Szalon

Jason gyakran csináltat magának tetoválást, itt elég könnyű összefutni vele.

Jason Tucker

*Miután letudtam a mérkőzést Tayback-al meg a lúvnyájával úgy döntöttem újabb érdekességre szánom rá magam, ugyanis nem vagyok megelégedve azzal ahogy kinézek, kell még egy pár változtatás, tehát így a tetoválószalon felé haladok. Oldalra dobom a hajam, majd benyitok a helységbe. Nem várom el, hogy minden szempár rám szegeződjön, de egy nagyon is jól megfog, méghozzá egy csodálatos kék szempár. Szinte azonnal tudom, hogy ki lehet, a belvárosiak vezére. Mégis lenéző mosollyal pillantok csak rá, majd a pulthoz sétálok hogy megnézhessem a tetováló mintákat, persze van konkrét tervem, de azért szeretném látni a kínálatot. Aztán a vezér felé fordulok.*
-A fenekedre fogsz varratni?*megnyerő mosoly, majd közelebb is sétálok hozzá.*
-Egyszer már értekeztünk, de úgy hiszem nem rám számítottatok.*jegyzem meg leguggolva elé, és mély levegőt veszek.*

Azt már sokan mondták, hogy eléggé mániákus vagyok. Ez bók vagy sértés? Nem tudom, de az biztos, hogy sok mániám van. Az egyik ilyen a hatalom, a másik meg a tetkók. Jól összeillenek nem? Hát ma úgy döntöttem, ideje tovább bővíteni a felhozatalt, újabb tetkó kell és ha valami kell, akkor azonnal akarom. Ilyen vagyok. Így aztán első utam a szalonba vezetett, ahol a kedvenc tetoválóm dolgozik. Mondjuk pont azért dolgozik itt, mert kedvenc, különben, ha elrontotta volna bármelyik mintát, már régen jó mélyen lenne a szalon alatt. Konkrét elképzelésem van, de szeretem mégegyszer meggondolni. Pont ezt teszem, ötletet gyűjtök, képeket nézgetek, hogy még véletlen se olyan legyen, ami másnak van. Azt nem bírom. Ekkor lép be egy csaj, igazán szemrevaló, de azt is látom, micsoda vadmacska. Biztosan nem adja magát könnyen, kár, hogy én nem ismerem azt a szót, hogy nem. Látom, ahogy szinte elolvad, amikor rámnéz, de mosolyával próbálja rajongását ellensúlyozni. Ügyet sem vetek rá, a pult felé tart, én meg tovább nézegetem a mintákat, amikor egyszercsak meghallom a hangját egészen közel. Hagyom, hogy beszéljen, lassan emeltem rá a pillantásom.
- Nos nem, máshova terveztem. Szerinted a fenekemen jól állna? Bár azt elhiszem, hogy szívesen megnéznéd a végeredményt, igazam van? – villantok rá egy mosolyt, játszani mindig szeretek.
- Áh igen, már képben is vagyok. Egy ilyen hölgyet lehetetlen lenne elfelejteni. Na és mi járatban errefelé? Unod az életet, hogy nő létedre egy ilyen városban mászkálsz? – pimaszkodok rám jellemzően, amikor leguggol elém és közelebbről is megnézhetem magamnak. Nem rossz, határozottan nem.
- És te? Hova szeretnél tetoválást? Ahol mindenki láthatja vagy ahol csak a kiválasztottak? Mindenesetre és szívesen tesztelem majd – beletúrok a hajamba és kicsit közelebb hajolok.

*Ó a sértő hangnem, és az elijesztés, remek, nagyon jó párosítás. Kár hogy nem veszem fel. Nem baj, majd lejjebb adja a mércét, én viszont egyre feljebb. Munka és nem játék a mottóm, talán majd egyszer csak. A pultnál nézegetem egy ideig a mintákat, majd inkább szóba elegyedek drága nagy vezérünkkel.*
-Ó! Én végignézném, hogy varrnak téged, nem csak a végeredményt sasolnám. És ki tudja, lehet kell egy segítő kéz az után ápolásnál.*jegyzem meg világfájdalom pofival, újabb kérdéseire csak vállat vonok, és megnyerő mosolyt villantok felé.*
-Nem, az életemet még nem untam el, de kell végre a pörgés, és azt mondták Jason Tucker oldalán ezt meg fogom találni. Ugyanakkor most szabadultam az egyik kutyád kezei közül, és jöttem levezetni a feszültséget, tehát tetováltatok és piercinget szúratok majd. Esetleg valami ötlet, ami nem olyan cicababás és gyorsan gyógyul?*kérem ki a véleményét, ami igazából szinte nem is számít, csak vissza akarok neki vágni.*
-Viszont már várom, hogy elkezdhessem az első gyilkosságom. Unatkozom míg utazok, és ha valami nem megy egyből, azt nem szeretem.*rázom meg a hajam, majd leutánozom az ő mozdulatát, de nem a saját hajamban, ahogy ő végez a sörénye áttúrásával, az én kezem követi.*
-Mindjárt gondoltam, hogy te pont tesztelnéd, de ha nem zavar nem mászok az ágyadba, kicsit másfelé kacsintgatok most. De azért majd a listába sorollak alkalomadtán. Rendben vagyunk Cicafiú? Majd szólok ha te következel.*állok fel, majd visszasétálok a pulthoz és tovább nézegetem a mintákat. Alkalomadtán beletúrok a hajamba, vagy épp a körmömet pattogtatom, majd fejben összerakom a mintámat, nem akarok nagyot, de jól láthatóra van szükségem.*

