Privát szoba

Ahol Jason és azok, akik elég befolyásosak ahhoz, hogy megengedje nekik, külön is eltölthetnek pár órát a kiszemelt lánnyal.

// Miss Laroux, Miss Sommers//

A strip club különszobájában ücsörgök, a cigarettámat szívva, körülöttem a legmegbízhatóbb embereim és persze Dawnie. Középen a rúdon egy random lány vonaglik, a legkevésbé sem kötve le a figyelmem. Sűrűn az órámra pislogok, nemsokára meg kellene érkeznie az illetőnek. Háromnegyed tizenegy van, tizenegyre beszéltük meg a találkozót, pontosan ide. Nem vagyok hülye, egy bérgyilkossal fogok találkozni, semmi kedvem neki kedvezni egy sötét sikátorral vagy raktárépülettel. Ilyen elemi hibákat csak a filmekben vétenek. A körülöttem lévők állig fel vannak fegyverezve, ahogy nálam is ott pihen a .45-ös. Kissé idegesen kortyolok bele a whiskey-mbe, majd újra az órámra nézek. Ha minden igaz, meglehetősen profi az illető, legalábbis magas helyről ajánlották be. Nem is értem, miért kell ez az egész, elvégre megvannak a saját embereim erre a célra, de ha Tucker ezt akarja, nekem megfelel. Az igazat megvallva legszívesebben a saját kezemmel intézném el a dolgot. Újra az órámra pillantok. Két perc múlva tizenegy. Remélhetőleg nem késik.

Mr. Tayback & Ms. Sommers

*A hányinger kerülget ettől a helytől, miért ide kellett nekem találkozót szervezni? Egyáltalán minek mentem én bele ebbe az egészbe? Fekete felső, farmer és egy acélbetétes van rajtam, a bakancsban a tőröm, de csak az. A szám szegletébe helyezek egy nikotin rudacskát, majd belépek a bárba. Mindenhol semmi ruha nőcskék, nekem meg a gyomrom is felfordul tőle. A privát szoba felé igyekszek, pontban tizenegykor kopogok is. Se előbb se később. Már előre látom a sorsom, hogy ez egy hosszú este lesz. Ahogy beengednek lépek is, majd biccentek a férfinek aki középen ül. Gondolom mást várt és nem engem, de ez most részletkérdés.*
-Aalera, de térjünk is egyből a tárgyra.*tudom le azonnal a köszönést, nem ülök le, gyorsan akarok haladni, még a magam részéről is van pár elintézetlen ügyem, tehát remélem ez a Tayback fickó gyorsan elmagyarázza a jogaimat, aztán már le is léphetek. Persze nem kerüli el a figyelmem, hogy állig felfegyverzett emberek veszik körül a "tekintélyes" urat, lemondó sóhajt engedek meg magamnak, majd oldalra billentett fejjel, egy "Nos?" kifejezéssel az arcomon várom, hogy végre hozzám szóljanak.*

Nem sok kedvem volt a mai estémet épp egy strip klubban tölteni. Nem is értem, a múltam minden pontjának ismeretében miért is ide szervezte Will ezt az istenverte találkát. Főleg, hogy nem is érdekli a műsor. Bár... Ezen nem feltétlenül csodálkozom. Általában jobb műsort kap otthon.
Feszült, és nemkülönben én. Ideje lenne, ha ide érne a kisasszony. A pontatlanság nem épp előny az ő szakmájában...
Épp az utolsó pillanatban esik be, és... Nos, ahogy hallom, ő akar rendelkezni a folyamat menete felől?
Arcomon félmosollyal, szememben egy "ó, kis butus" kifejezéssel enyhén megingatom a fejem. Felvilágosítanám szívesen, hogy ez nem így működik, nem ő rendelkezik velünk, hanem épp fordítva... De majd Will megteszi. Ebben biztos vagyok.
Kíváncsi vagyok, ni sül ki az egészből. Már most sem tűnik olyannak a lányka, mint aki tiszteli a feljebbvalóit.

