. Eddig kétszer haboztam, hogy tényleg megtegyem-e amit akarnak tőlem, mind a kétszer meg is sebesültem. Azóta csak olyan munkát fogadok el, amiben biztosan érzem a hasznot. De most megint új város felé veszem az irányt, azt mondják itt mindenben van valami izgalom. A vezér kb annyi idős, mint én meglátjuk hogy jövünk ki, talán még le is telepszem ha arról van szó. Jason Tucker... Már felvettem vele a kapcsolatot, meglátjuk mi sül ki belőle, és hogyan fog hozzá állni az én életcéljaimhoz. Nem érdekel, hogy mit háborúznak a külvárossal, csak ölni tudjak, és meglegyen az érdemem, és a pozícióm. A "Csendes gyilkos" ölni vágyik bennem, ismét... Már előre élezem a pengéimet, a mosoly ugyan olyan gúnyos, mint mikor a szüleim haltak meg... Sajnálatos, de muszáj lépés volt, nincs kegyelem többé, főleg annak, aki bántani akar. Lássuk hogy viszonyulnak ahhoz, hogy új ember csatlakozik akiben szinte azonnal kiöltek minden jó érzést ahogy megszületett...

ﭳﭳﭳPLAY BY - Valerie Poxleitnerﭳﭳﭳ

Kedves Aalera!

A karakterlapod nagyon tetszetős! Kíváncsian várom a folytatást!

Foglalj avatart és titulus!

Üdv köztünk!

ELFOGADVA