Azt hiszem ezzel a viselkedéssel leplezni akar valamit, de nem az én dolgom kitalálni, hogy mit. Meg nem is nagyon érdekel. Ha alkalmas a feladatra, ám legyen, mindenesetre meglepő, hogy csak így szóbaáll velem. Ilyen stílusban... Na szép.
- Azt elhiszem, egy nagyobb minta egy-másfél óra, addig szívesen bámészkodnál, de nem vagyok kiállítási tárgy. Azt a kis fóliázást meg el tudom végezni egyedül is, de majd szólok, ha segítségre lesz szükségem. Te leszel az első – vágok vissza én is, bár nem igazán kedvemre való a szóbeli csata, de ha csak erre kapható...
- Pörgés az van mindig, de ez nem így megy cica, hogy csak úgy megölsz valakit, mert éppen ahhoz van kedved. Nincs célpont, még várnod kell. Addig is élezd a körmeidet – jegyzem meg és végignézek rajta. Hát, nincs kifogásom ellene, az biztos, rajtam is élezhetné.
- Mellesleg, akinek a kezei között voltál, az nem a kutyám, hanem a jobbkezem. Mindenhol nem lehetek ott, mint látod, jelenleg nagyon is fontos dolgom van – lapozok egyet a katalógusban. Kell az a tetkó és nem érek rá egész nap itt ülni és beszélgetni, bármennyire úgy néz ki, hogy ráérek, valójában sok dolgom van. Eszembe jut a csaj szóhasználata. Igen, én mindig pörgök.
- Olyan kell, ami gyorsan gyógyul? Nem bírod a fájdalmat bébi? – nevetek fel, kicsit ellentmondásos, hogy nem akar cicababás lenni, keménykedik, de azért a piercing ne fájjon. Kis édes. Megvillannak a szemeim, amikor a hajamba túr. Erre ugrok, most mégsem szólalok meg, csak éles pillantást vetek rá.
- Látom nagyon otthon érzed magad máris. Azt hiszed mindent szabad – teszem mégis hozzá, aztán hagyom, hadd menjen. Felsóhajtok és tovább lapozok, de valahogy most nem nem köt le. Piszkálja ez a csaj a fantáziám, a fenébe is. Hangtalanul mögé osonok és megtámaszkodok mellette két oldalt a pulton, csapdába ejtve ezzel a csajt.
- A listádba? Itt csak nekem lehet listám. Mindent és mindenkit megkapok, akit akarok, szóval nehogy azt hidd, érdekel, hogy listát írsz a hódolóidról vagy szeretőidről, nem érdekel – suttogom vészjóslóan halkan a nyakába. Nem kerüli el a figyelmem a bőre, van róla elképzelésem, mennyire puha lehet. Ha nem lenne ilyen akaratos, még jobb lenne. Persze a munkához ez kell.

*Nem éreztem leszólva magam, Jason kis piszkálódása édes kevés ahhoz képest, hogy eddig miket kaptam, tehát egyenlőre nem kerítek nagy feneket neki. Kikérem a véleményét is, mert miért ne, viszont nem adok rá sokat.*
-Nem a körmeimet élezem, inkább a pengéimet, rendben? Ne nézz pláza ringyónak. Az nem az én kategóriám. De majd ha úgy döntök, hogy a körmeimet használnám, akkor a te hátad lesz a célom.*vonok vállat, majd lassan oldalra billentem a fejem, és rápillantok.*
-Nem érdekel, hogy melyik testrészed kicsoda, a legfontosabb dolgok meg pláne nem zavarnak, viszont úgy gondolom egy tetoválás nem létfontosságú, de isten látja lelkem nem akarok beszólni.*pislogok rá ártatlanul, végre elérünk oda, ahol már rólam és nem róla van szó.*
-Egy nem cica, kettő, azért kell könnyen gyógyuló testékszer, mert nem akarok sokat szarakodni vele, ez csak hobbi, a munka viszont fontos. A fájdalmat mennyire bírom? Tesztelj le!*nem fogok meghunyászkodni előtte, nem az én dolgom, én ölök, a többivel nem foglalkozom. A hajába túrok, megtehetem, tehát nekem ne nézzen úgy, mintha most nyitottam volna fel a torkát.*
-Ó! Nagyon is sok mindent szabad, és gyorsan beilleszkedek, nem kell félteni "mester".*magyarázom, az utolsó szót erőteljesen gúnyos hangnemben, majd felállok, és visszasétálok a pulthoz, hogy további ötleteket gyűjtsek a tetoválásomhoz és a piercinghez. Persze hallom ahogy megmozdul a csóka, de nem tulajdonítok neki nagyobb figyelmet. Kezei hamarosan mellettem két oldalt a pulton, én pedig unottan lapozok néhányat, míg ő a nyakamba suttog.*
-Jó a hanglejtés, de ezzel semmit nem érsz el nálam...*kezdek bele lassan, majd megfordulok, és lazán a pultnak támaszkodok.*
-Szóval itt csak neked lehet listád? Igazán rosszul hangzik, egyből hátrébb is csúsztál az enyémen. Nem bírom az akaratos hímeket. Nem az állatvilágban élünk Egyetlenem.*nyúlok fel hirtelen az arcához, kezem a tarkójára siklik, belemarkolva a hajába, másik kezem a vállán pihen, és így billentem hátra a fejét.*
-Értem én, hogy nem tetszik a stílusom kedves Főnököm, de ez nem is fog megváltozni, amíg csak egy nőt látsz bennem, aki esetleg az ágyba is keveredhetne.*hajolok egész közel a torkához, majd mondandóm végén visszaengedem a fejét, hogy a szemébe tudjak nézni.*
-Nézd el nekem, nem vagyok az a kimondott kedves nőszemély, és nem a pasik álma vagyok, talán csak egy rémálom, aki jobban szeret gyilkolni, mint örömet szerezni. Tehát gondold csak meg jól, hogy a szemednek hiszel, vagy a dolgok mögé nézel inkább.*mosolygok bájosan, de a tarkójánál a haját még mindig nem engedem el, ő engem nem fog megfélemlíteni.*
-Pedig azt hittem kicsit tökösebb vagy. De mindenkinek csalódnia kell egyszer.*vonok vállat, miközben egyre közelebb hajolok hozzá. Szemeim egy pillanatra megvillannak, talán a megvetés lehet, még én sem tudom, aztán random lesmárolom Jasont, végül elengedem, és visszafordulok a katalógushoz, és rábökök egy mintára.*
-Meg is van, nekem ez kell.*dünnyögök, nem törődve a drágalátos főnökömmel, duzzoghat, esetleg megpróbálhat most megölni, de először had tetováltassak már magamra. Aztán megnézem a piercing kínálatot is, kettőre azonnal rá is bökök, majd negédes mosollyal az arcomon Jason felé fordulok.*
-Szerinted melyiket érdemes kipróbálnom a fájdalomküszöbömet érintve?*mutatom meg először a kevésbé húzósat, majd pedig a több munkát igénylő testékszer hadjáratot. Végül vigyorogva várom a válaszát.*

