Folyópart

Füves, homokos part, mely ideális ha el szeretne bújni valaki.

Jason & Kenvard

*Hogyan férkőzz a főnököd közelébe: első lépés, légy határozott, és engedj nehezen, második lépés, hitesd el vele, hogy azért néha nyeregben van, harmadik és egyben utolsó lépés, üzletelj vele, ajánlj neki olyat, amire vágyik. Így van ez, ha nekem is lépni kell az ügy érdekében. Most egy találkozót szerveztem, három főre, hogy miért kívül eső részre, mert az nekem tökéletes, és így senki nem léphet közbe. Megtudtam egy-két dolgot, tehát nem probléma egy ügyet lebonyolítani. Az első telefonhívás Jasonnek ment, majd Kenvardot csörgettem fel, imádom, ha csak a testem elég, és eltérít két ilyen kandúrkát. De nézzük csak meg, hogy melyikük marad életben. A folyópart tökéletes helynek bizonyult, arra amit terveztem. A hold meredeken halad az égen, jó rávilágítást nyújt az egész helyre, tudom, hogy nem kell soká várnom, az egyik hím úgy is időben érkezik, én viszont addig egy fa tetején ücsörgök, és hangtalanul várok. Éjszakai terep ruhába bújtam ma, csak a tőröm van nálam, de most nem a bakancsba bújtatva, hanem ujjaim közt játszok vele, elég bátran, de már tudom kezelni, így nem igazán félek, hogy esetleg megvágnám magam. Eléggé hozzászoktam már a sötéthez, hamarosan látom is, hogy érkezik az első "ügyfelem", tudja, hogy kit hívtam el harmadiknak, tehát nagyon remélem, hogy fel van szerelkezve, nálam csak a kedvencem van, ami nem elég arra, hogy öljek, bár... meg tudom oldani nem kell izgulni. Ahogy közelebb ér a drága Vezérem, leugrok a fáról és elindulok elé hangtalanul. Kicsit más utakon járunk, így mögé kerülök, úgy közelítem meg, hiszen nem láthat, mire jó az éjszakai álca. Egy határozott mozdulattal a nyakába ugrok hátulról, és befogom a száját.*
-Jön a másik, gyere velem.*suttogom, majd megfogva a kezét egy nagyobb fa mögé húzom.*
-Remélem nem csinálod össze magad Cicafiú.*suttogom ahogy a fához préselem, aztán megvillan a kis tőröm a szeme előtt. Kilesek a fa mögül, és ördögi vigyor kúszik az arcomra ahogy Kenvard alakja is feltűnik az úton.*
-Szép jó estét. Megvan amit kértem?*utalok itt azonnal az alkoholra és a drogokra, miközben kilépek a fa mögül. Ahogy elé érek átölelem, és megcsókolom. Elég jól összemelegedtünk a kaszinóban, így ez már csak amolyan játék részemről.*
-Remélem nem bánod, ha folytatjuk amit elkezdtünk a múltkor.*suttogom a fülébe, majd a folyópartra húzom, és leülök, magammal rántva őt is. Persze én már feltankoltam, belőlem árad a piaszag, különben ezt nem élném túl. Aztán már csak abban reménykedem, hogy Jason jófiú lesz, és megvárja a jelem.*

Ezt pont nem gondoltam, hogy ma még ki kell mozdulnom. Fárasztó volt a hét, azt hittem, legalább a mai estét otthon vagy a sztiptíz bárban tölthetem, de nem, Aalera programot csinált nekem. Kicsit kérettem magam a telefonban, de tudja, hogy mi az, amire ugrok, így elhúzta a csalit az orrom előtt és már készültem is, hogy szórakozzak kicsit a folyóparton. Nem tudom mire megy ki ez az egész, de nem is érdekel, nekem elég, ha szórakozhatok egy külvárosival. Ki tudja, mi lesz a kis játékból. Mindenesetre a folyó elnyel mindent, nem gond. Acélos bakancs a lábamon, fekete nadrág, láncok nélkül, hogy ne csapjak zajt. Szintén sötétebb felső, hogy ne világítsak a sötét folyóparton, meg egy motoros bőrdzseki, ennyi az összes, amit felveszek. Elmaradhatatlan a kedvenc fegyverem, meg persze kés és egyéb dolgok, nem lépek ki fegyver nélkül máskor sem, de most különösen jól jöhet még. Kissé dühösen érkezek meg a folyópartra, nem szeretem, ha csak úgy programot csinálnak nekem. Kicsit el van tévedve a csaj. Pont ezen gondolkodok, amikor hátulról a nyakamba ugrik valaki és befogja a számat. Egyből tudom ki lehet az, így még csak meg sem rezzenek. Hagyom, hogy egy fa mögé húzzon, csak akkor kezdek bele a mondandómba.
