Első emelet

Drogériák, parfümériák, és egyéb szépészeti szereket találsz meg itt.

&Cattie-bri

Egyszerűen már elegem van abból, hogy hogy otthon ülök, s mást se teszek, mint Dereket várom, mert tudom, hogy valamiben sántikál, s nem akarja elmondani. Oké, hogy maffiaügyek, én is vállalok kisebb melókat, például csempészést, meg ilyeneket, de nem olyanokat, amelyek a szabadságomba, vagy rosszabb esetbe az életembe kerülhetnek. Számomra felfoghatatlan, hogy miért ennyire meggondolatlan, főleg, hogy a családja híres a belvárosi maffia köreiben, hiszen ők távolították el a szüleit... de egyszerűen nem tudom visszafogni. Néha azt kívánom, hogy bár ne kötnének hozzá olyan erős érzelmek, s bár ne sajnálnám kidobni otthonról. Hiszen a lakás az én örökségem, s nem kell megosztanom senkivel, ha nem akarom. De hát itt nem arról van szó, hogy mit akarok, hiszen nem az eszemre hallgatok, hanem a szívemre, ami azt súgja, hogy Dereknek maradnia kell, hiszen mellettem a helye. Ami igaz is. Ő az egyetlen, aki az enyém, s csakis az enyém marad örökre. Mert szeretem. Persze ő semmit nem viszonoz az én érzéseimből, ő csak úgy tekint rám. mint egy Teréz anyára, aki hajléktalanná vált férfiakat fogad be... nem mintha ez lenne a hobbim. Derek más, mint a többi férfi, hiszen nagyon régóta szerelmes vagyok belé, de persze ezt neki sose mertem bevallani. Biztosan kinevetett volna. Nem vagyok én annyira szép, hogy felfigyeljen rám. Megráztam a fejem, majd egy sóhajjal együtt indultam el a fürdőbe. El kell mennem innen, muszáj, mert különben megbolondulok. Ha itt maradok egyedül, akkor biztosan az agyamra megy majd a csend. Beálltam a zuhany alá, gyorsan lefürödtem, megszárítkoztam, majd magamra vettem a ruháimat. Itt soha nem öltözök ki, csupán egy rövidnacit vettem fel ujjatlannal, meg balerinacipővel. A hajamat összefogtam, sminkként meg csak egy kis szempillaspirált meg alapozót tettem magamra. Nem ültem autóba, hiszen a külvárosban minden közel van, ezért gyalogosan indultam, hiszen nem vagyok kényes lány. Kis gondolkodás után úgy döntöttem, hogy a legjobb időtöltés számomra a vásárolgatás lenne, úgyis elfogyott a szájfényem, meg a parfümöm, amire szükségem van, ha esetleg be kell lesni a belvárosba a munka miatt. Otthonosan mozogtam az üzletben, rögtön az első emeletet céloztam meg, hiszen ott találok meg minden drogériai szert. Futottam pár kört a boltokban, majd hamarosan egy ismerősbe ütköztem. Cattie-bri volt, a maffia lánya... nem nagyon ismertem személyesen, hiszen én csak az egyik embere voltam, akit néha napján tudott mozgatni, ha kellett, azt hiszem háromszor, vagy négyszer találkoztam vele eddig. Most mosolyogva léptem oda hozzá.
- Szia Cattie. Emlékszel rám? Manuela vagyok.- mondom neki, majd megálltam előtte. Mindig féltékeny voltam rá a szépsége miatt, meg akkor is, amikor láttam Derek tekintetét , ahogyan elismerően vizslatja a lányt. De hát kinek ezt dobja az élet, kinek azt... azzal kell megelégedni, amit kapott az ember.
- Hogy vagy mostanság?- kérdezem udvariasan, majd elindultam a kozmetikumok felé. Gondoltam majd követ, ha szeretne, nekem be kell vásárolnom minél gyorsabban, majd hamarosan a kisboltba is be kéne ugranom... hiszen már az is az én gondom. Rendesen a nyakamba szakadtak a dolgok, de ez van. Ahogy nézegettem a kozmetikumokat, lassam megint szólásra nyitottam a számat, de most már jóval halkabban.
- Esetleg valami munka van, amiben tudok segíteni?- kérdezem, majd levettem egy szájfényt, kipróbáltam a kezemen, majd a lányra pillantottam.
ÖLTÖZÉKEM