Ezt a csajt nem tudom könnyen lenyomni szavakkal, mert nem hagyja magát. Legalábbis még jól bírja a dolgot. Nagy szája van, de nálam ezzel nem ér el semmit. Nem hátrálok meg, az nem az én szokásom. Egy ideig még tetszik is, majd meglátja, hogy mikor unom meg.
- Jó válasz cica, keményen szeretem, kifejezetten jól jön, ha rajtam élezed a karmaidat – állom a pillantását, nem jövök könnyen zavarba, nem vagyok olyan típus.
- Nem létfontosságú a tetoválás, de jól néz ki. Különben is, akkor minek vagy itt? – visszafelé is elsül a fegyvere, ha annyira nem fontos, nem értem, ő mit keres itt. A hajamba túr, nekem megvillannak a szemeim, ezt még annak a kevés embernek sem engedem, akik közel állnak hozzám. Hát tényleg kevés olyan van.
- Gondolod ezzel a viselkedéssel könnyen beilleszkedsz? Nem a középkorban vagyunk, ez tény, de az ember a feljebbvalójával... jelen esetben a vezérével némileg tisztelettudóbban szokott viselkedni. Nagyon felvágták a nyelved cica – teszem még hozzá, mielőtt otthagy és visszamegy a pulthoz. Nagyon helyes, máris menekül, de nem hagyom annyiban. Mögé lépek és a karjaimmal elzárom a menekülési útvonalát.
- Hidd el, ha el akarok érni valamit, el is fogok. Nem a hangommal, teljesen mással – jegyzem meg elég nyers hangnemben, de ez tény. Ha kell nekem, úgyis megszerzem. Mit veszíthetek? Egy bérgyilkost, semmi mást. Akad majd másik.
- Akaratos hímek? Még semmit nem csináltam... ellenben te minden ellen csak tiltakozol és a saját akaratod érvényesíted. Gondolod tudsz majd így nekem dolgozni? Nem a saját kedved szerint gyilkolhatsz, azt kell eltenned láb alól, akit én kijelölök neked. Menni fog cica? Mert akkor most futamodj meg, ne később – nem érdekel, mit beszél, az előző hangnemben, kissé vészjóslóan suttogok tovább. Bár itt mindenki tudja ki vagyok és milyen üzleteim vannak, nyíltan mégsem beszélek arról, hogy alkalomadtán az ellenfelek meggyőzésének a könnyebb útját választom.
- Ki kell ábrándítsalak, egy bérgyilkost látok benned, női csomagolásban. A te érdekedben mondom, változtass ezen a stíluson, mert nem lesz egyszerű a közös munka, ha képtelen vagy behódolni a feljebbvaló akaratának – nem mintha annyira nagyra tartanám magam hozzá képest, nem is ismerem, csak amit eddig kiderítettünk róla, de azok adatok, semmi más, viszont a főnöke vagyok, bárhonnan is nézzük. Azt kell tennie, amit akarok. Amikor megragadja a hajam, villánokat szórnak a szemeim, de nem teszek semmit, kimondottan élvezem, ha egy csaj keménykedik. Könnyen meg tudnám neki mutatni, hogy ezzel nem sokra megy, de nem akarom nyilvánosan ennyire lealázni. Persze, ha ennél is tovább megy, akkor meggondolom. Még mindig nem engedi el a hajam.
- Először is, nem a te tiszted eldönteni, mennyire vagyok tökös. Első szabály... amit mondok, az úgy van, mert én mondtam. Nem bírálhatod felül a döntéseimet. Ha ez menni fog, maradhatsz. A többi szabályt majd később. Hátha ezt sem tudod betartani – vonom meg a vállam, semmi érzelem nem látszik rajtam. Egyre közelebb hajol, aztán már ajkait az enyémen érzem. Lesmárol, nem is akárhogy, de nem viszonzom egyelőre. A tetoválásra pillantok, amit választott.
- Nem kis munka, ez eltart majd egy ideig – jegyzem meg, de aztán már egyből a piercingekkel van elfoglalva.
- Play piercing. Jó választás. Attól függ, mennyire vagy bevállalós. Kezdetnek a kisebb is megteszi, aztán majd bővítheted – vonom meg a vállam, de pont nem érdekel már, mit mutogat. Most én jövök soron. Minden különösebb előzmény nélkül rávetem magam, majdnem úgy, ahogy az előbb ő, csak vadabbul, ellentmondást nem tűrően veszem birtokba az ajkait.
- Honnan tudtad, hogy bejön a play piercing? – suttogom bele a szájába két csók között, közben megragadom a kezét és magammal húzom.
- Senki ne merjen zavarni – jelentem ki és a privát szoba felé húzom. Milyen jó, hogy itt is el lehet bújni a kíváncsi tekintetek elől.

*Annyira tüzes a csávó, hogy képtelen vagyok nyugton maradni, persze kiválasztom a mintát, és a piercinget is, de úgy tűnik a Vezért jobban lekötötte az a csók, amit nem volt hajlandó viszonozni. Vagyon olyan pimasz, hogy a beszélgetésünk elejét ne vegyem már figyelembe, játékba szálltam, méghozzá igen kemény játékba, de na és? Ebből áll az életem, nehogy már megfutamodjak azért, mert egy kis selyemfiú nem bírja ha hozzáérnek a hajához. Istenem, olyan gyerekes, majd mikor csomókban tépem ki a haját, na majd akkor hisztizhet, meg villogtathat szemet, mint Vuk a mesében, de addig meg húzzon bőrt a fogára... Lehetőleg az enyémet. Hmm, talán még akarom is, de... Nem ezzel a stílussal, oké természetesen sokat dob a latba, hogy én hogyan viszonyulok ehhez, de most konkrétan nem vagyok felvillanyozva. Most azt teszem amit én akarok, nem azt amiért ugatnak, tehát Jason örüljön neki, hogy nem képelem fel azután, hogy mit sem törődve kedveskedésemmel visszakapom amit adtam.*
-Inkább egyből a nagyobbat.*még épp sikerült ezt elárulnom, aztán az én kedves vezérem le is csap ajkaimra, nem is finomkodva. Én persze nem habozok, finoman az ajkára harapok, így inkább kapok még egy kérdést, amire csak elvigyorodom a két csók közti szünetben.*
-Most árultad el.*ujjaim újra a hajába fúrom, és már épp húzódnék még közelebb hozzá, mikor megfogja a kezem és elindul velem, iten tudja merre. Csak hátra szól, aztán eltűnünk a nagy közönség szeme elől. Már szinte élvezem, de nyugodt vagyok, sőt arcomon újra feltűnik a gúnyos mosoly.*
-És most? Meg kellene ijednem? Nem bírsz a nagy számmal, vagy zavar, hogy előbb léptem, mint te?*kérdezem tőle félvállról, de amint becsukja a kis szoba ajtaját, úgy döntök enyém az irányítás, így lököm a falnak, és simulok egészen közel hozzá, majd ujjaimat végigfuttatom a felsőtestén, és megállapodok a nadrág övénél.*
-Miért gondolod, hogy ez most neked jó lesz?*kérdezem vészt jósló hangon, miközben vékony ujjaim a torkára csusszannak.*
-Nem akarok behódolni neked Tucker. A látszat pedig annál rosszabb. Bár bevallom az ágyban szívesebben dacolnék veled.*mosolygok angyalian, és fogaimmal ügyesen a piercingje felé kapok, de persze csak megérintem, nem akarom, hogy baja essen ennek a csodaszép szájnak.*