- Te nem vagy magadnál. Mi ez a magánakció az éjszaka közepén? Ajánlom, hogy haszna is legyen a dolognak, utálom, ha feleslegesen keresztülhúzzák a programom cica – jelentem ki indulatosan, majd megvillan a szemem előtt a tőr.
- Jajj de nagyon megijedtem, na ne szórakozz... – elrántom a kezét és félrehúzom a dzsekim egyik oldalát, hogy jól lássa a legprofibb és legdrágább fegyvert, ami az oldalamon pihen. Persze bármikor egy mozdulattal előránthatom, ha valaki, hát én jól lövök. Kinéz a fa mögül, arcán már látom, hogy megérkezett a mai másik főszereplő. Elhúzom a szám és végignézem, ahogy megcsókolja, fintort vágok, de próbálom magam ahhoz tartani, amit megbeszéltünk. Csendben vagyok és várok a jelre, már ha tudok. Ez a pasi nagyon idegesítő... Ha nem jelez hamar Aalera, tuti nem bírok magammal és neki fogok esni. Ez így megy? Mindenkit megcsókol? Lesz még miért kérdőre vonnom a csajt, ha zavartalanul együtt leszünk.

*Mondhatni, hogy egész nyugis napom volt. Tettem a dolgom, elintéztem a feladatom, amivel megbíztak ma. Utána magammal foglalkoztam kicsit, hogy jó erőben maradjak és karban tartsam a testem. Estére éppen végeztem a tusolással, jött a hívás Aalerától a hívás, hogy találkozzunk. Egész jól összecsiszolódtunk múltkor a casino-ban, de nem gondoltam volna, hogy valaha is találkozunk még. De végülis egész jól kijöttünk, így elindultam a megbeszélt helyre, a folyóhoz gyalog.
Odaérve egy fa mögül kilépve szembe találtam magam a lánnyal, aki nem sokat teketóriázott és megcsókolt. Én is átöleltem és visszacsókoltam. Éreztem rajta az alkohol szagát, de nem érdekelt, én sem szoktam sokszor teljesen józan lenni.
Hagytam magam a partra vezetni és azt is hagytam, hogy szint leteperjen. Kicsit nagyon furcsa volt ez a helyzet, de semmi ellenvetésem nem volt, hogy "mélyreható" barátságot kössünk. Így fölé kerekedtem és úgy csókoltam tovább, miközben pimaszul letapiztam. Már jó múltkor is tetszett a csaj, így hagytam, hogy a kezem önálló életre keljen.*

*Jason szokás szerint morog, nekem pedig nem sok kell, hogy el ne nevessem magam.*
-Ugyan már, bízz bennem, jó móka lesz, ennyi neked is kell. Ne add fel az elején. Egyébként meg majd hozzászoksz, hogy ilyen öhm... magán akcióim vannak.*vigyorgok rá, ahogy elrántja a szeme elől a kezem, és rálátást biztosít az ő kicsikéjére, mire ki kell lépnem a fa mögül, addigra a tőröm újra a bakancsomban lapul. Jó hogy nem szélesre tárt karral közeledek Kenvard felé. Hányni tudnék magamtól, de ez nem az a műsör sajnos. Utána is ráérek sósavval pofát mosni, most a színjátéké a főszerep, ha már megtudtam, hogy ő a külvárosi kis főnök. Persze tudom, hogy Jason mindent lát, de majd el magyarázom neki, hogy hogyan is működök, hiszen valószínűleg még nem tudja. Hát majd most látni fogja. Ken nem is teketóriázik sokat, szinte azonnal fölém kerül ahogy a folyópartra húzom, és keze is életre kel, milyen jó, amíg ő tapiz, addig meg tudom milyen fegyverek vannak nála, hiszen az én kezem sem tétlen. Észrevétlenül szabadítom meg tőlük, de csak magunk mellé rakom, véletlenül se tűnjön már fel neki, imádom, hogy kitanultam a zsebelő szakmát is. Legalább bármikor le tudom fegyverezni az ellenséget.*
-Mond hogy van nálad drog.*a saját hangomtól epe kúszik a torkomba, hol tanultam én ezt a könyörgést, fúj! De hát ha egyszer ez kell. Még egy csók erejéig visszahúzom magamhoz a külvárosi kutyát, majd eltolom és úgy nézek hold világított arcába.*
