Ösvény a régi kastélyhoz

Ezen az ösvényen veszélyes haladni, néhol teljesen benőtte a gaz...

Velizarii O'Reely

*Sötétség vesz körül, én pedig ezt imádom, katanám átvetve a vállamon ruhácskám ma nem takar sokat, de ma hódítani szeretnék. Szórakozni vágyom, méghozzá egy rég nem látott ismerőssel. Vel... Az én drága Fantomom, nem is hittem, hogy összefuthatok még vele valamikor a jó múltkori fűtött piálás után. Még a végén folytatása lesz most. Hiszen a málhazsákom is nálam van, tele mindenféle finomsággal. Az egyik nagyon régi ösvényt választottam ki, a napokban láttam az én kis szentem a belvárosban, még meg is lepődtem, hogy Ő erre jár, és itt "él". Meglepetések sorával találkozom mostanában, és még ide se értem szinte. Persze azonnal lefüleltem a telefonszámát, nem volt nehéz megszerezni, így ma egy sms-t kapott a drágaság egy olyan szöveggel, ami szinte visszautasíthatatlan. Egy kellemes éjszaka velem. Most komolyan, nem hiszem, hogy sokan vissza utasítanának. Átvágva egy gazosabb részen, lassan megálltam, és betájoltam magam, a málhából kikerült egy pokróc, ledobtam a földre, majd kipakoltam az alkohollal teli négy palackot. Nem adunk a kicsire. Reményeim szerint Velizarii-nál lesz egy két olyan érdekesség is, amire még szüksége lehet a szervezetemnek, tehát most csak egy sima cigire gyújtok rá, és izgatottan várom, hogy megérkezzen. A hajam ma lófarokban a fejem tetején trónol, én pedig már félig fekszem a pokrócon, miközben lassan nyílik ki a tequilás üveg. Meg is húzom, nem váratom meg, már érzem, ahogy a pia végig marja a torkom, kicsit megköszörülöm, és a telefonommal kezdek babrálni. Remélve, hogy a kedves randevú partnerem megtalál. Újra szívok a cigarettából, mélyen letüdőzöm, aztán a kardomat veszem szemügyre. Egyszerűen imádom! Lassan végighúzom az alkaromon, és figyelem ahogy lassan egy vékony vörös csík lesz rajta. Ördögi mosoly jelenik meg az arcomon, és figyelem a saját vérem, büszkélkedem katanám élében, magamon tesztelni a legegyszerűbb a végeredményt úgy is az ellenségeim érzik meg először és utoljára.*

Fantomom

*Kezdtem unatkozni, egy ideje már a pokrócon ültem és lassan a fél üveg tequilámnak búcsút mondtam. Már azon voltam, rácsörgök Fantomra, hogy ugyan már ki merte lecsapni a kezemről, de épp ekkor esett be. Elvigyorodva emeltem a magasba az övegem, majd ahogy leült elpöcköltem a csikkem és közelebb másztam hozzá.*
-Aha iszok. Késtél Velizarii!*jelentem ki kissé bosszúsan, majd felsője nyakát megragadva húzom közelebb magamhoz egy csók erejéig, amit ki is élvezek ha hagyja. Aztán elengedem és újra meghúzom az üvegem, végül a férfi felé nyújtom.*
-Amúgy igen, neked is szia.*öltöm ki rá a nyelvem, majd újabb cigit gyújtok meg.*
-Hogy a fenébe kerültél te ebbe a porfészekbe?*teszek fel egy kérdést, miközben visszaszerzem az üvegem. Nem zavartatom magam, törökülésbe tornázkodok, két ügyileg már ismer Vel, egyébként meg nem vagyok szívbajos. Simán vetkőzök ha arról van szó. Sunyi pillantással méregetem Fantomot, majd oldalra billentett fejjel szólalok meg.*
-Szedtél már azóta valami izmot magadra?*bökök a mellkasára, majd végignyalok ajkaimon. Remélem izgalmas lesz mai este, ha nem akkor majd teszünk róla. Nagyon remélem!*
-Csinálhatnál olyan cigit, mint anno, az úgy adta nagyon!*kacsintok rá, végül minden előrejelzés nélkül az ölébe telepszek. Egyenlőre csak háttal ülök neki, és a táskáját kezdem el piszkálni.*