Azt hitte nem is fogom viszonozni a csókot, legalábbis ezt láttam csalódott arckifejezésén, pedig biztos voltam benne, hogy viszonzom. Méghozzá előbb, mint gondolná. Kiválasztja a tetoválást és a piercinget, bár kikéri a véleményem, egyből a másikat választja, én meg elintézem egy mosollyal.
- Azt csinálsz, amit akarsz, a te tested. A kisebbet lehet bővíteni – jegyzem meg és megvonom a vállam, nem biztos, hogy túl gyakran fogok benne gyönyörködni, de még az is lehet, ki tudja. Aztán lecsapok rá, most én és keményen megcsókolom, talán nem is várta, hogy ennyire határozott leszek. Pedig mindig tudom, hogy mit akarok.
- Akkor csak egyezik az ízlésünk, én is ezt választottam volna neked – suttogom ajkai közé. Megint beletúr a hajamba és közelebb húz, nem ellenkezek. Ez a mozdulat már más, mint a korábbi. Nem is gondolkodok a dolgon, elhúzódok, megfogom a kezét és a privát szobába húzom. Nem kell ehhez közönség. Az egész helyben nincs semmi izgalmas. Nem is egyedi, csak egy szoba. A célnak pont megfelel. Hagyom, hogy a falnak döntsön. Bezárul mögöttünk a sötét ajtó, hátam a fehér falhoz nyomódik, ismerem már a helyet, körül sem nézek. Egy kis ablakon jön be a fény, nincs itt más, csak egy ágyhoz hasonló dolog, ahol a szégyenlősebbeket vagy egyszerűen csak az olyanokat tetoválják, akik nem akarnak ehhez közönséget. Néha én sem akarok, nem is kérdés jártam már itt. Az sem meglepő, hogy nem mindig tetoválási céllal.
- Nem tudom, ijedős vagy? Szerintem nem, úgyhogy csak élvezd... használd másra azt a nagy szádat – simítok végig a kezén, ami a nadrágom övénél van. A legjobb, innen már csak egy mozdulat a lényeg.
- Nem gondolom, biztos vagyok benne, hogy jó lesz. Neked is – jelentem ki és az sem zavar, hogy ujjai a nyakamon járnak. Magabiztos vagyok, mint mindig.
- Már behódoltál, de legyen, ahogy akarod. Az talán nem kizáró ok, hogy nem az ágyban csináljuk. Attól még dacolhatsz velem – jegyzem meg és amikor a piercingem felé kap, válaszul én is megharapom, nem nagyon, de azért rendesen érezze a harapást.
- Mindig megkapom, amit akarok... – suttogom ajkai közé, ujjaim belekapaszkodnak a felsőjébe és lassan húzom felfelé, míg végül meg is szabadítom tőle. Kezeim a fenekére csúsznak, határozottan rántom magamhoz, érezheti, hogy milyen hatással van rám.
- És most téged akarlak – vigyorgok rá rosszfiúsan és céltudatosan. Egy mozdulattal helyet cserélünk, már az ő háta nyomódik a falnak. Megragadom az egyik combját, kicsit feljebb húzom, ezáltal még erőteljesebben nyomódva hozzá. Végülis ha akarnám, pár gomb és egy bugyiletépés után már benne is lehetnék jó mélyen.