-Ugye nem hagytál cserben? Kértelek...*nyafogok egy kicsit, majd csípőm az övének feszítem, és ártatlanul pislogok rá.*
-Nem gondoltad, hogy újra látni fogsz ugye?*kérdezem tőle hamiskás mosollyal, és kacsintok egyet. Miközben lassan visszaszámolok, Jason csak kivár, és nem fog neki esni Kenvardnak, mert túl közel van az ő kis "Csendes Halálához". Remélem nem ilyen ostoba az én Vezérem. De ha mégis, akkor erre is megvan az én kis trükköm, hiszen Ken nem tudja hová tartozom. Úgy tudja, hogy eldöntendő kérdés, mert én nem tartozom senkihez. Azért a tetováló szalonos akció óta kicsit nem vagyok olyan merész, de nem fogom abba hagyni amit egyszer elkezdtem.*

Ezt nem igazán értem, mire volt jó ez az esti találkozó, de belementem, mert kíváncsi vagyok. Nem tudom mit akar ebből kihozni, de várok, már amennyire türelmes vagyok.
- Hidd el cica, az én időm túl drága a mókázáshoz. És mondtam valaha, hogy hozzá akarok szokni a magánakcióidhoz? Nem csípem, ha nem azt csinálja valaki, amit én is akarok, de te ezt pontosan tudod, azért csinálod mindig az ellenkezőjét – suttogom el, mert közben már én is hallom a lépéseket, közeledik valaki. Ha minden igaz a külvárosiak kisfőnöke jár erre, nem éppen véletlen. Aalera kilép a fa mögül, egyenesen a pasi karjaiba. Alig tudok elnyomni egy morgást, bár ettől a jelenettől a gyomrom is megfordul, főleg, amikor már a folyóparton fekszenek egymáson. Ezért hívott ide? Hát láttam már pornót, filmen, élőben, csináltam is már ilyet, szóval eddig ezzel nem mutatott semmi újat. Az azért nem kerüli el a figyelmem, hogy szépen megszabadítja egyesével a fegyvereitől a mit sem sejtő kanos pasit. Ez a baj a legtöbb pasival. Annyira könnyű őket a khm.... szóval annál fogva vezetni. Velem nincs ilyen könnyű dolga senkinek. Mindig képben vagyok, még akkor is, ha egy ilyen csaj, mint Aalera rám mászik. Amire volt már példa. A gondolattól gúnyos vigyorra húzódik a szám. Nem is bírok tovább magammal, az a kis türelmem is elfogy és kilépek a fa takarásából, persze ez nem lenne elég, mert Ken eléggé el van merülve a dolgokban. Egy jó kis menetre tud csak gondolni, de el sem tudja képzelni, valójában mennyire jól fog szórakozni. Persze nem a szó konkrét értelmében. A fű megroppan a bakancsom alatt, de talán még ezt sem veszik észre.
- Kit látnak szemeim... Nahát Ken, ilyen gyorsan túltetted magad Cattie-n? Megértem... sz@r lehet pofára esni és lássuk be, te elég jól bemutattad – nevetek fel, de üresen cseng a hangom, inkább vagyok semleges, de jelenleg nem izgat semmi. A helyzet sem. Ebben nincs semmi kihívás.
- Mi van, nincs lakásod? Ide kényszerültök a partra? Nem félsz, hogy valaki csak úgy... lepuffant? Azt sem vetted észre, hogy itt vagyok – gúnyolódok vele. Hát az biztos, hogy ritkán lát erre. Sőt, nem szoktunk gyakran találkozni máshol sem. A pár fölé magasodok és elégedett képpel nézek rájuk, nem vártam meg Aalera jelét, de majd megoldja.

*A folyóparton a fűben faltuk egymást Aalerával. Nem mondom, hogy jól ismerem, de néha egy-egy menet belefér a részemről. Nincsen állandó párkapcsolatom, felnőtt férfi vagyok és ezt teszek, amit szeretnék. Ráadásul ha egy csaj önként ajánlkozik fel, akkor hülye lennék visszautasítani.