Fantom

*Már-már gúnyos képpel néztem rá, mikor kijelentette, hogy én értem ide hamarabb, ha nincs elég méltóságom akkor visszaszólok, de még hosszú az este. Másra kellenek azok a beszólogatások. Nem az első mondatán kell fenn akadnom. Rövidre zárva a témát csókolom meg csak úgy, mert miért ne alapon, aztán bele is kezdek a társalgásba, kicsit sértegetve is őt, amire rögtön jön a válasz. Kiöltöm rá a nyelvem, majd felvont szemöldökkel szúrok még oda egy mondatot.*
-Először sem vettem észre, és látom most sem fogom. A karom vastagabb, mint a combod.*cukkolom tovább önelégült mosollyal, és az említett testrészeket tényleg egymás mellé teszem. Percekkel később már az ölében dekkolok és úgy dohányzom, illetve kérem meg, hogy gyártson már egy olyan jófajta vicces cigit, mint először. Kérésem parancs, nem telik el öt perc, már a tekert cigi lóg a számban meggyújtva. Egy gyors puszival köszönöm meg neki, majd bepillantást nyerek a táskájába, de hát nekem máson akad meg a szemem, így mélyre is ásom magam a dolgokban, majd diadalmasan emelem magasba az óvszert.*
-Háhá, kis csibész. Ha most azt mondod, már rég óta a táskában van, elvágom a torkod.*jelentőségteljes pillantást vetek Vel-re, majd tekintetem tovább kalandozik a mellettünk pihenő katanára, aztán a karomra, amit nem is olyan régen megvágtam, így a fiú láthatja, hogy én ugyan nem viccelek. Bár ezzel eddig is tisztában kellett legyen. Hiába eddig maximum kétszer futottunk össze.*
-Szóval, mire számítsak?*tüdőzöm le mélyen a cigit, és közben szembe fordulok vele, hogy aztán mikor kiengedem a füstöt az arcába tehessem. Egyik kezem a nyakára téved, miközben a másikkal ledobom az óvszert és újra beleszívok a cigibe. Nagyon is érdekel Vel reakciója. De míg gondolkodik, én újra az üvegem keresem, összekötöm a kellemest a hasznossal. Inkább legyen ködös a tudatom, mint sem. Az anyag tökéletes, ugyan úgy fejbe kólint, mint először, de tökéletesen tompának kell ehhez lennem, mert különben bele őrülnék, a sok pasi az őrületbe visz.*
-Képzeld dugtam a Vezérünkkel már.*kötöm az orrára, majd kicsit közelebb csúszok a csípőjéhez, és oldalra billentett fejjel nézek el mellette.*
-Jé... Jön a Yeti...*kuncogok, és telibe smárolom a srácot, miközben a szabad kezem ujjai az éj fekete tincsek közé túrnak, ezzel tartva biztosan az "áldozatomat". Ahogy elhúzódok, már a cigit veszem a számba, esélyt sem adva Vel-nek, hogy viszonozhassa a játékom. A tequila viszont kifogyott, így elhúzom a számat, és kimászok a fiú öléből, hogy a táskámból még kivegyek egy huncutságot. Absinth, imádom, és le se mondanék róla soha.*
-Egészségedre.*dobom az üveget Fantomnak, és vigyorogva szívok még párat a cigiből, mielőtt el nem nyomom.*
-Ez jó cucc volt. Majd áruld el honnan szerzed.*kacsintok rá, és kezembe veszem a fegyverem.*
-Te mire esküszöl?*méregetem a katanámat, miközben a kérdést a fiúnak intézem. Kíváncsi vagyok, hogy csak én vagyok ilyen idióta, hogy nem pisztolyt használok, vagy hozzám egyszerűen csak nem illik.*