*Kell az a temperamentum amit Jason birtokol. Egyértelműen partnerre leltem benne, ő sem hagy semmit szó nélkül. Ez pedig a picsába is tetszik nekem. Persze szóban soha nem fogom bevallani neki, de egy huncut és egyben kihívó mosolyt megengedek magamnak. Nem számítottam arra, hogy visszacsókol, épp ezért mikor megtörtént egy meglepett hangocska szakadt fel belőlem. Nem is váratott sokáig az én Vezérem, szinte azonnal húzott is maga után egy külön szobába. Ezt viszont nem is hagytam szó nélkül. De ahogy becsukódott mögöttünk a szoba ajtó, újabb arculatváltást tettem. Már a csábítás hatalma volt a kezünkben, úgy tűnt nagyon jól használjuk.*
-Majd eldöntöm, hogy megijedek-e, tőled nem hiszem.*bizalmas mosollyal nyomom a falhoz, amit hagy is, egyszerűen tudom, hogy nem én irányítok, de egy kicsit jó ezt hinni.*
-Egyébként elég sok mindenre tudom használni a szám.*kacsintok rá, ahogy végigsimít a kezemen, ami már a nadrág övén járt, de erre a szóváltásra csúsztak lejjebb az ujjaim és belemarkoltam a fiúba. Aztán a nyakát veszik célba kezeim, miközben Jason megint csak beszélni kezd.*
-Ó! Szóval biztos vagy benne. Az én részem majd én eldöntöm.*suttogom fagyosan, tetszik, istenem mennyire vártam már, hogy egy ilyen magabiztos pasi vegyen kezelésbe. Tudja, hogy milyen vagyok mégsem hátrál meg. Van isten!*
-Nem... Nem fogok! Ezt nem most...*hm, ennek lesz még böjtje, érzem is, túlságosan felcsigáz ez a pöttöm Vezér. Fiatal, de tele van tűzzel, és ez kell nekem. Francokat fogok behódolni neki, megszerzem és kész, nem ugyan az.*
-Nem érdekel a tárgy, ne magyarázd túl... Értetted a célzást, nem az ágy volt a lényeg.intek és gúnyosan kuncogni kezdek. A piercingje felé kapva Jason visszatámad, sikerül is elkapnia a szám, felszisszenek ahogy fogai rázárulnak ajkamra, de a vigyorom töretlen.*
-Akkor olyan vagy, mint én!...*ujjai már a felsőmbe kapaszkodnak, aztán mikor feljebb húzza felemelem a kezem, hogy könnyebb dolga legyen lehámozni rólam. Keze a fenekemre tapad és magához ránt, persze hogy érzem mit váltok ki belőle, ő nem különben belőlem.*
-Mindig ugyan azt fogjuk akarni. Kivéve mikor nem...*lesz pár incidens mikor az én kedves Vezérem nem fog nekem örülni. Majd bele fog tanulni. A vigyora olyan, mint a ragadós légypapír, érinteni akarom őt, de mindenhogy. Jason kihasználja pillanatnyi jókedvem, az én hátam préselődik a falnak. Megvillan a szemem és körmeim a fiú vállába mélyednek ahogy egyik combom a magasba emelkedik és ő még közelebb kerül hozzám.*
-Látom gyorsan a lényegre térnél.*vigyorgok és magamhoz húzom egy csókra. Mintha ráérzett volna melyik lábamat kell felemelnie, persze, hogy abban volt a tőr, így egy villámgyors mozdulattal lenyúltam értem, és előkapva szánt szándékkal vágtam meg a Vezérem vállát. A látszatot meg fogom tartani, ha tetszik neki ha nem. Nem hódolok be! Bájos mosollyal pillantottam rá, és eltoltam magamtól.*
-Ne siess, nem csak a nyelvem vágták fel.*kacsintok újra, majd a vállához kaptam és belemartam a friss vágásba.*
-A te bérgyilkosod leszek, szót fogadok, de csak látszólag! Akkor használsz amikor akarsz, cserébe egyet kérek... Próbálj meg elviselni. Szeszélyes vagyok!*csúsztatom vissza a tőröm a bakancsba, majd megtörlöm Jason vállát.*
-Ahogy hallottam nagyobb sebet is túléltél már, ez semmiség.*kacsintok rá, és várom a kitörését, gondolom életében nem volt még ilyen "alkalmazottja", mint most én. Minden amit eddig megtudhatott rólam, tartalmazza, hogy általában fittyet hányok a feljebbvalóimra. Kíváncsi vagyok, hogyan büntet meg most. Minden evő vagyok, kihívó pillantásom nem hagy alább, fürge ujjaim a tincsei közé fúrják be magukat, míg másik kezem egy pillanat alatt kicsatolja a nadrág övet és ártatlan arccal pislogok tovább a férfi szemeibe.*

Az nem is volt kérdés, mit akarok. Nagyjából az sem, ő mit akar. Bármennyire próbál bonyolultnak tűnni, én átlátok rajta. Van tapasztalatom, nem is kevés, számon sem tartom, mennyi nőhöz volt közöm, így aztán nem tud átverni. Tudom, hogy ő is akar engem, én meg nem is titkolom, hogy nem lenne ellenemre egy menet vele. Be is húzom a privát szobába, ahol magunkra csukom az ajtót, nem zavar, ha valaki látja, de azért ez ránk tartozik.
- Hát akkor használd. Mutasd meg mit tudsz, mert így azt hiszem, csak akkor nagy az a szép szád, amikor beszélni kell – vigyorgok, de nyögés vegyül a mondandómba, mert rendesen megmarkolja a legérzékenyebb részem. Ez jó lesz. Bírom, ha kemény egy csaj. Végre egy olyan csaj, aki nem csak simogatást és halk suttogást akar, hanem harapást és hangos nyögéseket. Ez már egészen más.
- Teljesen mindegy, igazad van, nekünk felesleges az ágy. Csak összetörnénk. Hevesnek tűnsz cica, ketten együtt meg... – vigyorgok, be sem fejezem a mondatot, úgyis tudja mire gondolok. Szerintem ez nem kis bizsergés lesz, hanem hatalmas robbanás az élvezet csúcsán. A piercingem után kap, mire megharapom, ettől felszisszen, de ellenállás most sincs.
- Hát most ugyanazt akarjuk... a többit meg... nem most fogjuk megbeszélni – nyögöm két csók között, igazából nem tudok arra figyelni, hogy mit mond, annyira el vagyok foglalva azzal, hogy mindenhol hozzáérjek, hogy néha csak pár szóra figyelek fel. Szóvá is teszi, hogy gyorsan a lényegre akarok térni, de mit csináljak, amikor felhúzom a combját, még jobban érezheti, mennyire be vagyok rá indulva. Annyira el vagyok foglalva azzal, hogy a nyakát harapdálom, nyalogatom, meg persze közben a kezemmel érintem, ahol csak lehet, hogy csak későn veszem észre a tőrt, éppen abban a pillanatban, amikor vészesen közelít felém. Megvillan a szemem, már látom, hogy mi fog történni, de nincs időm se megfogni a kezét, se ellépni onnan, így aztán már érzem is, ahogy a penge végigvágja a karom egy kis részen. Elönt a melegség, nyilván vérzik, de oda sem pillantok, inkább a szemeibe nézek, úgy szorítom meg a kezét, amelyikben a tőr van. Ezután pillantok csak oldalra, de a fájdalom legkisebb jele sem látszik rajtam. Ez karcolás, semmi más.
- Nahát... nem vagy jó cica... ez a kedvenc felsőm volt – a hangom szinte már veszélyesen halk, ez nem szokott jót jelenteni, pedig most semmi nem érdekel, csak az, hogy az enyém legyen.
- Nem leszel az enyém, mert már az enyém vagy. Használlak, ha kedvem tartja. Ezt viszont csak egyszer tűrtem el. Legközelebb máshogy vezesd le a felesleges energiáidat. És most azt akarom, hogy nyögj alattam – lassan, tagoltan beszélek, közben egy pillanatra összeszorítom a számat, amikor belemar a sebbe. A szabad kezemmel megfogom az övét, véresek az ujjai, annál jobb. Ajkaim közé csúsztatom és kellően izgatóan nyalogatom le a vérem róla, közben végig a szemeibe nézve.
- Próbálj meg alkalmazkodni. Amit akarok, azt megkapom. Ha kiadok neked egy feladatot, az úgy lesz. Cserébe megkapod a testem – kicsit sem véletlen mondom így, mert engem nem kap meg, csak a testem. Az az övé lehet, amikor csak akarja. Minden mondat után lenyalom az egyik ujját. Amikor a végére érek, ajkait kezdem ízlelgetni, aztán egyre mélyebb és szenvedélyesebb lesz a csók, nem érdekel, hogy véres a szám, őt meg ahogy ismerem, úgyis szóvá teszi, ha nem jön be neki a dolog.
- Jah ez nem vészes, volt már durvább is – jelentem ki és rápillantok, nem akarok mindent összevérezni. Nagyjából ennyi időre vonta el a figyelmem. Arra jó volt, hogy még inkább beinduljak. Ujjaim gyakorlottan gombolják ki a csaj nadrágját, hogy aztán elmerüljenek benne, céltudatosan hatolok a fehérnemű alá. Nem kínzom sokáig. Megszabadítom a nadrágtól, mivel ő már kibontotta az övem, nincs nehéz dolgom. Mielőtt bármit szólhatna, egy erőteljes lökéssel elmerülök benne tövig.