Éreztem a lányon, hogy erősen ivott már, de nem zavartattam magam, ne az én fejem fájjon miatta, ha majd nem emlékszik arra mi történt. Azt is éreztem, hogy a fegyvereimet magunk mellé tette a földre, nem vagyok én hülye, nyomon követem az eseményeket még ilyenkor is. Bármikor fel tudom kapni valamelyiket, ha veszély közeledik.*
-Ne izgulj, van nálam. *Hoztam én neki. Jómagam nem használom, de bármikor tudok szerezni, mire nem jók a kapcsolatok... Érzem, hogy valami így nincs rendben a mai este körül, készenlétben vagyok, de nem mutatom ki a feszültségem.
Már éppen újra megcsókoltam volna, amikor az avar megroppant. Nekem csak ennyi kellett és már a fegyveremet felkapva pattantam is fel. Egyenesen a belvárosiak vezérére fogtam a fegyverem. Szívből gyűlölöm ezt az alakot. Nem azért, amiért az ellenség, hanem azért, amit Cattel művel. Egy dolog, hogy teherbe ejtette, de tuti, hogy mellette még jó pár más nőt is d*g. Cat pedig nem ezt érdemli. A megjegyzéseire nem reagáltam, nem is vettem magamra őket.
Nem fogok lealacsonyodni odáig, hogy leállok vele beszélgetni. Megvetem és meg akarom ölni. A vérét venni minden eddig elkövetett bűnéért. Nem ismer, nem tudja mire vagyok képes, ez pedig az én malmomra hajtja a vizet.*

-Ahj, mondtam, hogy csak látszólag fogok szót fogadni. Szokj hozzá, sz@rok a magasabb rangúakra. Bár te...*még mielőtt többet mondanék befogom a számat, és egy bizonyos helyen megérintve a Vezérem már sétálok is Kenvard elé, hogy aztán kezdetét vegye a móka. Míg a fiú letapiz, és ajkaimat falja, én kizsebelem, persze nem látványosan, csak úgy próba képen. Kicsit sírok a drogért, amit valójában nem tőle akarok majd megkapni, de kell valami amivel itt tarthatom. Már csak abban bízom, hogy az anyag amit hozott az nem túl erős, mert akkor bíznom kell Jasonben, hogy most nem fog ölni, márpedig én senkiben nem bízom. Önvédelem. Már épp kapnék még egy csókot, mikor meghallom az avar roppanását. Francba Jason! Hogy ez nem képes várni... Kenvard már ugrik is fel, az egyik fegyverével a kezében, és ráfogja a Vezéremre. Megvető kuncogást hallatok, majd lassan felállok, és Kenbe kapaszkodok, úgy nézek villogó szemekkel a Főnökömre.*
-Te ki a fészkes fene vagy?*lököm fél vállról az "újonnan érkezett" felé, majd nőiesen böfögök egyet. Olyan jó, hogy keresztül húzza a számításaimat, mintha csak tesztelni akarna. Azt hiszi nincs B tervem? Pillantásom Kenre vetül, majd kezét lejjebb tolom, és a füléhez hajolok.*
-Elárulod ki ez a p*cs?*kérdezem meg tőle, mert feltűnt, hogy ugyan egy szót sem szól vissza Jasonnek.*
-Ismeritek egymást?*teszem fel fennhangon a kérdést, majd Jason felé lépegetek, kissé bizonytalanul. Igen, azért csak sikerült innom, de ez valójában csak rájátszás. Csak erről senkinek nem kell tudnia.*
-Szépfiú, ne csak a szád járjon, inkább gyere csatlakozz.*kapom el Jason karját és közelebb húzom, könyörgő pillantást teszek Kenvard felé, nagyon szeretném ha megértene. "Bulizni vágyom."*
-Osztozkodj rajtam.*kérem édesen Kentől, majd se szó se beszéd, Jason felé fordulok takarva ezzel őt, így csak nem lő a külvárosi, és lesmárolom a Vezérem. Magamban jót mulatok, hogy ebből még mi lesz, egy-két seb tuti rajtam is fog esni, de megéri. Mindent a cél érdekében. Persze Jasont azért is csókoltam, hogy fogja be a száját, meg hát... Ő valahogy ezt jobban csinálja. Aztán fordult a kör, és Kenvardot vettem kezelésbe.*
-Hihi, most ti is smároltatok. Rajtam keresztül.*jelentem ki büszkén, miközben a két fiút közelebb húzom magamhoz.*

Ez az egész helyzet nagyon fura volt. Mondjuk ez nem is a legjobb szó rá. Milyen már, hogy én egy fa mögött bújkálok és az egyik beosztottam jelzésére várok. Már akkor nem voltam normális, amikor ebbe belementem, így aztán úgy döntök, véget is vetek ennek és figyelmen kívül hagyva, hogy Aalera még nem szólt, kilépek a fa takarásából. Megroppan alattam, amire rálépek, ezzel el is árulom, hogy közeledik valaki, mire Ken felugrik, fegyverrel a kezében.