Kopognak. Az órámra pillantok, pontosan érkezett. Az ajtó kinyílik és...
-Na ne ez valami vicc?-nézek körbe az embereimen, akik szintén hasonlóan tanácstalannak tűnnek, mint én. A nő meg bemutatkozik, mire kis híján kiesik a számból a cigi. Sokmindenre számítottam, de egy kislányra nem.
-Na jól van kiscsibém, maradj nyugton.-a fejemmel intek az embereimnek, akik közül hatan felállnak. Négyen előveszik a pisztolyokat, a csaj mögött már kattan is az ajtó zárja. Ketten pedig közelebb lépnek, hogy megmotozzák.
-Ne vegye zokon, rutin ellenőrzés. Alaposan nézzétek át, fiúk.-jegyzem meg. Egyértelműsíteni kívánom, hogy én diktálok és nem ő. Ha van nála fegyver azt biztosan megtalálják, legyen az akár egy fogpiszkáló. Jól megnézem magamnak a kis csitrit, latolgatom vajon tényleg ő-e az, akire vártam.
-Ha maga valóban az, akinek mondja magát, akkor igen megnyerő a portfóliója.-jegyzem meg, miközben motozzák.
-Kér esetleg egy italt?-kérdezem, közben a középen vonagló csaj felhagyott ezzel a művelettel és leült az egyik szabad helyre az embereim között.

*A megdöbbent arcok mindent elmondanak számomra, a férfi mellett egy nő trónol, igazán látszik az utálkozás a fején, de az érzés egyenlőre nem kölcsönös. Tayback szinte azonnal rendelkezik, mire széttárom a karjaimat, és várom a "műsort".*
-Elég ha az acélbetétest nézitek, egyenlőre még lesz egy köröm haza a többiért.*szólok unottan a motozó népségnek, ám ahogy az egyiknek a keze a fenekemre téved öncselekvésből már taposok is a lábára. Ennyire ne nézzenek már esztelennek, nem szeretnék szúró eszközbe ülni én sem. Végül pillantásom a férfire emelem és megvonom a vállam, majd mélyen letüdőzöm a cigimet.*
-Semmit nem veszek zokon, már rutinom van ebben, csak nem díjazom ha taperolni akarnak.*vonok vállat, megvető mosolyt villantok.*
-Szép látképpel haljanak meg az emberek.*vallom őszintén, és már nagyon unom, hogy terpeszben kell állnom, de végre megtalálják amit mondtam, a bakancsban hordott tőrt, hogy eztán hová kerül nem érdekel, csak kapjam vissza a beszélgetés végén.*
-Egy pohárka absinthe megteszi köszönöm. Cukor nélkül.*biccentek, majd ahogy végre magamra hagynak a sperma donorok kicsit fellélegzem.*
-Most hogy magamra maradtam, jópofizunk még egy ideig? Mert akkor talán ne csak itallal kínáljon, hanem hellyel is.*jegyzem meg epésen, nem bulizni jöttem, hanem üzletet kötni.*

Motozás, meg a szokásos rutin... És remek portfólió? Komolyan? Furcsa. A kiscsibe már az első nyikkanásával belopta magát mélyen a szívembe.
Szerencséje, hogy Willel kell elbeszélgessen és nem velem. Én már elhajtottam volna kereken fél perccel azután, hogy benyitott. Will azonban türelmesebbnek tűnik. A csaj meg csak szájal és szájal és... Még mindig nem hagyja abba. Sóhajtok. Próbálom legyűrni a késztetést, de nem megy.
-Azt hiszem, kisasszony, hogy ez nem épp a követelőzés, akaratoskodás, meg a szellemes megjegyzések ideje. Mindamellett, ha egyszer "felvételi eljárás" részese, talán nem ártana, ha tanúsít némi tiszteletet azokkal szemben, akik a jövőjéről döntenek. - magyarázom meglátásaimat, már-már szúrósan kedves hangon, mosolyogva. Aztán, ha már úgyis szót emeltem, intek az egyik emberünknek.
-A kisasszony minden bizonnyal nincs jó formában, nagyon megterhelné az ácsorgás. Kapjon egy széket. De kényelmeset. Biztos kényes a hátsója is...