*Édes kicsi Vezérem... Megvágta a csúnya rossz cica. Élvezet látni amint összeszorított szájjal tűri, hogy bele marok a friss vágásba. Annyi mindent szerettem volna még mondani, de mégsem tettem, csak annyit közöltem vele, amit úgy is gondoltam. Szinte villámokat szórnak szemei, ahogy elkapja a karom, állom a pillantását, titokzatos mosoly játszik ajkaimon ahogy beszélni kezd. Ujjaimról a vért minden egyes mondat után nyalja le, el sem hinné, hogy ezzel mennyire feloldja a hangulatom. Közli a tényeket, én pedig egyszerűen csak bólintok.*
-Majd veszek neked egy másik felsőt.*kacsintok rá végül szenvtelenül, aztán véres ajkaival az enyémre tapad, felnyögök, ujjaim várakozás teljesen kutatnak a nadrág gombja után, hogy aztán még tovább ingereljék a férfit. Persze érzem, hogy ennél tökéletesebb hatást már nem érhetek el. Bevallom furcsa az az enyhé vasas íz Tucker szájából, még a saját vérem se kóstoltam meg soha. Nem gondoltam volna, hogy ennyire beindul, gyakorlott mozdulatokkal szabadít meg a nadrágomtól, ujjai már fehérneműn belül vannak, hangosan nyögök, nem érdekel ki hallja meg. Nem ingerel sokáig, de nem is kell, már kellőképpen felizgultam, az sem titok, hogy rá, még sosem volt ellenfelem a szópárbajban, de Jason... Gondolatmenetem egy határozott lökéssel szakítja félbe, felkiáltok és a vállába harapok, valójában nem tudom hogy kerültem az ölébe, de nem is érdekel. Hátam a falnak préselődve, miközben magamhoz húzom egy csókért. Csak testiség... És tényleg az, nem ő kell, csak az amit nyújtani tud.*
-Ezzel nem veszel le a lábamról Cicafiú. Tudod... Nem fogok senkinek megfelelni, azért, mert kompatibilis az életfelfogásommal. Egy élvezet még nem a világ, hiszen millió pasi van rajtad kívül!*cukkolom fel, bár már így sem számítok laza menetre, de ez után biztosan megmutatja mire is képes. Gondolom ciki lenne neki, ha itt hagynám.*
-Tarts meg!*kérem tőle de inkább utasítás, hátam a falnak nyomom és levarázsolom róla a felsőjét. Ködös tekintettel pislogok rá majd körmeimmel végig karistolom a mellkasát. Jasont mintha nekem teremtette volna az ég. Szuper érzés, mozdulok rajta, várom a reakcióját, én felnyögök, a hajába markolok és vadul csókolom, éreztetve vele, hogy csak félig irányít. Nyelvem ajkai közé hatol és párját keresi. Felveszem a tempót amit ő akar, űzve minket az élvezet felé. Tisztában voltam azzal, hogy elég hangos vagyok, de olyan érzésem volt, hogy Jason se marad le mellettem. Az orgazmus közben sikerül megint belekapnom a már varosodó sebbe, ezzel újra felszakítom, a nyakára borulok, és beleharapok, remegek és tudom, hogy nem bírom már tovább, ez a pasi forgószéllé változtatta az elmúlt harminc percem mióta beléptem a szalonba. Szétestem rajta, a karjai közt és élveztem. Amint elhagyja a testem rendezem a vonásaimat.*
-Tényleg nem csak szóbeszéd vagy. Ez jó volt Tucker.*villantok rá gonosz mosolyt, mintha mi sem történt volna, aztán még visszalépek hozzá egy vadabb csókért, ezt nem lehet abba hagyni... Vele nem! Magamhoz képest lassabban öltözök fel, mint szoktam, hagyom, hogy végignézzen rajtam utoljára, mielőtt a felsőmet is felkapom. Megvárom, hogy ő is rendezze magát, most én fogom meg a kezét és az ajtó felé lépek, ám megtorpanok.*
-Te tudsz tetoválni? Esetleg piercinget szúrni? Szerintem elég magabiztos kezed van hozzá.*gúnyolódok kissé, de hallgatja, hogy a mondathalmaz mögött ezt így is gondolom. Aztán végül kilépek a privát szobából és tekintetemmel a tetováló csávót keresem.*