- Ez így túl egyszerű lenne. Itt állok előtted fegyver nélkül. Hát így akarsz nyerni? Azt hittem legalább megérdemelten szeretnél – nem akarom befogni a szám, nem érdekel, mi lesz ebből, még mindig én irányítok. Úgysem fog lelőni, az túl könnyű lenne. Ennyire ő sem adhatja le a szintet. Persze van nálam fegyver, nem is egy, de szerintem ezt ő is tudja, annak ellenére, amit mondok. Kíváncsi vagyok mit talál ki Aalera, legalább megtudom, mi a másik terve arra az esetre, ha nem vagyok türelmes. Ismer, nem szoktam az lenni.
- Mi az, hogy ki vagyok? Hát nem ismersz? Pedig elég nagy hírem van – mondhatnék még mást is, de nem teszem. Fényezhetném magam, de úgyis ismer. Belemegyek a játékba, de még mindig nem tudom, mi ezze a célja.
- A p.cs az, akivel az előbb nyalakodtál, egyébként meg igen, ismerjük egymást. Sajnos... Ken nem tudja lenyelni, hogy nekem sokkal nagyobb hatalmam van – kihívóan nézek a férfire, még egy kis verekedés sem lenne ellenemre, pedig az nem rám vall, annál jobban intézem a dolgokat. Megindul felém a csaj, én meg olyan pillantást küldök felé, amiből láthatja, hogy mennyire nem tetszik a dolog és magyarázatot várok tőle.
- Mi az, hogy csatlakozzak? Egyáltalán te ki vagy és mit akarsz ettől? – intek Ken felé.
- Azt hinném jobb ízlésed van ennél – jegyzem meg és Aalera le is smárol, én meg viszonzom, miért ne, legalább ennyi jó legyen az egészben.
- Na látod, mégis van ízlésed – jelenem ki és nagyra nyílnak a szemeim, amikor a másik pasit smárolja le. Ez lenne az a nagy ötlet? Ettől csak a kedvem megy el.
- Ilyen telhetetlen vagy? Egyszerre két pasi nem nagy falat neked? Szerintem még én is az lennék, de mutasd meg cica, hogy mit tudsz – összeszűkülnek a szemeim, ahogy a pasira nézek, aztán Aalerát egy vigyorral magamhoz húzom.

*Úgy jöttem ide ma este, hogy fogalmam sem volt róla mi lesz. Bármiben benne lettem volna, szeretek én szórakozni. Aztán kezdett minden elromlani... megjelent ez az alak... Megfogalmazni nem tudom mit gondolok róla, olyan mélyen gyökerezik bennem az iránta érzett gyűlöletem. Aalera úgy tűnt nem ismeri az idegent, de nekem az jött le, hogy azért mégis, mert egy teljesen idegennel csak nem kezdene így ki. Bár a mai világban ezt már nem lehet tudni.*
-K.rvára nincs szükségem hatalomra! *Morgom annak a nagyképű beképzelt alaknak, aztán a lányra néztem, ahogy kettőnk közé állt. Őt nem akartam megsebesíteni, így leeresztettem a fegyvert, de készen arra, hogy bármikor elsüthessem, ha úgy áll a dolog. Közben Aalera még le is smárolt, amit viszonoztam is. Azt viszont nagyon is rosszallóan néztem, hogy aztán Jason-höz sétált ás azt is lesmárolta. Mi a francot akar csinálni ez a nő? És mi ez az egész? Nagyon sántított ez az egész itt nekem most.
