Padok

Ha valaki meg akar pihenni vagy csak ülve akarja nézni az eseményeket.

&Jason

A kulcsaimat kerestem amikkel zárni tudom a kisboltot, hiszen záròra van, én meg biztosan nem maradok bennt tovább, amikor ezernyi más dolgom is van. Haza kell mennem, főznőm kell, ellàtni Dereket... de most nem ez volt a legnagyobb gondom. A belvárosba kell mennem, ami nem tùl okos dolog a részemrőo. Jobb, s okosabb lenne a területemen maradni. Persze ez érdekes lesz, ha egyszerűen muszáj mennem, mert munka van. Csempésznem kell, igazán nem nagy melò. Èn még jô kislánynak számítok, mert beérem ennyivel, nem forgatom a fejemben azt, hogy gyilkolok. Esetleg kémkedni szoktam még. Persze csempészni is csak apeò dolgokat, a droghoz, meg ilyenekhez hozzá se nyùlnék. Csupán, ha valakinek szüksége van valamire, azt elhozom neki, ő meg tejel. Nem nagy dolog, de pénzt kapok érte, általában elég jòl megfizetnek. Persze lehetnék akár luxusr!banc is, de az ilyesmit soha nem vállaltam. Volt bennem egy kis izgalom, féltem a lebukástòl. Mielőtt bármerre mentem volna, inkább hazaindultam, hogy átölözhesek. A legjobb taktika, ha elvegyülsz, s nem kínai, hanem az ott kaphatò ruhákat veszem magamra. Gyorsan beviharottam a házba, majd a szobámban megálltam a nyitott szekrény előtt. Végül egy viràgmintás ujjatlan, meg egy halványbarack rakott szoknya meplett döntöttem, amihez egy barna bakancsot vettem fel. A szoknyámba egy ugyanilyen árnyalatù vékony bőrövet fűztem, a nyakamba meg egy hosszù láncot tettem. A tükörbe pillantva kissé magamat is megleptem. Ùgy nézek ki, mint egy belvárosi iskolás lány. Nincs benne semmi gyanùs, teljesen ártatlan... ha tudnák, hogy csempészni megyek oda... mosolyogva megráztam a fejem, majd fekete szemceruzával körbehùztam a szemem. Kentem a számra még egy kis ajakfényt, makd felkaptam a kocsim kulcsait, s elindultam. A belvárosban messze a főtértől parkoltam le, itt találkozok majd a személlyel, $akinek végzem a munkát. Kerestem egy szimpatikus padot, amin helyet foglaltam, s csendben vàrtam.

Teljesen átlagos napnak indult ez is. nagyobb szállítmányt vártunk ma, meg is érkezett, ahogy kell, rendes mennyiség. Tiszta cucc, nem valami rossz minőségű anyag. Olyan ebben a városban nem is lehet. Sok üzletet tartok a kezemben, ez csak egy a sok közül. Van érdekeltségem a sztriptíz bárban, sőt még a hotelben is, bár ezek szinte normális üzletnek tekinthetőek a többi sötét ügy mellett. A legfőbb bevételi forrás a drog, de jól állunk a fegyverekkel is, hiszen amúgy is képben kell lennük a külváros miatt. Tudom, hogy itt is járnak kémek, ahogyan mi is küldünk nem egyszer, csak idő kérdése, mikor derül ki, hogy ki az, aki a másik oldalon áll. Estére egy találkozót beszéltem meg valakivel, aki állítólag otthon van a csempészésben, hát kíváncsi leszek. Amikor új emberrel üzletelek, mindig leinformálom, így volt ez most is, de semmi különöset nem találtam a róla szerzett adatokban. Persze ő nem tudja, hogy velem fog találkozni. Úgy tudja egy sokadik, rang és beosztás nélküli emberem viszi el neki a cuccot, de kivételesen kell az izgalom, én magam szállítom le a cuccot. Nem akkora mennyiség, hogy másra bízzam a piszkos munkát. A terepjárómmal érkezek, mint mindig és a főtérnél parkolok le. A padon csak egyvalaki ül, nem nehéz kitalálni, hogy az a lány, akivel nekem van találkozóm. Bezárom az autót és acélos bakancsommal átsétálok a téren. Nem sietek, nekem kivételesen van időm. Ez is ritka. Szaggatott farmer, egy sima póló és egy bőrdzseki, ami teljessé teszi a kinézetem. A hajam a szokásos formában, pillantásomtól elolvadnak a nők, mint mindig. De ez a lány... Ahogy közelebb érek, meglepő dologra leszek figyelmes. Tudtam, hogy fiatal, de még a koránál is fiatalabbnak néz ki. Ráadásul szép is.
- Itt a cucc – megállok előtte, de nem veszem elő, még nem. Ahhoz túl értékes, hogy csak így egy ismeretlen kezébe nyomjam, előbb megnézem, milyen a csaj, akire rábízom.

Óvatosan néztem körbe, látni akartam, hogy ki hozza el a cuccot. Még se valami olcsón beszerezhető dologról van szó, hanem egy elég költséges, ritka dologról van szó. Nem mindegy, hogy kire bíznak ilyesmit, bár ennyi erővel, akkor más is jöhetett volna a cuccért helyettem. Mondjuk aki tapasztaltabb, idősebb. Persze az ilyenek nem vállalnak el holmi csempészést. Az ilyenek inkább a kihívásokat szeretik, na mondjuk kiiktatni a Belváros maffiájának fővezérét... az ilyesmi már elég nagy falat nekik. Én nem akarok bajba kerülni, ezért erősen kerülöm a durva maffiaügyeket. Akarok élni még legalább nyolcvan évet, de ha ilyenekbe keveredek, akkor soha nem lesz garantált, hogy megélem a másnapot. Egész egyszerűen én az ügyeim ellenére is becsületes embernek tartom magam, talán egy kis csempészés olykor belefér, de embert soha nem ölnék. Az emberi élet egy ajándék, én is úgy kaptam, mert valaki, ott fent azt gondolta, hogy megérdemlem. Más is ugyanezért kaphatta, s nekem nincs jogom kioltani valaki életét, csak mert vannak emberek,akiknek jobb lenne így. Gyorsan felkaptam a fejem, mert közeledő lépteket hallottam meg. Nem tudtam pontosan, hogy ki hozza majd az árut, de minden bizonnyal fel kell majd vennem az üzletelésre szánt pókerarcot, hiszen nem tudhatja meg, hogy honnan jöttem. Fura egy figura az tuti... s amint közelebb jött, s én megpillanthattam az arcát, rögtön tudtam, hogy ki ő... s ami azt illeti, nem valami kisember. Hanem a nagyfőnök. Jason Tucker. Még soha nem adatott meg nekem, hogy találkozzak vele, de sokat beszéltek róla, s ezért azt tudom, hogy nem egy mindennapi jelenség, sőt... kifejezetten feltűnő. Teljesen biztos voltam abban, hogy ő az, de nem tudom miért. Azonnal kifejezéstelenné tettem a pillantásomat, s felálltam. 
- Üdvözlöm! A nevem Jane Fox. Ha minden igaz, akkor ön meg Jason Tucker.- folyékonyan hazudtam, nem vagyok olyan bolond, hogy az igazi nevemet áruljam el. Az nagyon amatőr lett volna, hiszen ha keresni akar, akkor minden bizonnyal nem talál majd meg.
- Nálam meg itt van az érte járó pénz.- mondom egy apró biccentés után, ezzel jelezve, hogy tudomásul vettem amit mondott.