Azt nem gondoltam volna, hogy megvág. Nem gondoltam, hogy meg meri lépni. Kivételesen nem figyeltem, mint mindig férfi, aki egy ilyen nő közelébe kerül, teljesen mással voltam elfoglalva.
- Kinek kell másik felső? Van még, elhiheted. Ha annyira akarsz, mással kiengesztelhetsz – nem érdekel a felső, semmi, csak a csajt akarom. Ha az enyém lehet egy menetre, elfelejtem neki ezt a kis húzást. Nem is szórakozok sokáig, a lényegre térek, megszabadítom a csajt minden felesleges cucctól és egy lökéssel elmerülök benne. Nem mondanám, hogy elégtétel, de azért éreztetem, hogy én irányítok. Bármit mond, látom rajta, hogy ő is élvezi. Éppen ezért próbál még inkább felhúzni, össze is jön neki.
- Kit érdekel a többi pasi? Téged csak én érdekellek, főleg ezekután. Biztos vagyok benne, hogy ez lesz a legjobb menet, amiben valaha részed volt – jelentem ki magabiztosan, nem érdekel előttem mennyi pasival volt és utánam mennyivel lesz, most velem van és tuti, hogy nem fog kiverni a fejéből. Mozgásba lendülök, nem finomkodok, rendesen megadom neki az élvezetet. Hangosan nyög, velem együtt mozdul, megszabadít a felsőmtől. Nem kérdés, élvezi, ahogy talán még eddig egyszer sem. Hát ezzel én is így vagyok. Szerintem ugyanolyan hangos vagyok, mint ő, de nem érdekel, ami jó, annak hangot kell adni. A csaj nyögései még jobban felizgatnak, kemény tempót diktálok benne, aminek meg is lesz az eredménye. Majdnem egyszerre élvezünk el, ő kicsit megelőz, éppen annyira, hogy pont akkor marjon bele az élvezet hevében a friss sebbe, amikor én is követem. Egyszerre nyögök kissé fájdalmasan és kéjesen, de az élvezet uralkodik a testemen. Persze mélyen beleélveztem, a fene sem gondolt olyasmire, mint az óvszer. Minek? Lassan kicsúszok belőle, amikor már úgy gondolom, meg tud állni a lábán. Látszik, hogy még a hatásom alatt van.
- Minden szóbeszédnek van alapja, ez olyan meglepő? – vigyorodok el, hát nem mindenki képes kihozni belőlem a legjobbat, neki összejött. Nem sietek az öltözéssel, csak nézem, ahogy összekapja magát. Pofátlanul bámulom, nem érdekel, hogy esetleg nem valami illő dolog, megnézem magamnak a teste minden részét. Csak utána gombolom vissza a nadrágom, majd megkeresem, ami a pólómból maradt. Nem nézek rá a sebre, hogy vérzik vagy nem, a felsőnek már mindegy.
- Te is egész jó vagy, de ahhoz, hogy véleményt tudjak mondani, még többször kéne tesztelnem a tudásod – pimaszkodok, mert megtehetem, meg most mit mondjak. Ha bevallom, hogy kurv@ jó menet volt, még elbízza magát és az nem is én lennék. Visszalép egy csókért, belead mindent, ez nekem elég válasz, nem is kell kifejeznie, hogy mennyire jó volt neki.
- Tetoválni nem tudok, a piercing biztosan menne. Nem lehet nagy ügy berakni egy kis ékszert. Ütöttem már nagyobb lyukakat is embereken – jegyzem meg, mintha normális dolog lenne, de gondolom nem zavarja, elvégre ő is ezt csinálja. Követem, kilépek én is a szobából. Minden tekintet ránk szegeződik, mert persze hallották, mekkorát b@sztunk, de egyből mindenki úgy csinál, mintha valami fontos dolga lenne, mielőtt szóvátenném, hogy bámulnak. Ismernek. Intek a tetováló srácnak és kiadom az utasítást, hogy csinálja meg a csajnak, amit akar, méghozzá most. Nem zavartatom magam, a kezem Aalera fenekére vándorol. Bele is markolok, szeretem az uralmam alatt tartani.
- Még mindig akarod a tetkót meg a piercinget? Megértem, ha egy szúrás elég volt mára – vigyorgok és mindenki szeme láttára mélyen megcsókolom. Nem tudom milyen bérgyilkos, de nem is érdekel. Ha dugh@tom, az elég.

*Milyen jó így befejezni egy napot, szívesen befektetnék többször is egy ilyenre, de én nem kötöm Jason orrára, mint ő nekem. Sunyi mosolyt villantok rá, miközben kimondja azt a bizonyos mondatot, aztán terelem is a dolgot, mert miért ne, megtehetem.*
-Aha, én vágni jobban szeretek, de szerintem már rájöttél.*harapom be alsó ajkam, kilépve minden szempár ránk szegeződik, az ajkamon gúnyos mosoly, és már...*
-Mi van, nem láttatok még szexelő embereket?*vetem oda megvetően, aztán a Vezérhez dörgölőzöm, persze hogy kívánom, jól mondta, ezek után csak ő fog érdekelni. Elérte bassza meg... Jason int a csávónak aki a tetoválásom fogja megcsinálni, majd keze a fenekemre vándorol, mikor belemarkol vagyok olyan kedves, hogy tüzes pillantásaimmal csak őt örvendeztessem meg.*
-Nem mindegy, hogy milyen az a szúrás. Mindenből többet be lehet vállalni.*kacsintok rá, majd a mély elnyújtott csókra egy morranással válaszolok. Nem érdekel, hogy hányan látják, a csók, az csók bár én itt is simán neki esnék a férfinek, olyan nagyon felverte a hormonháztartásom. De most már a tetováló srácra figyelek és hallgatom, hogy Ő mit hogyan képzel el. Párszor ciccegek elég bosszúsan, így inkább marad az a verzió, amit én gondoltam.*
-Végig mered nézni?*pillantok kacéran a Vezérem felé, miközben lejjebb tolom a nadrágom, és felfekszek a tetováló székre, ami most ágyként funkcionál. A minta azonnal felkerül rám, és kezdődik a varrás. A kellemes bizsergés félálomba ringat, vagy két órán keresztül varr a csávó, aztán végre eljutunk a piercingek szúrásáig. Az első pár darabot még érzem, de aztán már azonosulok a szúrásokkal. A végére éreztem, hogy egy pár azért vérzik rendesen, de majd meggyógyulnak, mint a többi. Vagyis az az egy karika ami az orromban van. Majd meglátjuk mi lesz még. Nem hagytam magam rábeszélni a kisebb play piercingre, egyből mentem a nagyobbra. Aztán kissé fáradtan de végre lemászhattam az "ágyról". Kihúztam magam, és jólesően felszisszentem. Megfordultam Jason előtt, és vártam a reakcióját.*