Igaz, hagytam, hogy Aalera közelebb húzzon, de nagyon is voltak fenntartásaim. Semmi kedvem nem volt közösködni ezzel az alakkal. De asszem most jót fog tenni majd a hozott drog, de egyenlőre tartalékoljuk.*
-Valóban ezt akarod, Aalera? *Kérdeztem tőle felvont szemöldökkel.*

*Képtelenségnek tartottam, hogy ezt túl éljem úgy, hogy ne legyen belőle nagyobb baj, ám akkor sem hagyom abba a játékot. Ken még mindig nem beszél Jason viszont annál többet.*
-Nagy híred? Nem tudom semmit nem hallottam rólad.*válaszolok kacérul a Vezéremnek, majd figyelem a két bikát, akik lassan már szó nélkül "beszélgetnek". Szemet forgatva lépek Jason-höz és smárolom le, hogy utána Kenvard-ot is megörvendeztessem egy csókkal. Érzem, hogy egyik hímnek sem tetszik a dolog, de most majd hozzászoknak. Mikor már mind a kettő a közelemben van, és már egy gombostűt sem lehet közénk ékelni édesen pislogok fel rájuk.*
-Nyugi, nem lesztek számomra nagy falat. Ha összedolgoztok, annál jobb. És igen, nagyon ezt szeretném.*válaszolok mindkettejüknek egyszerre. Jason közelebb húz magához, mintegy kinyilvánításként, hogy igényt tart rám. Nem tudom, hogy mit tegyek, de majd ki fogom találni. Ha nem most, akkor két perc múlva. Van durva verzió, és van kellemesebb, a fiúk majd választhatnak. Egyik férfit sem engedem el, közel tartom őket magamhoz, és mivel közöttük állok, biztosra veszem, hogy nem fognak egymásnak esni, bár nem kell félteni. Kicsit gyorsabb lehetek, mint ők, szóval csak nyugalom.*
-Mennyire vagytok bevállalósak? És miért tennétek meg egy-két "finomságot"?*kérdezem tőlük megjátszott jókedvvel. Kezd kimenni az az alkohol, tudtam én, hogy keveset ittam.*
-Na hol az a drog?*fordulok Kenvard felé, közben a kis seggem Jason ágyékához dörgölöm, elég látványosan, de sajnos két kimenetele van az éjszakának, vagy hatalmas nagy orgia lesz, vagy véres megtorlás. Ez nem rajtam múlik, én csak cserkészkedek most. Lényegében véve lehet, hogy most kellene megtenni azt, amit Jason kutyuskája rám bízott, legalább a Vezér lesz a tanúm rá, hogy a külvárosinak lőttek. Ennél jobban nem is mozgathatnám a szálakat. De persze még semmiről sem kell tudniuk. Illetőleg miután megmutatta a Főnököm, hogy mi van nála, már nem vagyok annyira felkészületlen.*
-Amúgy a belvárosiakhoz tartozom.*jegyzem meg kis mosollyal Stoddardnak, miközben Jason kezét a csípőmre húzom.*
-Te pedig sajnálatos módon meg fogsz ma halni. Ja bocs, kurvára nem sajnálom...*rántom elő a főnököm fegyverét, és meglököm a külvárosit, eléggé váratlanul érheti, ha földre csüccsen, gondolom nem sejtette, hogy átvágom, olyan édesen tudok játszani... Döntöttem az este kimeneteléről, véres lesz... Hopp ez van. Oldalra billentett fejjel nézem egy pillanatig, majd leguggolok, és kihúzom a tőröm a bakancsból.*
-Azt mondták szenvedned kell...*vágok mártír képet, és már vágok is a combja felé, elég mély lett, érzem, hiszen a vére azonnal a kezemre fröccsen, talán egy inat is eltaláltam, ki tudja, majd meglátjuk, ha nem tud felállni sikerem van.*
-Bocsi Bébi, pedig hidd el, nem ez lenne ha át állnál... De én nem írhatom felül a parancsom...*egy pillanatra nézek csak fel Jasonre, egy áll kérlelő pillantással, de tekintetem már kapom is vissza a kutyára.*
-Mond meg nekem a férfiak miért ilyen átejthetők?*célzok és a bal vállát találom el. Míg a fájdalommal van elfoglalva felállok, és Tucker ajkaira tapadok, összekötöm a kellemest a hasznossal.*