Csak mosolygok Dawnie riposztján. Tőlem tanulta. Biccentek az embereimnek, akik a továbbiakban békén hagyják a kishölgyet, a tőrt pedig a kezembe adják. Megszemlélem, utána pedig a kanapéra hajítom. Belekortyolok a whiskeymbe, beleszívok a cigimbe, hamuzok, csak utána szólalok meg.
-Tudja, Miss Sommersnek igaza van. Attól tartok fogalma sincs, kivel áll -akarom mondani ül szemben.-húzom udvarias mosolyra az arcom.
-Nem fenyegetőzni vagyunk itt, ugyanakkor megjegyezném, amennyiben szeretné élve elhagyni a szobát, erőltessen egy kis jó modort magára. Ami engem illet, legkevésbé sem tartok igényt a szolgálataira, egy magas beosztású barátom azonban meggyőzött, adjak önnek egy esélyt.-iszok egy újabb kortyot. A csaj kért piája is megérkezik idő közben.
-Csirió.-emelem meg felé a poharam.

*Mikor a kedves perszóna szóra nyitja ajkait pillantásom felé vetül, de nem igazán tartom arra, hogy vissza is szóljak. Mert hogy minek tenném, kapok egy széket, jó távol húzom a bagázstól, és ledobom rá magam. Hátradőlök miközben megérkezik az italom, majd ahogy a férfi poharat emel viszonozom.*
-Proszit.*mosolyodok el, eddig úgy tűnhetett, hogy az előzök szóhalmazok figyelmen kívül maradtak, pedig nagyon nincs így. Csak egyenlőre van hogy másra kell koncentrálnom.*
-Ha nem fenyegetőzni vagyunk itt, akkor miért teszi? A szájalás úgy tudom nem törvénybe ütközik, legyen a törvény bárkinek a kezében. Bizonyára ha ajánlottak, akkor felvilágosították a legapróbb hibáimról is. Esély... nos mit ne mondjak szép szó, csak nem mindenkinek a szájából.*fejtem ki önnön véleményem, és felhajtom az italom, a bakancsom talpán elnyomom a cigarettám, majd pillantásom újra felemelem.*
-Ha szabadna Miss... Nem szokásom az udvariaskodás azokkal szemben, akiket nem ismerek. Sajnálatos módon öncélúan nevelkedtem, a munkákat elfogadom, elvégzem, és lelépek. Ez szokott történni. Sejtéseim szerint most sem lesz másképp, mivel mindig lelépek. Tehát nem kell sokáig az arcomat bámulnia.*hangom nyugodt, már-már kedvesnek is mondható, csak ugyan a mosolyom nem éri el a szemem, tehát nem őszinte.*
-Állok szolgálatára Uram.*tárom szét a karjaimat, majd újabb cigit vadászok elő a zsebemből, és ismét rágyújtok. Nem vagyok képes felfogni, hogy még mindig jó pofiznom kell. Ez annyira nem a szakmámhoz tartozik. Tisztelet... majd ha ismerem azokat akiknek dolgoznom kell. Addig nem értem miért várnak tőlem többet. Ami pedig azt illeti, már rég mehetnék, de a kioktatás úgy tűnik előbbre való, mint a feladat. Addig az áldozat már árkon bokron túl járhat. Jesszus, azt hittem itt minden gyorsan megy, legalább is ezt susogták, de most a saját szememmel kell látnom, hogy az emberek tévednek.*

