Cattie-bri Clayton

ﭳﭳﭳCATTIE-BRI ﭳﭳﭳCLAYTON ﭳﭳﭳ

ﭳﭳ KARAKTER ADATOK ﭳﭳ

Kor: 18

Születési hely, idő: 1994. 05. 25. Születési hely ismeretlen

Csoport: Külvárosi maffia csoport

Titulus: Fallen Angel



ﭳﭳ JELLEM ﭳﭳ

Barátságtalan, nem jön ki jól senkivel, és tagadhatatlanul minden rosszban benne van. Pont ez miatt zárkózott, és kiszámíthatatlan. A vadász ösztön egész kiskorától benne van, ezért sokan nem is szeretik, nem szeretnek egy társaságban lenni vele, és inkább kerülik. Cattie-bri nehezen bízik meg bárkiben, de ha valakit a bizalmába fogad, akkor külön élvezetet érezhet a barátságából. Ami igazából kicsit nehezebb, hiszen nehezen lehet nála megütni ezt a szintet.


ﭳﭳ KINÉZET / KÜLSŐ ﭳﭳ

Szőke hullámos haj, kékeszöld szemek, csókra termett ajkak. Közel 170cm magas amivel messze meghaladja a legtöbb lány magasságát. Karcsú alak, hosszú lábak, mind-mind a csábítás részei, semmi másra nem kell neki. Általában a sötét ruhákat abszolválja be magának, bakancs, és nem körömcipő. Egy apró karika gyűrű van az ujján, amit édesanyjától kapott az utolsó pillanatban mielőtt kifordult az ajtón, és megölték.


ﭳﭳﭳ MÚLT & JELEN ﭳﭳﭳ

1994-ben születtem, fogalmam sincs hol, egyszerűen a világra jöttem és kész. Nem is annyira érdekfeszítő, vagy csak nem akarták tudatni a népességgel, hogy megérkeztem. A gyermekkorom azt mondom zavartalanul zajlott, de mégsem, állandóan költöztünk, és mindig új emberekkel ismerkedtem meg, vagy nem ismerkedtem, mert nem engedték. Egyszerű, mint az egyszer egy, nem abban a világban nőttem fel. Apám egy maffia banda tagja volt mikor a világra jöttem, így szinte mindig az volt a lényeg, hogy ne tudódjon ki, hogy létezem. Örökké bujkálnom kellett, sokan azt hitték, hogy anyuci szoknyája mögé bújó kislány maradok, ám ez nem így lett, a folytonos költözés hideggé tett, tíz éves voltam, mikor először fegyvert fogtam a kezemben, a szüleim veszekedtek, ezt pedig ki nem állhattam, így megkerestem apu pisztolyát, és a konyhába masíroztam pizsamában, éles hangon szóltam rájuk, és a fejemhez emeltem a fegyvert megfenyegetve őket, hogy ha még egy hangos szót meghallok akkor mindent elveszítenek ami fontos nekik, velem kezdve. Abban a pillanatban megfagyott a levegő az egész házban, anya hisztérikusan nézett apámra, hogy vegye ki a kezemből a fegyvert, csak hogy a következő mondatom ezt a mozdulatsort is megállította.
-Ha megmozdulsz akkor is meghalok!-kicsi voltam, de nem féltem megtenni ezt a dolgot, egész eddig boldog volt az életem, nem akartam, hogy ez felboruljon.
-Taníts meg fegyverrel bánni, és soha semmit nem fogok kérni többet.-engedtem le a fegyvert, szüleim azonnal felsóhajtottak a megkönnyebbüléstől, apám csak bólintott, majd kinyújtotta a kezét. Készségesen a kezébe adtam a fegyvert, és visszamasíroztam a szobámban. Másnap apám el is kezdte a tanításomat, gyorsabban lőttem már két hét múlva, mint a korombeli fiúk. Hónapokkal később apu lett a maffia csoport vezére. Azt gondoltam minden tökéletes lesz most már, új hely, új környezet, új emberek. Csakhogy semmi nem ment simán, a gettóban minden napos esemény volt az erőszak, a fegyver fogás, és a lövöldözés, a belváros kiszorított minket, már nem találkoztam azokkal akiket szerettem. Rajtaütésként ért a meglepetés, anyám egy karikagyűrűt húzott az ujjamra, tizenegy voltam, kifordult a gyerekszobából, és hallottam is a fegyver elsülését, az ajtóhoz surrantam, és megláttam az alakot, ahogy már lefelé megy a lépcsőn, a bejárati ajtó nyílt, apám döngő léptei, majd újabb lövés, a fülemre szorítottam a kezem, az ajtó ismét kinyílt, percekkel később apám jött fel véresen a lépcsőn, elsírta magát ahogy meglátta anyámat, ekkor már én is kimerészkedtem anya holttestéhez rohantam, és próbáltam keltegetni, ám mind hiába. Anya soha többé nem kelt fel. Apám a kórházba ment otthon hagyott, míg belőle kiszedték a lövedéket, és összevarrták. Én álomba sírtam magam. A következő naptól kőkemény edzése fogtam magam. Már semmi nem érdekelt, az arc amit aznap éjjel láttam, örökre az agyamba vésődött, ki akartam nyírni a figurát, aki megölte az anyámat. Éjt nappallá téve egyre többet lógtam ki otthonról, gyakoroltam, hol apámmal, hol más velem egyidős fiatalokkal. Évek teltek el, minden héten egyszer átsurrantam a belvárosba, és kerestem azt a férfit, akinek árvaságomat köszönhetem. Szépen lassan megtudtam róla mindent. Tizenöt voltam, felvarrattam magamra az első tetoválásomat, egy gyönyörű keresztet, és a dátumot, mikor anya meghalt. Apám jól elrejtett a világ elől, senki nem tudta, hogy kihez tartozom, még a legközelebbi bandatagok sem. A listában is úgy voltam felírva, hogy árvaként találtak. A következő évben tervet kezdtem el kovácsolni arra, hogy miként torlom meg a szörnyű este emlékeit, motorozni kezdtem, egy kívül eső részen cross pályát csináltam, egymagam, senki nem tud róla, és nem is fog, hacsak én nem akarom azt. Egyre jobban fejlődök, a célzásom pontossága messze viszi a legjobbat, egy barátom sincs, és ez jól van így. Három éve nem láttam Jason-t, de keresem... Csak abban bízom, hogy nem változott meg annyira. Elmúltam tizennyolc itt az ideje cselekedni. A férfi holnapra halott lesz!

ﭳﭳﭳPLAY BY - Amber Heardﭳﭳﭳ