-Sajnos a Főnökömet sem tisztelem, ez egy jó pont lehet az életemben.*harapok rá Jason ajkára, és újra mozdul a kezem, a penge azonnal átszakítja a férfi nadrágját és a combjába áll, jó öt centis vágást ha ejtek, majd gonoszan elmosolyodok.*
-Még mindig senki nem tudja felfogni, hogy mennyire veszélyes egy nő...*horkantok egyet, és bájos képpel indulok el Kenvard fegyvereiért, hogy aztán a folyóba száműzzem őket. Az ami nála van bőven elég lesz.*
-Most pedig megdöglesz Kutya...*célzok Ken felé fordulva, aztán elnevetem magam. Végül picit lejjebb engedem a karom, és a kézfejébe lövök inkább.*
-Meggondoltam magam, játszok még... Meddig bírod? Vagy nem akarsz szembe szállni egy nővel? Ebben a világban egyenértékűek vagyunk, csak úgy tűnik ma egy kicsit jobb vagyok. Még nálad is Jason...*vonok vállat, majd lassan leveszem a felsőmet, a bakancsomat és a nadrágot is. Meleg van, és ez ellen tenni kívánok, a folyóba sétálok, és onnan méregetem a két pasit.*
-Azt ne mondjátok, hogy még nem láttatok nőt fehérneműben...*legyintek majd lassan kisétálok a vízből.*
-Nektek nincs melegetek? A vért le kellene mosni rólatok...*kuncogok, majd a parton a nadrágomhoz lépek és előkapok egy üvegcsét, amiben ha minden jól megy sós oldat van. Hűűű de fog ez csípni... Tőrömet a tangám oldalába tűzöm, és először Kenvardhoz sétálok.*
-Had lássam a bibiket...*gügyögöm neki és kemény csókot nyomok ajkaira, míg kinyitom az üveget és egy kis "varázsitalt" öntök a combján lévő sebre. Tudom, hogy csíp, de sajnos ez van. Elugrok onnan mielőtt bármit tehetne velem, majd elnézem ahogy szenved.*
-Még van kettő...*suttogom vészt jóslóan, aztán ártatlanul Jason felé pislogok.*
-Te nem állsz be játszani?*kérdezem meg kacérul, majd Kenvard fölé hajolok és egy laza mozdulattal a lőtt vállába marok bele.*
-Ó, érzem a golyót....*kuncogok, és sötét lesz a tekintetem.*
-Egész este szeretném ezt csinálni, de sajnos...*mögé lépek és tarkójához nyomom a pisztolyt.*
-A Vezér így is morcos, és megint el kell hogy intézzen, nem szereti a rossz cicákat, de neked azt nem kötelező végignézned... Viszlát!*suttogom fagyosan, majd kibiztosítom a fegyvert, és Jasonre pillantok, komolyan végezzek vele, ő is ezt akarja, vagy hagyjuk futni, és Mr. Clayton lássa milyen jó kezekben van a kislánya? Ja igen... idő közben kiderítettem pár dolgot a vezérünkről is... Annyira nem érdekel, amíg megkapom a testét, meg néha egy kis pluszt...*

Ez az egész nem igazán tetszik nekem. Nem tudom mit akar Aalera, de egyre csak azt érzem, kár volt idejönnöm. Mire megy ki a játék? Mindkettőnket lesmárol, nem mintha ellenemre lenne, csak nem értem. Nem illik a képbe, amit csinál. Kenvard felé fordul, közben hozzámdörgöli a fenekét, mire a csípőjére teszem a kezem. Minden mozdulatom árulkodik, birtokolni akarom, sőt nem csak akarom, azt is teszem. A csaj az enyém. Amíg elégedett pillantással méregetem az ellenséget, Aalera kicselez és már el is veszi a fegyverem, majd céloz és... Egy pillanatra meglepődök, de aztán átveszi a meglepett arckifejezést az elégedettség, ezt már szeretem. Ez a csaj nem szórakozik. Nagyon jól tudom, hogy ez a feladata. El kell tennie láb alól a külvárosit. Nem én adtam ki a parancsot, de attól még olyan, mintha én kötelezném rá. Úgy tűnik, ennek most eleget is tesz. Nem csinálok semmit, csak nézem, ahogy előkerül a kés, majd megmártja a földön ülő ellenségben. Nagyon helyes. Van, amit gyorsan kell elintézni, de ha van rá lehetőség, ki lehet élvezni.