Ugyan a kisasszony még mindig nem érti, mire akarok kilyukadni, de gondolkodom azon, hogy rá hagyom. Aztán mégsem.
-Miss... Az ajánlása és a mutatós portfóliója csak egy dolog. Ezen felül még mindig mi döntünk afelől, hogy alkalmazzuk-e. Hiszen ezért vagyunk itt és nem másért. - hangsúlyozom az utolsó két szót, hátha így leesik neki, hogy hiába kapálózik a saját vélt igaza mellett -A potenciális feljebbvalóival szembeni tiszteletlenség pedig - akár védekezik itt most azzal, hogy nem ismer minket, akár nem - jelentős handicap. Azért átgondolnám, elszalasztok-e egy jól fizető munkát azzal, hogy kötöm az ebet a karóhoz, és inkább ellenszegülök, meg ragaszkodom hozzá, hogy juszt is enyém legyen az utolsó szó, mint hogy engedelmeskedem és tartom a számat. Mert ahogy Mr. Tayback is említette, nincs feltétlenül szükségünk a szolgálataira, áthidalhatjuk a dolgainkat másként, maga nélkül is. Itt nem Ön az, aki szívességet tesz nekünk. - mosolygok továbbra is, majd a mellettem ülő Willre pillantok.
-Azt hiszem, ideje, hogy a tárgyra térjünk. Ugyan van időnk, de a perlekedést halasszuk máskorra. - itt azért visszasandítok Aalera felé.

-Hogy mi ütközik törvénybe, ebben a szobában egyedül rajtam múlik.-válaszolok egyszerűen a lánynak, ezzel kinyilvánítva azt, hogy ha nem válogatja meg a szavait, nem hagyja el élve a szobát.
-De rendben, térjünk a tárgyra.-csapom össze a kezeim.
-Mint talán tudja, jelenleg ez a város két részre van szakadva. A belső és a külső gyűrűre, és ugyanezen vonal mentén ütköznek az érdekellentétek is. Na már most, van odakint egy illető, aki kissé, hogy úgy mondjam, csípi a szemünket. A neve Kenvard Stoddard. Clayton jobb keze és ennek okán kissé több borsot tört az orrunk alá annál, mint amit elnéznénk neki. A képlet tehát egyszerű: kiiktatja Stoddard-ot, mi pedig kifizetünk egy előre megállapított összeget. Bizonyítékra van szükségem, hogy Stoddard tényleg meghalt. És még egy kikötés: szenvednie kell. Tudnia kell, ki okozta a vesztét és lassan kell megdöglenie.-összegzem a dolgot, úgy vélem mindenre kitértem ami fontos volt.

*Hogy a csajról mennyire nincs kedvem tudomást venni... El sem hinnétek, ez az, hogy még én sem, tulajdonképpen nem is értem, hogy miért van itt, a másik meg, hogy minek ez a sok állig felfegyverzett pasas? Istenem... a munka adóimat nem nyírom ki... Pedig néha egy-kettő megérdemelné, de a fejemet még a nyakamon akarom tudni, szóval... Sajnos csak sikerül még megszólalnom a lányka felé.*
-De Szívem! Itt pontosan én teszek szívességet... Mert egy ilyen ocsmány helyre is csak a hülye jön... Illetőleg, szerény felvilágosításom szerint... A nagykutyák nem szeretnek koszos kézzel járni, és... Nincs más bérgyilkos a közelbe.*bájos mosollyal zárom le a mondandóm végét, és ahogy végre a két jómadár megbeszéli, hogy akkor térjünk végre a tárgyra, rágyújtok még egy cigire... Jesszus már régen otthon lehetnének, ha nem akadtak volna fenn azon, hogy milyen vagyok. Tayback próbál megfélemlíteni, de csak vállat vonok, max a közös főnökünk az ő fejét veszi, ilyen a show biznisz. Míg a pasi kiböki, hogy mit és hogyan kell csinálnom a cigimet el is szívom. Bólintok, elnyomom a cigit, majd megköszörülöm a torkom.*
-Értem... Oké... Rendben... Sima ügy! Mi legyen a bizonyíték arról, hogy Stoddard halott?*hümmögök egy kicsit az elején, de ez szakmai ártalom, mert már azt veszem figyelembe, hogy mit is csinálhatnék, talán a tekintetemen is láthatják, hogy már fejben nem a privát szobában vagyok. Aztán a mondandóm végére kitisztul a pillantásom, és várom az utolsó kérdésemre a választ. A pénz nem érdekel, kevésből is elélek, a kérdés, hogy nem fényképezni akarok, szóval találjanak ki valamit. A videóra vétel unalmas... Szív kivágás... ugyan nem a Hófehérkében vagyunk... Kell valami jobb ötlet, és ezt most Tayback-tól várom.*