Jó kis menet volt. Érdemes volt benézni ma a szalonba, ha új tetoválásom nem is lesz, hát az biztos, hogy legalább élménydús volt a délután. Persze még a tetoválás sincs kizárva, de ez a csaj, b@ssza meg, kiverte a fejemből minden elképzelésem. Mégsem bánom, hogy így alakult, nem vagyok ellene a jó dolgoknak. Meg persze a magam ellensége sem vagyok. Nem tehettem mást, mint becipeltem abba a szobába és... Hát most furcsa, kérdő szempárok néznek ránk, de nem érdekel és Aalerát sem. Elég bevállalós ő ahhoz, hogy ne jöjjön zavarba. Gondolom mindent hallottak, de hát kit érdekel... Legfeljebb irigykednek, ennyi. Az meg nem az én gondom. Megcsókolom a lányt, rendesen el is mélyítem a csókot, kezem meg a fenekére vándorol. Erre kissé mérgesen néz rám, de nem veszem magamra, nekem jól esett és kész. Neki is, csak nem akar nekem igazat adni.
- Az a szúrás, amire én gondolok, hát... abból soha nem elég – válaszolok jellegzetes mosollyal, aztán intek a tetováló pasinak, hogy csinálja meg, amit Aalera kér. Elgondolkodva figyelem őket, amíg megbeszélik a dolgot, pontosabban csak Aalerát. Nem tudom hogy csinálja, de elképesztően bejön. Nem csak a külseje, hanem a stílusa is. Bírom az ilyen csajokat. A szex nálam gyakori, de olyan tüzet ébresztett bennem, amit régen nem éreztem senkivel kapcsolatban. A kérdése hoz vissza a gondolataimból.
- Láttam már ennél durvább dolgokat is – morgok sértődötten, még a feltételezés is túlzás. Pont egy tetoválást ne tudnék végignézni. Na meg a piercing. Az sem zavar. El is kezdi a pasi, én meg figyelem egy ideig, majd úgy döntök, én is magamra varratok valamit. Azt, amit már kitaláltam. Megmutatom a másik pasinak a mintát, majd ledobom a felsőm és Aalerával szemben ülök le fordítva a székre, hiszen a vállamra tetoválnak. Mozdulatlanul és rezzenéstelenül tűröm, nem zavar, szinte jóleső, ahogy a tűk szúrkálnak. Előbb végzek, mint a csaj, mert kisebb a minta. Mire a piercingekre kerül sor, már veszem is ki a srác kezéből a szükséges eszközöket.
- Mit szólnál, ha én szúrnám az elsőt? – kérdezek rá, de már csinálom is, nem várom meg a választ. Viszonylag jól csinálom, hiszen csináltam már, de nincs türelmem hozzá, a többit a pasira bízom.
- Eddig is túl jól néztél ki, de most... Izgalmas – jelentem ki mosolyogva, aztán megfordulok.
- Na és az enyém milyen lett? Letesztelhetnéd rendesen is – pillantok hátra a vállam felett. Nem bánnám, ha folytatnánk a dolgot. Mondjuk nálam vagy a hotelben nekem fenntartott szobában.

*Jason nem sz@rozott, és pont ez kellett nekem is. A csók után a tetoválást is megejthetem végre, erre vártam, meg a további szócsatára, mert a Főnököm úgy határozott, hogy nem hagyja abba csak úgy a dolgot. A f3ne vinné el. Nem sokáig ül mellettem a srác, úgy dönt, ő is szúrat, vidáman elmosolyodok, aztán nézem ahogy velem szembe helyezkedik el, ha merész lennék átnyúlnék hozzá, de nem akarom, hogy elrontsák a mintát, abba belehalnék, vagy rosszabb esetben kiütném a csávót. Csendben szemezek a Vezéremmel, ő kicsit előbb végez, a mintája szinte töredéke az enyémnek. De persze ahogy végzünk jöhet a piercing is. Jason kikapja a csávó kezéből a kellékeket, és még be sem fejezte a kérdést már szúr is. Nem mondom ez így gyors, de annyira nem fájt, mint vártam. Persze a munka morálja a tetoválóra csávóra marad, így van időm a Főnökömet fixírozni, mikor végzek felteszek egy apró kérdést amire kapom is a választ.*
-Szóval most már izgalmas vagyok... Ezt sem mondták még.*villantok fogpaszta vigyort, majd ahogy Jason megfordul, hogy láthassam az ő mintáját elismerően hümmögök.*
-Mikor és hol?*kérdezek vissza, majd megfogom a karját és magam felé fordítom, hogy megcsókoljam.*
-Nem jó dolog ha a körmök érik az új tetoválást. Hűtsd le magad!*sziszegem ajkai közé, majd elengedem, és felöltözök.*
-Majd mikor én jónak látom akkor folytatjuk. Tudod egy bérgyilkosnak munkája van, nem élhet csak a teste kívánságai szerint.*közlöm keményen, majd a karomra akasztom a kabátom és az jtó felé indulok.*
-További szép estét Tucker.*intek még, majd bevágom az ajtót magam mögött.*

*Szinte gondoltam, hogy azt akarja, hogy az övé legyen a végső szó, és ahogy kilépett előttem a szalonból éktelen haragra gerjedtem. Vártam egy kicsit, majd kiléptem én is. Jason után fordultam, majd elfüttyentettem magam. Ha vissza néz azt veheti észre, hogy a mellette lévő fába fúródik a tőröm.*
-Illem!*indulok el felé kecses léptekkel, majd a fának lököm, azzal a mondandóval, hogy mégsem ért véget az éjszaka. Ajkaira tapadok, és keményen csókolom, de nem hagyom, hogy viszonozni tudja. Elhúzódok, miközben a tőr visszakerül a bakancsomba.*
-Most meg kellene büntesselek, megd*gsz, te szúrod az első piercingem, a vendégek előtt úgy csinálsz, mintha a tiéd lennék, és egy nő előtt lépsz ki az ajtón!*sorolom a hibáit, majd negédesen elmosolyodok, ujjaim újra a hajába markolnak, a szalonban megtörtént jelenetet utánozva húzom hátra a fejét, majd nyakát veszem célba de csak egy csókot kap rá, aztán megharapom, had érezze, végül kicsit megszívom, és elengedem.*
-Mi lenne ha nem akarnál rajtam piócásat játszani? Ne tapadj, előbb megkapsz... Én döntök! Munkában mindig rendelkezésre állok, a többit később. Azt mondtam vegyél vissza, ha jól játszol nem leszek neveletlen, addig vegyél használati útmutatót.*hangom közlékeny, de gúnyos egyszerre, megvonom a vállam, majd felpöckölöm az orrát, és faképnél hagyom.*