- Tetszik, amit csinálsz... Azt hiszem tényleg igazad volt, profi vagy. Ne kíméld... – jegyzem meg és láthatóan jól szórakozok. Egészen addig, amíg felém nem fordul és a combomban landol a kés. Szinte rezzenéstelen maradok, még csak fel sem nyögök, ez nekem semmi, de szúrós pillantással nézek a lányra. Kihasználja a meglepettségem, már megy is a folyóba, én meg egy ruhadarabbal elkötöm a sebet. Hát, Kenvard rosszabb állapotban van, az biztos.
- Fehérnemű nélkül is láttalak, ne felejtsd... Egyébként meg kössz, van a fürdésnek ennél jobb módja is – teljesen érdektelennek tűnök, nem is zavar semmi, de ez nálam nem valami jó... Biztos lehet benne, hogy vissza fogja kapni, amit tett. Figyelem mit csinál, egy üveget vesz elő, fogalmam sincs mi van benne, de amikor Kenvardra önti, bele a sebbe és felordít, már tudom. Sós víz. Igen kellemes lehet. Amikor felajánlja nekem is, teszek egy lépést és lazán kiverem a kezéből.
- Azt hiszem kénytelen leszek kihagyni – jelentem ki, de nem tudok sajnálkozó képet vágni, inkább dühös vagyok. Aalera nem zavartatja magát, máris Kenvard fejéhez szegezi a fegyverem. Kellett nekem megmutatni neki, mi van nálam. Még jó, hogy van még egy. Ha kellene, tudnám használni. Egészen kicsit gondolkodok csak, aztán már mondom is, mit akarok.
- Hagyd. Mondom hagyd – szólok rá határozottan, nem tűrök ellentmondást most sem, ahogy eddig soha. Közelebb lépek, de a seb, amit a combomon vágott, elkezd lüktetni. Ezt még megbánja.
- Nem játszottunk még eleget, így túl egyszerű lenne. Hagyd futni. Ja bocs, nem tud mozdulni sem – nevetek fel nem éppen kedvesen.
- Na és te... azt hiszed megúszod csak úgy? Tudod, hogy mi jár azért, ha nem engedelmeskedsz nekem – a háta mögé kerülök, ujjaim a nyakára fonódnak szorosan, hogy érezze.

*Úgy összegezve ez a nap nem az én napom. Kezdve azzal, hogy megjelent a másik banda vezére.. és ami még utána jött... szerencsétlen egy alak vagyok az biztos.
Olyan meglepetésként ért az, amit Aalera mondott, hogy simán seggre ültem, ahogy meglökött. De amilyen az én formám szinte meg sem lepődtem azon, hogy ráfaragtam és a másik csapathoz tartozik. És úgy tudom, hogy miért történik. A kis Jason berezelt, hogy a Cat talán visszatérne a másik csapathoz és hozzám. És még annyi vér sincs a pucájába, hogy mindezt ő tegye meg, hanem bérgyilkost fogad fel.
Szótlanul figyeltem a csajt, ahogy előveszi a tőrét. Azt hiszik, hogy félek a haláltól, akkor téved. A tőre combomba mélyedt jó alaposan. Szinte az ajkamba kellett harapnom, hogy ne adjam meg nekik azt az örömöt, hogy ordítani halljanak. Igazából ezek után azt sem tudom mi történt, vagyis azt tudom mi csak hogy milyen sorban... Azt tudom, hogy belém lőtt kétszer is és még egyszer belém vágta a kését.
Vízbe is ment, de valahogy nem tudott érdekelni, volt nekem egyéb gondom is. Igazából akkor szenvedtem legjobban, amikor valami sós löttyel öntötte le a sebeim. Szerencséje van... most...
Mozdulatlan voltam akkor is, amikor a fegyvert a tarkómhoz nyomta, nem féltem. Aztán mégsem húzta meg a ravaszt, pedig készültem már rá. Hogy örültem-e, hogy életben hagyott? Passz.*
-Szánalmasak vagytok... *Nevettem fel. Csak azt éreztem, hogy szánalmasak. Hogy miért? Megfogalmazni nem igazán tudnám jelenlegi állapotomban. De abban egyre biztosabb leszek, hogy Cat nem maradhat egy ilyen őrült mellett...*